Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-02 / 30. szám

4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. kapcsot szorosabbra fűzi, mely a külső egysé­get megőrzi és a helyes fejlődést a lelkiekben lehetővé teszi. A külső szervezet, ha jó, várfal a külső támadások ellen s kerítés, hogy a disz­nók be ne törjenek az Ur veteményes kertjébe. A szervezet — ha jó — a helyes egyházi és val­lásos iránynak előmozdítója lehet. Nagyon jól tudjuk, hogy az 1892-iki buda­pesti zsinatunkat mily nehéz harcok és küzdel­mek előzték meg. Ez a zsinat mégis nagyot al­kotott, mert összehozta a négy kerületet, mely­nek összefüggése oly laza volt, hogy alkotott egy törvénykönyvet, mely ha nem is volt tel­jes, de mégis az önkénynek gátat vetett, és a provincializmus túlságos elhatalmasodását le­hetetlenné tette. Szebb, jobb, belsőbb fejlődése is lehetett volna egyházunknak, de ennek nem a szervezet volt az oka. Az okokat a nálunk el­fogulatlanabb történet tudósok fejtsék ki — reájuk bízzuk e feladatot. Az arányositási tör­vényt politika sugalta — téves volt, célját el nem érte. Nekünk most alkalmunk van ezt korrigálni, tisztán egyházi érdekből és egyházi történelmi alapon. Az 1892—93-iki zsinat nem akart örölk- időkre szóló alkotás lenni. Minden, törvény is­kolája az élet s ezért minden törvény javításra, pótlásra szorul. Érezte ezt egyházunk is, ami­dőn 1914-ben ismét Budapesten összeült zsi­natunk, amelynek bizottságai a javaslatokkal nagyrészt elkészültek. A közbejött rettenetes ka­tasztrófa mindent megakasztott. Most azonban éppen a nagy változás teszi szükségessé az uj törvényalkotást. Nincs egyház a világon, melyben annyi lenne a szabályrendelet, mint egyházunkban. Időközben minden törvényes alap nélkül — a viszonyok alakulása folytán egészen uj szervek keletkeztek — sőt úgyszólván mellék kormányzó szervek a püspöki és felügyelői konferenciák létesülése által és az egyleti élet kifejlődése kö­vetkeztében. Mindezt, vagy el kell törülni, vagy törvényes alapra helyezni. Egyházunk történelmi fejlődésében a pres- byteriális szervezetet fogadta el. A római és anglikán tanítás szerint, ahol püspök van, ott egyház van; a mi evangélikus tanításunk sze­rint, ahol gyülekezet van, ott egyház van s ezért sarkalatos elvünk, hogy a mint azt az 1892-iki zsinat kifejezte, minden hatalom a gyü­lekezeten alapszik s onnan ered. A zsinat ügyét halasztani, megakasztani nem tanácsos már csak azért sem; mert a je­lenlegi államfő annak megtartását nem fogja megakadályozni, mig a jövőben, ha a Regnum Marianum felé ily gyors léptekkel haladunk, kérdés, hogy egyáltalában tarthatunk-e még evangélikus zsinatot? Adja Isten, hogy minél előbb megtarthassuk zsinatunkat és az uj szer­vezetben ujult erővel láthassunk hozzá drága Sionunk felépítéséhez. Dr. Sz. L. Zs. Hz infernátnsi nevelés alapelvéröl. I. Részben pedagóiai, de első soirban két­ségtelenül gazdasági okoknak tulajdonítható, hogy az újabb időben az internátusok iránt való érdeklődés »internátusi ház« annyira általános úgy a pedagógusok, mint a társadalom köré­ben. Mint mindén tömegintézmény, az interna­tus is általában kedvezőbb kilátásokkal veszi fel a küzdelmet az elszállásolási, ellátási nehéz­ségekkel, mint egyes diáktartó családok. De pedagógiai szempontból is úgy a nevelés, mint az oktatás irányában több bizalmat kelt a szü­lőkben a szakszerűen vezetett internátus., mint a mindinkább üzleti alapra helyezkedő diáktartó házak; különösen nagyobb városokban, ahol az utca mételyező hatásával ugylátszik az interná­tusbán lehet leghatásosabban szembeszállni. In­nét van, hogy a pedagógiai irodalom is az utóbbi években ismételten foglalkozik az inter- nátussal. II. Az internátus jelentőségét, értékét a pe­dagógusok különbözőképpen állapítják meg. Vannak igen heves ellenségei és meleg barátai. »A legjobb internátus is csak fogház, afféle ho­nesta custodia, amelyben az embercsemete elvek és szabályok szerint neveltetik«. (Móczár cikke), — mondja az egyik felfogás, — a másik azt vallja, hogy »ha nevelési célul a társadalmi élet számára való nevelést fogadjuk el, akkor a jó internátus mindig többet ér a házi nevelésnél (Kovács János cikke). Amikor valami dologra vonatkozólag ilyen eltérők lehetnek a vélemé­nyek, maga ez a tény mutatja, hogy itt nincs minden rendben. Vagy más-más cél megvaló­sítását várja az internátusokíói az említett két ellentétes vélemény, vagy ha ugyanannak a cél­nak szolgálatában látják, úgy különböző egyéni tapasztalatokra támaszkodnak Ítéletük kimondá­sában. Mielőtt az internátusi nevelésről szólhat­nánk, természetesen azt a célt kell ismernünk, amelyet az internátus maga elé tűz. Ha meglévő internátusainkat csoportokba akarjuk osztani, úgy a következő osztályokat kapjuk: 1. Egye­temi hallgatók internátusai. (Eötvösi kollégium, Lluther-Otthon stb.) 2. Internátusok szakpályákra előkészítő iskolák mellett (katonai intézeteik, papi szemináriumok). 3. Internátusok középis­kolák mellett. 4. Emberbaráti intézmények (ár­vaházak, gyermekmenhelyek, javító' intézetek, gyógypedagógiai intézetek). Mindegyik pontnak megvan a maga sajátos feladata s igy az ösz- szes intemátu sokról egy füst alatt nem is szól­hatunk. Ez alkalommal nem szólunk az 1. 2. 4. szám alatt említett internátusokról, csak a kö­zépiskolai internátusi nevelés alapelvéről. III. Amikor a szülő gyermekét középiskolai internátusbán helyezi el, a legnagyobb része előtt sajnos nem lebegnek magasabb célok. Csak igen kevés gondol arra, hogy gyeim ekének jel­lemfejlődése szempontjából ítélje meg az iníer- nátust. Közoktatásunk teljesen intellektuális irá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom