Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-02 / 30. szám

i ÉVANOéLIKÜSÖK. LAPjÁ embert, mint természeti lényt, mint testet illeti, ugyanabból az anyagból van, mint az a világ­mindenség, amelynek egy része. Istennek nem az volt a célja az ember teremtésével, hogy valami egészen rendkívüli lényt hozzon létre; teste, testének növekedése, funkciói a világban nem jelentenek semmi újat. Isten az embernek azt rendeli eledelül, amit a földön találhat meg. Viszont éppen a Biblia az, amely az evolú­ció-elméletet továbbviszi a majomelméletnél, a mikor azt mondja: »És lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lön az ember élő lélekké«. Már most lehet olyan ember, aki az evolúció- elmélet alapján állva, tetszelegve áll meg azon a ponton, amikor kiderül az emberről, hogy egy magasabb fajta majom. Részemről nem tudok megállni azon ai fokon, amidőn azt tartom, hogy testem az Isten által teremtett világnak egy ré­sze, s mint ilyen ugyanazon törvények és sza­bályok szerint működik, amelyéket Isten minden élő testnek megszabott. Nekem a hitem, a ta­pasztalatom és önismeretem a Szentirással egy­behangzóan azt tanítja, azt mondja1, arról győz meg, hogy élő lélek vagyok. És aki nem fo­gadja el a Szentirást, a hitet, a tapasztalatot, az ismeretet, mint tekintélyeket, annak az emberi­ség történelmére hívom fel a figyelmét: van-e a világmindenségben olyan állatfaj, amelynek mint fajnak az emberiségi történelméhez fog­ható, vagy hasonlítható története? Lélek nélkül ez a történelem egyszerűen képtelenség. S mir vei képtelenség, azért a Biblia és a keresztyén- ség magasan fölötte áll annak a materialisztikus evoluciónarizmusnak, amely a lelket tagadja, s ezzel akar produkálni olyan theoretikus világ­n graz-i ev. diakonisszaház. — Grazi levél. — Qrázi tartózkodásom alkalmával jul. 20-án délelőtt meglátogattam az úgynevezett Göstin- germaut-on levő evang. diakonisszaházat is. A háromemeletes diakonisszaház egy szép kertben fekszik, s teljesen modern berendezésű. Főnök­nője, Mártha Lucke, sajnos, távol volt. Távol volt az anyaház lelkésze is, Paul Lutze. Egy diakonissza testvér volt szives a grázi diako­nissza-munkáról felvilágositásokat adni. Negy­venkét diakonissza végzi ezt a munkát* részben az anyaházban, részben a Pflegeheim-ban, rész­ben Burgenlandban. Az anyaház kertjében kis lelencek sütkéreztek a napon, mert a diaíkonisz- szák lelenc- és árvagyermekek felnevelésével is foglalkoznak. A gyermekeket a diakonisszaház egységet, amely ellen nemcsak a keresztyén hit, hanem a józan ész is tiltakozik. A Biblia első könyvének első részében azt olvasom: »Töltsé­tek be a földet és hajtsátok birodalmatok álá«. Ez az emberiségnek adott olyan munkaprogram, amely a tudományos fejlődés minden ágát ma­gában foglalja, sőt a tudomány fejlesztését az embernek kötelességévé teszi. A Biblia utolsó könyvének utolsóelőtti része igy ir: »Ezután lá­tók uj eget és uj földet; mert az első ég és első föld elmúlt vala«. Gondolom ez az evo­lúció kielégitheti a fejlődés-elmélet legszélsőbb híveit is. A Biblia utolsó előtti verse egy ima, amely igy hangzik: »Ámen, bizony jövel Uram Jézus!« A Szentirás tehát elejétől végig a jö­vőbe tekint, s a Jövőtől újabb meg, újabb fej­lődést remél. Ez a fejlődéselmélet a keresztyén- siég elmélete. A tudomány más nyelvet beszél. De el fog jönni az idő, amikor minden nyelv, tehát a tudomány nyelve is vallja azt, hogy a Jézus Krisztus ur, az Atya Istennek dicsőségére. A tudományos fejlődéselméletnek — amennyiben vallástalan és istentagadói — van egy igen nagy fogyatkozása. Nevezetesen csu­pán az anyaggal és az erővel számolva, nem tudja nekünk megmondani, hogy miben lát vol­taképpen fejlődést. Látunk különböző anyagb halmazatokat, az őssejttől az emberig külön­böző kombinációkban elhelyezkedve; de fejlő­désnél fel kell tételeznünk bizonyos értékelést is. Honnan veszi a materializmus az értékská­lát, a mértéket, az irányt, a célt? A materializ­mus a saját csődjét idézi fel, ha fejlődésről be­szél. Mert a porból vett ember mint matéria semmivel sem jelent és ér többet, mint a kro­orvosa hetenként kétszer látogatja. Veteményes kertjük megterem mindent, amire a konyhán szükség van. Az idén nyitják meg az Evang. Leányott­hont oly vidéki és külföldi leányok számára, a kik grázi tanintézeteket (festő-akadémia, tanitó- nőképző, reformgimnázium) akarnak látogatni. A havi tápdij külföldiek számára 200 schilling. Említést tettem a diakonissza testvérnek a piliscsabai diakonissza ház szép fejlődéséről. Ha annyi kharitativ munkát nem is végez még, mint a grázi, büszkék lehetünk rá. A bucsuzás meghatott pillanataiban csak hálával tudtam gondolni a mennyei Atyára, a kinek evangéliuma mindenütt áldott életet fa­kaszt. Pap Ferenc vallástanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom