Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-26 / 29. szám
|V'.r • .«uijram 1935. fnUas 2«. 39. szám. SztrtMitfcér: L É B É N Y (MM m.J Kiadóhivatal: GYŐR. «V: kwiveat-épület. Kiadja: 1 LUTHER-SZÖVETSÉG. Alapította: BR. RlffIY SÁNDOR püspök. Előfizetési ár negvedéveakáat 20 tzar K. Siwkfttttéiért ItMli t Eaves szám ára 3 szer I. miamimfaaa RBgívfülllH RVIVNwRl IRtSíRT• iRRRiRRR» NÉMETH KÁROLT esperes. Hirdetési árak megegyezés szériát. Küldjön munkásokat! A társadalmi problémák megoldásának, a társadalmi haladás irányításának egyik módja a törvényhozás. A szociális munkának egyik szerve az állam. A törvényhozásnak és az államnak szociális feladatait kisebbíteni, szociális munkálkodásának értékét lekicsinyelni dőreség volna. A keresztyénségben rejlő szociális erők azonban olyan természetűek, hogy az Egyház ezirányu kötelességeit nem tarthatjuk kir meriteftnek azzal, hogy az Egyház valamely po- - litikai módszer, vagy szociológiai elv, vagy gazdasági rend érdekében sikra száll, vagy azokat jóváhagyja. Ha az állam és a törvényhozás mindazokat az intézkedéseket megteszik is, amelyek az egészségügy', a munkásbiztositás, az aggkori ellátás, a nevelésügy, a családi élet terén szükségesnek mutatkoznak, mindez, még nem biztosítja azt, hogy az ember társadalmi élete ki fogja elégíteni az embernek minden szükségletét. Mert az emberben lélek van, s ennek a léleknek is megvannak szükségletei, s egy median izált társadalomban éppen a lélek az, amely kárt vall. A törvényekkel és rendeletekkel szabályozott, a politikummá lett társadalomnak óriási veszedelme abban rejlik, hogy megfeledkezik az emberi életnek érzelmi oldaláról, s amilyen mértékben biztosítja az úgynevezett megélhetést és létminimumot egyfelől, olyan mértékben gyengíti a társadalmi életnek az egyén lelkében rejlő erőforrásait és szociális impulzusait másfelől. A társadalmi élet belenyúl az egyén életének legkisebb részleteibe, anélkül, hogy az egyéntől elvárná és megkívánná*, hogy szivével és akaratával nyúljon bele a társadalmi életbe, s vegyen részt legjobb tehetségeivel annak elöbbrevitelében. Az élet gazdagítását* tágítását, mélyítését nem érhetjük el, ha kizárjuk belőle az életnek azt a jellegét, amelyet a ke-1 reaztyénség a legnyomatékosabban hangsúlyoz: az életnek áldozati jellegét. Ahol a szociális munka személyes életáldozatot követelő odászentelódést nem kíván a szociális munkásoktól, hanem annak elvégzéséhez elegendő a tisztviselői teendőknek lelkiismeretes elvégzése, ott bármily tökéletes társadalmi rend mellett is az Jetnek elóbb-utóbb el kell szegényednie. A szociális cselekvésnek mindig lelki életünkből kell kiindulni és lelki életünkre kefll visszahatni. Jézus, mikor látta az elgyötört és kohézió nélküli tömeggé morzsolódott sokaságot, arra kérte tanítványait, hogy imádkozzanak. Megjegyzendő, högy Jézus akkor intézte ezt a felhívást tanítványaihoz, amikor személyes tapasztalatok alapján már meggyőződést szerzett a nép helyzeté*fői, amikor már kimd- ritö munkát végzett, tanított, gyógyított és erősített. Es ezen munka közben is a szive el nem lankadt, el nem bágyadt, el nem fáradt hartem inkább gerjedezett és könyörületességre indult. Tehát a helyzetet tisztán látva, a nyomorúságot ismerve, nagy eredmények felrtitftetásn után kéri, hogy a tanítványok tegyenek eleget az első és legfontosabb szociális kötelességnek: imádkozzanak. Az imádság az embernek leg- bensőbb, legszemélyesebb lelki tevékenysége. És Jézus arra tanít, ho£y a szociális munka ezzel a legbensőbb, legszemélyesebb munkával induljon meg. Ez nemcsak azt jelenti, hogy embertársainkért fáradva nem szabad megfeledkezni Istenről, aki az emberi plántálásra és öntözésre a növekedést adja, hanem jelenti azt iSj hogy amíg lelkűnkben az ima áldozatával fel nem szítottuk az áldozati tüzet, amig legmélyebb valónkat oda nem adtuk a szolgálatra, addig gyógyító és erősitó társadalmi tevékenységet kifejteni nem tudunk. Addig a szociális tevékenység csak számításon, érdeken alapul. A szociális munka csak a jótékonyság jel-