Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-28 / 25. szám
4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. Építsünk otthont a theologus oknak! Bizonyára érdekli lapunk olvasóit, hogy minő visszhangot váltott ki olvasóközönségünk körében pünkösdi számunknak fenti cím alatt megjelent közleménye. S megváltjuk, hogly szeretnénk, ha már arról számolhatnánk be, hogy meg is (érkezett mind az ezer levelezőlap! Sajnos, ma még ezt nem mondhatjuk el. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha a terv maga nem talált volna megértésre, de azt, hogy vannak olyanok, akik kételkednek... s akik a tervet nem látják kivihetőnek. Vannak olyanok, akik kifogásolják azt, hogy 100 (egyszáz) arany koronás adományról, illetve kölcsönről szóltunk s hivatkoznak arra, hogy jobb a sürü krajcár, mint a ritka forint. Sokan adnának — úgymond — kisebb összeget, de 100 a. koronát kevesen ajánlhatnak föl. Azután vannak olyanok is, akik azért kétségeskednek, mert nem ismerik a további tervet. Szeretnék tudni, hogy honnan lesz telek, hány theologus számára lehet a szóban forgó 100.000 a. k-ból építkezni s így tovább. Ezekre és más hasonló észrevételekre legelső válaszunk ’az: örülünk annak, hogy érdeklődést váltott ki a felvetett terv. Tudjuk, hogy sokan nem tudják magukat elhatározni rögtöni cselekvésre, kivált ha pénzről van szó, de meggyőződésünk az is, hogy sokan lesznek olyanok, akik ezután arra határozzák magukat, hogy oda állanak szivükkel az építők közé. Hogy sok a 100 a. korona? Ez igaz. De kevés, ha meggondoljuk, hogy ez által mily veszélyt hárítunk el s mily fundamentumot vetünk a jövendő számára. Az meg1 természetes, hogy szívesen fogad az Otthon 50, 20, 10 arany koronás, sőt kisebb adományokat is, aminthogy múlt cikkünk hatása alatt érkeztek egyebek mellett ilyen adományok is. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy tervünk túlságosan optimista s hogy mai világban 100.000 a. k-val sem lehet nagy épületet emelni, a feleletünk ez: tervünk annyiban optimista, hogy bízunk Isten kegyelmében s reméljük azt, hogy szent leikével megérinti ezer egyháztagunk szivét s össze gyűlik az említett ösz- szeg. Ez a hit a mi éltetőnk és vigasztalónk. S egy bizonyos, hogy tudniillik egyházunknak ma alig van fontosabb teendője, mint a lelkészképzés megszervezése. Ez pedig ma Otthon nélkül, egységes irányítás nélkül szinte elképzelhetetlen. Hogy elég-e az építkezés céljaira a mondott összeg? Erre csak annyit mondunk: ha meglesz az építkezési összeg, telek iis lesz, még más is lesz. Az első azonban, hogy egyházunk tegyen bizonyságot róla, tagjainak százai által, hogy milyen fontosnak tartja jövendő lelkészeinek neveltetését. Azért most minden azon fordul meg, hogy egyházunk vezetői, főleg pedig lelkészei felkarolják-e az ügyet s tudnak-e áldozni magok is e célra? Még az oly gyülekezet is adhat 100 a, kor. kölcsönt erre a célra, amely mag|a is építkezik vagy orgonát javít, harangot öntet stb. Az Otthonnak adott 100 korona nem fogja meghiusi- tani egyetlen egyházközségnek se terve megvalósítását! További terveinkből itt csak annyit árulunk el egyelőre, hogy az Otthon építésére vonatkozó tervünket külön levélben is közölni fogjuk egyházunk minden tényezőjével. Ne mondja a jövőben senki, hogy nem tudott a tervről, mert ha tudott volna, segített volna! A mozgalom eredményéről, a maga teljességében, majd csak, azután nyújtunk tájékoztatást. Az természetes, hogy olyannak nem küldünk külön felhívást, aki már is bejelentette támogatását. De hogy olvasó közönségünk tudjon róla, hogy mily lélekkel fogadták a felvetett eszmét, hivatkozva itt is arra, hogy egyetemes egyházunk szeretett felügyelője az elsők között volt a nagy adományával, ez alkalommal csak az alábbiakat közöljük: »A nyomdafesték illata terjeng irodámban, míg a Theol. Otthon felhívásának kefelevonatán keresem a sajtóhibákat, — a nyomdászfiu sürgeti a korrektúrát, revíziót, — de én valami más »gyönyörűséges illatozást« érzek kiáradni a még nedves betűkből és sürgősebbnek tartom minden munkámnál bejelenteni -azt, hogy a Theol. Otthonra felajánlok adományképen 100 azaz Egyszáz aranykoronát. Fogadják szívesen. Testvéri üdvözlettel. Győr, 1925. V. 26. ^Pálmai Lajos tb. esperes, lelkész«. »Becses felhívásukat az Ev. Lapban: »Építsünk Otthont a theologusoknak«, — olvastam és sietek bebizonyítani, hogy megértettem és elküldöm szegény özvegy tehetségem szerint e 20.000 koronát azzal az ígérettel, hogy minden hónapban amennyire tehetem, küldeni fogom. Hir szem, ha mindenki, aki csak egy parányi evangéliumi megértéssel bír, ha nem is százezreseket tud adni, de ha folytatólagosan, szintén ameny- nyit bír, adni fog, — akkor van reményünk, hogy egy éven belül lesz Otthon a theologu- sainknak. Hittestvéri szeretettel özv. Vadnai Ká- rolyné, Budapest«. Ahol ily áldozatkészség van, ott nincs okunk csüggedni. Nem is csüggedünk, de tovább kopogtatunk azoknak a sziveknek az ajtaján, amelyek még nem nyíltak meg. Reméljük, hogy megnyílnak. A további bejelentéseket bizalommal és szeretettel kéri az Evang. Theologusok Otthona. Lapunk előfizetőit ismételten felkérjük, hogy úgy a hátralékokat, mint az előfizetési dijakat az Ev. L. kiadóhivatala Győr címre küldeni szíveskedjenek. Ettől függ a lap pontos megjelenése, ellenkező esetben sok felesleges költséget s hiábavaló munkát okoznak nekünk.
