Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-14 / 23. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5. keresni a lomtárból, ahová került és a megillető helyre kell állítani. Laikus munkásokat kell nevelnünk. Csak ezáltal tudunk sok szunnyadó gyülekezetünkbe életet verni. A lelkészek szamát szaporítani egyelőre az anyagiak miatt szinte lehetetlen. Önkéntes munkásokat toborozni azonban lehetséges. A dunántúli egyházkerület Belmissziói munkaprogrammja beszél a »felnőttek iskolájáról^ A gyülekezeti munkásokat kiképző iskolát nem is szükséges iskolának nevezni. Kezdetnek elegendő, ha a lelkész maga köré gyűjt néhány férfiút és nőt, akikről tudja, hogy az egyház iránt érdeklődő, buzgó lelki emberek, s foglalkozik velők hétről-hétre. Egyúttal foglalkozást is ád nekik hétről- hétre. Ez a foglalkoztatás pedig abból állna, hogy mindegyiknek kijelölne egy-egv családot, amelyikkel fenn kellene tartania az ösz- szeköttetést és lépésröl-lépésre elvezetni azt a családot a templomajtóig. A Luther-Szö- -vetség tagjainak ez lehetne egyik legfontosabb munkája. Elhívnák magúkkal azokat, akik maguktól nem mennének el, a különböző gyülekezeti ünnepélyekre, előadásokra és speciális tárgyú istentiszteletekre.- Ez azonban a munkának csak a külső kerete, amelynek megvan ugyan a maga jelentős értéke, azonban mélyebb és maradandóbb eredményeket is elérhetünk a gyülekezeti -laikus-« munkások .segítségével. Nevezetesen be kell őket vezetni abba, hogy mi módon lehet a lelkeket megnyerni Krisztusnak. Csakhamar fellángolna bennük az apostoli tűz és Andrásnak öröme, aki Krisztus meghívását közvetítette testvérének Simon. Péternek; boldogok lennének, hogy Áron és Húr példájára támogathatnák lelkészüknek lankadó erejét. Ezeknek a laikus apostoloknak szelleme és példája másokat is megragadna és követésre ösztönözné. Ha egyszer a kovász belekerül a gyülekezet életébe, a vallás komoly üggyé ís életbevágó üggyé lesz. Ha a gyülekezeti evangelizáció munkáját fel akarjuk karolni, ne feledkezzünk meg laikus gyülekezeti munkások kiképzéséről. HÍREK. Parabola. Szép tavaszi nap volt, az utcasarkokon narancsot és virágot árultak, az emberek barátságosan mosolyogtak és boldogan hunyorgattak a verőfény áldott melegében. Gondoltam megnézem Hcdcmptuszt, a Bölcs férfiút. Alighogy üdvözöltem, azt indítványozta, hogy menjünk ki a hegyekbe. Felültünk egy villamosra, magunk mögött hagytuk a fővárost és a hegyekben voltunk, ahol az ember lába a föld porában jár. Hedemptusz csak itt-ott szólt néhány szót. Úgy látszik elfoglalta az, amit az erdei utakon járva hullott és látott. Megkérdeztem tőle: Honnan van az. hogy annyi jószándék meghiúsul és annyi szép terv füstbe megy V A Bölcs igy felelt: Mindennek oka az emberek szivében van Amint a jószándék és a szép tervek a szívből jönnek, a szívből jönnek azok a gonosz erők is, amelyek őket tönkre teszik. Figyeld meg a magad szivét. Mikor hallasz egy eszmét, amelyet nem te mondtál ki, amikor értesülsz egy szép tervről, amellyel nem te léptél a nyilvánosság elé: mi a szivednek első érzésef Nem azt sajnálod-e, hogy az eszme és a terv nem tőled származik? És igy van ez a legtöbb emberrel. És ez az érzés már kezdete az eszme elleni harcnak, a terv letörésére indított mozgalomnak. Mert jön a következő lépés, amikor azzal biztatod a magad ügyefogyott- ságát. bog) az eszmének úgy sem akadnak hívei, a tervnek úgy sem lesziu‘k támogatói és munkásai. És te magad vagy az első azok közül, akik visszahúzódnak. Mert nem tőled indult ki a mozgalom. S ugyanezzel az érzéssel szivében visszahúzódik száz, meg ezer ember, s ezek mind kívánják most már azt. hogy senki se csatlakozzék, nehogy az ő belső ukuratmeghiesaklá.suk dezavuáítassék. Nyíltan megjósolják a bukást; kifogásolnak és gáncsolnak. Lebeszélnek és kontraagitálnak. S amikor az eszme elhal, s a terv füstbe megy, azt mondják: Kár volt; de én már előre láttam, hogy igy lesz; azért nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Az €*gyeleme« felügyelő a Thcol. Otthonért. Báró Badvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő lapunk pünkösdi számában megjelent kérelemre ezt irta lapunk szerkesztőségének: *Az abban foglalt gondolatot igen örvendetesnek és életrevalónak Ítélem. Nem tudom, talált-e és ha igen, milyen mértékben talált visszhangra a felhívás; örülnék, ha meglenne annak kívánt és remélt eredménye.« Egyúttal az akcióhoz 200 aranykoronával járult hozzá. Egyetemes felügyelőnknek nemes példája — adja Isten — indítson és buzdítson sokakat követésre! A győri egyházmegye lelkészegyesülete idei második értekezletét f. hó 3-án tartotta Győrben. Németh Károly az igehirdetésről tartott felolvasást, amelyet az értekezlet az egyházkerületi lelkészegylethez felterjeszt. A Nagy István-féle konfirmációi káté uj kiadása és átdolgozása tárgyában Kiss Samu és Győrffy Béla kaptak megbízást, és miután a kiadás anyagi oldala a gyülekezetek hozzájárulása révén biztosítva van, a káté még az idén előreláthatólag meg fog jelenni. Az egyházmegyei népiskolai bizottság ugyanazon a napon tartotta ülését; határozatai
