Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-08 / 3-4. szám
evangélikusok lapja IMfr Szegények között Aki adott A Budapesti Iparosképző Protestáns-Egylet k-t rácsonyfa ünnepélyére hívtam fel a nélkülözésekben elő tanítványaim Ügyeimét. ígérni nőm Ígérhettem >önkinek sem. Pedig ott voltak előttem a sápadt gyermek-arcok. RuM tálán szennyes testük, b'^sot* tekintetük lázasan beszélt a szülői hajlékok nyomoráról (ősszel összeszedett falevél nyoszolyáról!...) De nem ígérhettem a Jézus nevében sem ... hátha még a karácsonyfát sem tudom megvásárolni... Nincsen senki — vagy csak nagyon kevesen — akik csak meg is hallgatnák a munkanélküli svgbni élő tetavéreink nyomoráról szerzett tapasztalatokat... Hát csak felhívom tanítványaim ügyeimét: Jöjjetek el az Alföldi-utcába, szeretném, ha a szegény édesanyáknak tudnék juttatni egy kis barchetet, a szegény fiuknak egy-egy cipőt, a kislányoknak 1—1 méter fianellt, vágj* vásznat, az éhező gyermekeknek pedig egy kis csomagot, süteménnyel, dióval és almával, hogy karácsony szent estéjén tudjon minden testvérünk a szeretetre emlékezni és a sok keserűsé* mellett lássa meg, hogy Jézus róla is akar gondos kodni. És parancsol mindnyájunknak, hogy a sz- gényröl meg ne feledkezzünk. Embertestvérünknek is arra van leginkább szüksége, amit mi a legjobban szeretünk. Azt adjuk oda! A kis Markoviéi, (IV., Semnielveisz-u. 8, Idi l > kinek özvegy édesanyja mosónő és 5 (öt!) gyermeket nevel, izeg-mozog egy ideig helyén, majd kipirul- tan kezével a zsebében, jön kifelé és szól: kérem én a keresztanyámtól kaptam egy mandarint, ez sokkal ♦kiesebb a narancsnál, ezt szívesen odaadom egy szegény gyermeknek... £s én csak néztem a nmgyo* nagy cipőt, a borzas hajat ée láttam a meleg szivet... ♦ s az édes mandarin vitte tovább a szeretetet... Aki hajtott Mivel a szegénységről van szó, megemlítem, bogy egyik jövendő lekésztársam, aki még csak Vili. gimnazista Budapest környékéről, mintegy 0 kmnyi távolságról jár fasori iskolánkba — gyalogosan. Pedig mindig villamos mellett jön. Gyalogosan meg\ haza is. Amit tud keresni, (nyáron boltiszolga, bélen néha tanítványtól) az a család fentartására és a beteg özvegy édesanya orvosságára szükséges. Isme rém a családot. Ismerem vaaimcnnyiüknek ev. egy házunkhoz példát ritkító hűséges ragaszkodását é- őszinte buzgóságát, meg Krisztus szeretőiét. Megkér tern a Mária Dorottya^Egyenüktünk egyik elnöknü- jét, ha van szive, segítsen, ruhára van sztiks g. Szólt, küldhetem a fiút. Telefonáltam a Főgimnáziumba s •: jó Daniélisz bácsi továbbította az üzenetet s az iskolai előadás után. mit sem sejtve fölballagott a Várba, ahol a lelkész ünnepélyes szavakkal át akart t adni a 800.00ft (nyolcszázezer) koronáért vájárok 3 méter sötétkék szövetet. A tiú c- ik nézte a szövetet, csavargatta a fejét és szólt kemény hangon, hogy félreértés lehet a dologban, mert ő nem kért semmit, nincs ig szüksége semmire, adják inkább < szép szövetet egy szegényebb fiúnak. Bizonyosa:: lesz, aki jobban rászorul... Es elhagyta a lekészi hivatalt. A lelkész, nem ismerve a családot és fiút, helyesnek találta eljárását s másnap kérdést intézett hozzám ez ügyben s amikor arra gondolt, hogy a szövet minősége nem elégi tette talán ki, megmutatta azt. Néztem, néztem, nem a szövetet, valami mást — messzebbre, mélyebbre láttam és csavargattam én is a fejemet és gondoltam Anyaszentegyházunk, társadalmi életünk ujjáépitőire ... Szvchovszky Gyula. EGYHÁZI ÉLET. Diákakció! A legnagyobb nélkülözés, a legnagyobb kitartás, a legtragikusabb sors, lemondás az irjuság Örömeiről, — ez az osztályrésze a mai egyetemi ifjúságnak. Hideg szoba és könyvtelenség s a nélkülözés eddigi ezer gondja mo6t megsokszorozódott, most a szanálás ajándékaként egy olyan terhet raklak ezekre az úgyis roskadozó váltakra, melyet elbírni segítség nélkül képtelen. Másfél millió korona tandijat keüett űzetni a beiratkozáskor s ugyaniy magasak — már az aranyparitáson felül állanak — a laboratóriumi, gyakorlati dijak Is. Az állam az eddigi szokástól eltérően, egy fillérrel sem támogatja a nensákat, megszűntek az eddigi measasegélyek, kiapadt minden forrás, mi eddig támaszul és segítségül szolgált azoknak, kik erre rászorultak; Ilyen körülmények közi a hallgatóság negyedrésze legalább a legborzasztóbb numerus clausus miatt kénytelen lesz tanulmányait abba- Hagyni, esetleg befizetett tandiját is elveszti, mert nem tudja fizetni a magas laboratóriumi, mensai dijakat, mert neui tud a hét kilométerre levő >asadi Horthy- kollégiumbó! bejárni a magas villamosbérlet-dij miatt Ezer gond és ezer nehézség a inai diák élete s százszorosán az a mi ev. egyetemi hallgatóinké, s ha azt akarjuk, hogy egyházához ragaszkodó, annak később hü szolgaként dolgozó, önérzetes é6 öntudatos evangélikus társadalmunk legyen, segítsük meg ezt az Ígéretes jövőt a ntahan, segítsük meg abban a bitben, hogy százannyit fog visszafizetni, mint ama Jézus szerinti talentum. Pro juventute evangelica — mindenki tud nélkülözni néhány koronát s az egybegyült összeg — laboratóriumi és mensadij kiűzetésével — sok-sok diák válláról vesz majd le súlyos keresetet. Szives adományok az Országos Luther Szövetség elmére küldendők Artner Oszkár szöv. főpénztáros, Egyesült Budapesti Föv. Takarékpénztár utján. Báró KAAS ALBERT, az Orsz- Luther Szöv. elnöke Diák akcióra újabban adakoztak: özv. Góby Lajoane tßiulapcst» 20.000, Ehtchléger Elemér (Nagykanizsa) 25.000, Bíthr István (Budapest) 20.000, Futász «.János (Pécs) 200.000, Sclmk'ker Imréné 100.000, Beranek Elek- né (Budapest) 25.000, I/i*lbaeh Keresztéi}' (Nagyatád» 200.000, Simon Aranka (Miskolc) 50.000, Stol] Ernő (Nyíregyháza) 100.000, Németh Gyula (Szekszárdi 50.000, Ev. lelkészi hivatal 5W.OOO, Kaas Albert .báró (Budapest) 1 millió korona. — Legyen Wen áldása az 1 adományokon és adományozókon. Protestáns Diákmenza! 1924. januárjában alakult meg a protestáns diáit menza, mely a népjóléti és vallásügyi minisztérium támo gátasával éhező prot. egyetemi hallgatóink számára te ritett fehér asztalt. A mozgalom élén gróf Ráday Ge- deonné, nagyasszonyainknak ezen legklválóbbja tévé kenykedik. Heroikus munkáját siker jutalmazta, ameny nyiben másfélszáz diákunknak igen tápláló ételt tudott nyújtani, különbet, mint a többi diákmenza. Mindezért néhány ezer koronát űzet a diák. Református testvéreink
