Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-10 / 18. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5. véreinkké. Négy századév azonos küzdelmei, együtt átszenvedett viharai és megpróbáltatásai, együtt élvezett öröme és dicsősége, együtt végzett munkája és együtt létesített szervi alkotásai még abban a születendő lutheránus gyermekben is az öröklött együttérzés olyan arra valósága it halmozta fel, amelyeknek az életben való megnyilvánulásai elől magát csak valami természetellenes kényszerbefolyás által válthatja meg. És hiába beszél nekem Jánoska, vág}’ Zoch, vagy Bella vagy Simkovic, hogy ók ma mint lutheránusok, boldogok az uj berendezésben: nem igaz, nem hiszem; a politikus lehet boldog bennük, ha ugyan az, de a lutheránus szív csak visszasírja, ha a nyilvánosság előtt nem is, de igenis a lelki isme rét mélyén, a csendes magábaszállás óráiban kell, hogy sirja, vissza kell hegy óhajtsa az egykori nagy, dicsőséges magyarhoni Lutherániában való benneélés szellemileg és erkölcsileg a mainál mindenesetre boldogitóbb létformáit. Hogy a hithü keleti és nyugati tótság, a magas kultúrájú Sze- pcsség, a dicsőséges egyházi múltú Gömör, a buzgó csángó és vendvidék, a gazdag Bácska és az egyházilag erősen nekilendülő horvát és szlovén vidék evangélikusai politikailag tőlünk elhatároltalak, nem lehet ok arra, hogy most már érzelmileg is elhatároltassanak, sőt inkább arra kell igyekeznünk — nem másért, de a Krisztus szent és nagy ügyéért, az anyaszentegy- ház javáért, hogy ha másként nem, hát legalább valamely az utódállamok által elfogadható társadalmi vagy szövetségi formában helyreálljon közöttünk a régi kapcsolat az egyenként gyenge részek kölcsönös megerősítésére, az evangéliomi tradíció és hitélet elmélyítésére«. Az egymáshoz való közeledés eszméjét minden vezető egyéniség itt is, az elcsatolt részeken is üdvözli. Azonban ottkinn némelyek még idő- előttinek tartják. Előadó szerint az együtt működésre elég munkamezöt találunk a szorosan vett egyháztársadalmi téren: közös védelmi front, irodalmi vállalkozások, a közös hitvallásos alap manifesztációja stb. A pásztor és a nyáj. Dr. Csengődy Lajos »Pásztort keres a nyáj« cim alatt fejtegette annak szükségét, hogy a gyülekezeteknek a jó igehirdetők mellett jó pásztoraik is legyenek. Dr. Deák János egyetemi tanár a külső elhivás (testi egészség, megfelelő tudományos képzettség és szabályszerű meghívás) mellett a belső elhívásnak rendkívüli fontosságát tárgyalta igen mélyen járó és benső meggyőződéstől áthatott előadásában. A középiskolai ifjúságot is elő kell készíteni a Lelkész! pályára; fel kell kelteni bennük a vágyat a lelkészi pálya után és azon lelki tulajdonságok után, amelyek nélkül a pásztor el nem lehet. A gyülekezeteket is nevelni kell, hogy a lelkészek megválasztásánál ne csak a külső megjelenésre, szónoki képességekre legyenek tekingette!, hanem arra is, hogy megvannak-e a jelöltben a belső elhivatásnak ismérvei. U^y lehetek pásztor, ha elszakadtam e világtól es odi szentelem magamat egy másik világnak. Dr. Deák János előadása mély hatást keltett, s a konferencia elhatározta annak kinvomatását. Indítványok, Javaslatok. A bányai egyházkerület nagyérdemű püspökét a radikális sajtó részéről újabban tervszerű támadások érték. A püspök szülővárosának, Ceglédnek lelkésze: Törteli Lajos indítványára a konferencia a lapoknak egv kommünikét adott ki, amelyben a püspököt tántoríthatatlan bizal- máról és nagyrabecsüléséről biztosítja. Mozgalmat indit a konferencia a szobroknak, műkincseknek nemzetközi védelem alá helyezésére, amelyet szükségessé tesznek azok a barbár rombolások, amiket az elcsatolt területen a magyar műkincsekkel Végeznek. Indítvány tétetett az Egyetemes Névtár mielőbbi kiadására, s a papi ruházat (reverenda és sapka) egyöntetűvé tételére. A jövő évi konferencia idejéül április második fele jelöltetett ki. Budán. Este hat órakor vallásos estély volt Budán Mikus-Csák L, orgonaművész, Koller Alfréd hegedűművész, Mendöl Endre énektanár, R. Berts Mimi az Opera tagja, T. Mátrai Erzsi a Nemzeti Színház tagja, Mikolik Lenke és Krepuska Zsuzsi közreműködésével. Paulik János megnyitóbeszédet mondott. Duszik Lajos miskolci lelkész nagyszabású, ragyogó szónoki tehetséggel előadott beszédet tartott: a gondviselő, de egyúttal szent és igazságos Istennek működésére mutatott rá a világtörténelemben és egyházunk történetében. Kereszteshadjáratot hirdetett minden bűn és az ateizmus ellen. Beszéde nagy hatást váltott ki a budai templomban megjelent nagyszámú hallgatóság lelkében. A budai vallásos estéllyel a lekészkonferen- cia véget ért. Istennek áldása nyugodjék meg a konferencián és ő tegye annak eredményeit áldássá egyházunkra. Nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetét ne mondjunk a Lelkészegyesület elnökének a konferencia összehívásáért és előkészítéséért, dr. Varsányi Mátyás budai lelkésznek az elszállásolás és egyáltalán a rendezés körül kifejtett fáradozásáért, a Luther-Ott- hon igazgatójának, Kermeszky Györgynek és a budapesti egyháztagoknak a szívességért, mindazoknak, akik a konferencia és a vallásos estélyek körül fáradoztak s azt tartalmassá tették, szives közremunkálásukért. Készüljünk a jövő évi konferenciára! n. k.
