Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-10 / 18. szám

2.______________ ________________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. L elkészkonferencia Budapesten április 28—29. Az Üllői-uti Luther-Otthon kápolnájának ol­tárképe a háborgó tengeren járó Jézust ábrá­zolja, amint egyik kezével a hullámokban elr merülő Pétert megragadja, a másik kezével pe­dig az ég felé mutat; a háttérben látható a Vi­harban hányt-vetett hajó. Ez az oltárkép szem­lélteti Krisztusnak megtartó erejét s az ember­nek gyengeségét. A lelkészkonferencián, amely ez előtt a kép előtt folyt le, a magunk gyenge­ségét akartuk megerősiteni a Krisztusba he­lyezett hitnek erejével, hogy a világ lenyűgöző kötelékeiből a Krisztus által megszabadittatva munkálkodhassunk a menyei dolgokért, s Krisz­tus Egyházának javára. A konferencia látogatottsága felülmúlta a várakozást. Százharmincnál többen vettek részt, közülök százhúsznál többen vidékről. Vendégek­ként üdvözölhette körében a konferencia báró' Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt, dr. Zelenka Lajos és dr. Mesterházy Ernő egyház­kerületi felügyelőket, Antal Géza református püspököt és dr. Csikesz Sándort az Országos Református Lelkészegyesület főtitkárát. Jelen- voltak Geduly Henrik, Kapi Béla és dr. Raf'fay Sándor püspökök, dr. Deák János és dr. Kovács Sándor a theológiai fakultás tanárai. Megjelent a fakultás néhány hallgatója is. Törödelem, hit és szeretet. A konferencia először is az Ur Asztala kö­rül gyűjtötte össze a megjelenteket. Geduly Henrik, a Tiszai egyházkerület püspöke tar­Beust, a theelőgus és Beast, a politikus. Ferenc József lutheránus külügyminisztere. (Folytatás.) (2) Pulszky Ferenc, ki többször értekezett vele a magyar ügyekről, igen szellemes embernek mondja Beustot. A monarchia külügyi tekinté­lyének helyreállitását Beust lehetetlennek tar­totta a nélkül, hogy a magyar nemzet a ko­ronával teljes őszinteséggel kiegyezzék. Beust szívesen értekezett minden magyarral, akitől felvilágosítást várhatott; le is jött Pestre, meg­látogatta Deák Ferencet s meggyőződött arról, hogy őszinte loyalifással találkozik, mely távol áll attól, hogy csak a helyzet előnyeit aknázza ki. Báró Prónay Dezső Emlékezései szerint Beust a magyar koronázási menetben is részt vett a szürke lován s a közönség lelkesen él­jenezte, mert tudták, hogy nagy része volt a kiegyezésben. S midőn az osztrák delegatio elő­ször ülésezett Budapesten, Beust külügyminisz­ter is megjelent b. Prónay Gábor egyetemes felügyelőnk farsangi házi bálján. Pulszky szerint Beust, mint idegen, sem a magyar, sem az osztrák viszonyokat nem is­totta az urvacsorai beszédet. Korunk uj vilá­gosság után eped, s a jobb kor csak Krisztus­ban köszönthet reánk. A hitnek és szeretetnek ünnepére gyűltünk egybe, hogy a Krisztus uj világosságot vigyen lelkűnkbe és uj kegyelmet életünkbe. Hitünk Jézusra néz, s őbenne látja meg a bünbánat és megtérés és újjászületés reményével és engedelmességével a jobb kor közelségét. Ki kell alakitanunk magunkban a Krisztust, nekünk, a nyáj pásztorainak is el kell merülnünk a hit és szeretet megszentelő mély­ségeiben. Elnöki megnyitó. Paulik János, a MELE elnöke, tartalmas megnyitójában mindenekelőtt hangsúlyozza an­nak szükségességét, hogy hivatásunk kérdései­vel intenzivebben foglalkozzunk,, mint amilyen mértékben az az eddigi formák között lehetsé­ges volt. Az egyház munkásainak magas szel­lemi nívón kell álLani, hogy az evangélikus páro­dnak és papok messze világító tüzoszlopok le­gyenek. A műveltség magában nem elég, kell hiterő, apostoli buzgóság, amiket csak az isteni kegyelem, az igében való elmélyedés, ima és lelki gyakorlatok fejleszthetnek ki bennünk. Az élet körülöttünk óriási hullámokat ver. Az egyhá­zunk elleni agresszivitás hevesebb és gya­koribb, mint volt a múltban. A felekezetközi tülekedés a protestantizmusnak egyik legne­mesebb életelvét csúfolja meg. Az egyházi ön­tudat fokozására és egyházi fegyelem gyakor­lására van szükség úgy a róm. kath. részről jövő támadások, mint a szekták oldaláról fenye­gető veszedelmek ellen. merte alaposan, ez azonban akkor csak előny volt, mert igy a kiegyezés kivitelének nehéz­ségei nem ijeszthették vissza. Beust előtt csak a nagy cél lebegett, a részletekkel nem gon­dolt. Túltette magát azon is, mikép veszik majd a cislajthániak azt a kiegyezést, melyhez hozzá sem szólhattak előbb, mint mikor az már meg­köttetett. Sokan voltak ott ugyanis a ceníralis- mus hívei a legmagasabb körökben is, kik a magyar kiegyezésben egyrészről a forradalom győzelmét s a birodalom kettéhasitásának, más részről Bécs városa hanyatlásának, sőt a mon­archia felbomlásának előjelét látták. (Pulszky i. h. 217.) Osztrák részről tehát főként Beust műve volt a kiegyezés. Ausztriában a nagy lutheránus politikus a konkordátummal ellentétben egyébként is sza­badelvű irányban tudta befolyásolni az uralko­dót. Az uj alkotmány itt-is hit- és lelkiismeret- szabadságot hirdetett. A szabadelvű törvényja­vaslatok ellen Rauscher- érsek és bíboros, ^ a császár egykori nevelője, tiltakozni próbált. Ferenc József válasza azonban elutasító, komoly, sőt megintő volt. Az ultramontán Hübner ró­mai követet is elmozdították állásából. Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom