Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-03 / 17. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 2 1925 Egyházi fegyelem. A tiszai egyházkerületben úgy a Kerületi Lelkészegyesület, mint a két megmaradt egyházmegye alaposan foglalkozott az egyházi fegyelem kérdésével. A lelkészi konferencián Dómján Elek esperes tartott róla előadást s mutatta be az alább következő, az egyházmegyei gyűléseken némi módosítással elfogadott fegyelmi szabályzatot, melyet a kerületi közgyűlés is tárgyalt, elfogadott s az egyetemes gyűlés elé is terjesztett. A múlt évben tartott egyetemes lelkészkonferencián is tárgyalás alá került ez a fontos kérdés s ott is elfogadást nyert a tiszai kerület felterjesztése s az egyetemes gyűlés elé vitele ott is kimondatott abból a célból, hogy egyetemes legyen a szabályzat. Kívánatos ugyanis, hogy ilyen fontos kérdésben egyöntetű legyen az eljárás. Sajnos ezt még nem értük el, mert nem került a két oldalról is felterjesztésre határozott szabályzat az egyetemes gyűlés elé. Jelenleg tehát csak a tiszai kerület két egyházmegyéjében van érvényben. Miután több oldalról is érdeklődtek iránta alaposabb megismerés és terjesztés végett, az evangélikus közvélemény elé bocsátom azzal a kéréssel, hogy ne az esetleges hiányokat keressük és gáncsoljuk, hanem méltányoljuk azt az egyháza jövőjéért aggódó s annak javát minden egyházunk elveivel összeegyeztethető eszközzel munkálni kész szellemet, amely létrehozta- és áthatja. Egyet minden komoly evang. ember elismer: egyházi fegyelemre szükségünk van s itt az idő, hogy e téren mutatkozó sajnálatos és káros mulasztásainkat pótoljuk. Egyházvédelmi szabályzat. Evangélikus Egyházunk, mint a Krisztus igaz egyháza és Luther nagy szellemének örököse, elvárja mindenegyes tagjától, hogy érzületben és külső magatartásban mindenkor kifejezésre juttatja a hozzá és intézményeihez való törhetetlen ragaszkodást és tántoríthatatlan hűséget. Érdekeit semmiért el nem árulja, sőt azokat mindenütt és mindenkivel szemben védelmezi, családjában a evangélikus szellemet, egyházigazságot ápolja és megerősíti ; éber figyelemmel kisér minden veszedelmet és csábító alkalmat, mely hűtlenségre ösztönöz s ezt leküzdeni elősegíti. 1. Mivel azonban a hűségben való megtán- torodásnak leverő esetei állandóan szaporodnak, főforrása pedig ezeknek a vegyes házasságok kötése alkalmából a nem evang. félre alkalmazott lelki kényszer, megállapítható, hogy a vegyes házasságok kötése evangélikus egyházunkra nem előnyös, kötelessége a lelkészi és egyházi tisztviselői karnak,, hogy higgadt bölcsességgel erről az evang. egyház közönségét felvilágosítani igyekezzék. 2. Az evang. egyház minden tagjától elvárja, hogy csakis evangélikus, vagy általában protestáns vallásu egyénnel lépjen házasságra. 3. Amennyiben valamely evang. egyháztag nem a 2. pont értelmében óhajt házasságra lépni, törekedjék az élettársul választott egyént az evang. vallásra áttériteni; amennyiben ez nem volna lehetséges, úgy a lelkész és más egyházi tisztviselők közreműködésével hasson oda, hogy egyházunk érdekei megvédessenek a születendő gyermekek egyházunk javára való szabályszerű elkötelezésével, vagy legalább a régi jogállapot Beust, a theológus és Beust, a politikus. Ferenc József lutheránus küliigyminiszlere. Ausztria 1855-ben kötötte Rómával-a hírhedt Konkordátumot, mellyel egészen papi gyámkodás alá került. Konkordátum szerint igazgatták akkor a legnagyobb jogsértéssel Magyarországot" is. És dr. Karácsonyi János egyháztörténetirónak mégis van rá dicsérő szava: „A concordatum roppant jó hatással volt Magyarországnak az apostoli székkel való érintkezésére“. (Magy. Ehtört. 276.). A liberális osztrákok pedig magok is .szégyenkeztek miatta. Grillparzer bécsi költő mondása: „Ma nekünk már csak muzsikához és konkordátumhoz van talentomunk“. Ő jellemezte Thun minisztert is azzal, hogy kormányzatában a kultusz elnyomja a közoktatást. Ausztria a Rómával való szövetségben akart a protestáns Poroszország fölé kerekedni. Ebből a reménységből azonban keserűen ábrándította ki a két csúfos vereség 1859. Solferinonál és 1866. Königgrátznél. Ekkor már Ferenc József is belátta, hogy nem jól választott. A hatalmas Bismarckkal szemben egy mentő politikus kellett, de igen hamar, ha mindjárt lutheránus lesz is. Ördöggel kell kiűzni az ördögöt Ekkor ajánlotta és küldte Ferenc József jó barátja, Albert szász király, a lutheránus Beust Frigyest Ausztriába. Ide vonatkozó leveleiket nem régiben közölte a Pesti Hirlap Beust arcképével együtt. így az akkori bigott Ausztriát abból a kátyúból, melybe a pápaság döntötte, egy lutheránus miniszternek kellett kivonni. Beust Frigyes Szászországból egy régi nemes lutheránus családból származott. Egyik ősét, Beust Joakim wittenbergi tanárt a magyarok is ismerték már a reformáció századában. Sárvári nagy papunk, Magyart István, valószínűleg már Wittenbergben volt a tanítványa. De annyi bizonyos, hogy Mrs bene beateque moriendi (A jól és boldogul való meghalásnak mestersége) cimü áhitatossági könyvét, mely 1592. jelent meg, Magyari István már 1595. lefordította és pedig a vallásos lelkű jeles hadvezérnek, Nádasdy Ferencnek kívánságára. Igen érdekes és értékes könyv ez, melyről többen Írtak a magyar irodalomban (Dézsi L., Ferenczi Z., Thienemann T.) és magam is ismertettem Dunántúl egyháztörténetében. E könyvben mutatkozik be Magyari István énekforditónak is. Sőt akadt Beust könyvének egy másik magyar fordítója is: a Pázmány által áttéritett, de hozzánk ismét visszatért Illésházy Gáspár, akinek könyve szintén megjelent (Kézben viselő könyv, Debrecen 1639). Tehát már a theológus Beustot is sokan ismerték a magyarok közül. A török ellen
