Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-01-11 / 1-2. szám

XL évfolyam. Budapest» 1925. (anudr *; Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZOVETSÉG. Megjelenik julius és augusztus hónapok kivetelevel vasamaponkint. Alapítom: Dr. RAFFAY SÁNDOR pBnpok, Srerkentésért felelő«: or. Kiitcaiaftorfr' utisziA\ Előfizetési ár flegyedévenkint: I aranykorona Egyes szám ára: 20 aranyflllér. Hirdetési árak megegyezés szerint. I. Jan. 2, 17. A világ elmúlik és annak kívánsága, de aki az Isten akaratát cselekszt, megmarad örökké. Lutheri igék Az idő forgása, az esztendők változása ben­nem azért kelti az örömnek érzetét, mert feléb­reszti berniem azt a reménységet, hogy az az idő, amely jön, meghozza nékem azt, amit az az idő, amely elmúlt, nem hozott meg. Meghozza pedig az üdvnek teljes bizonyosságát, amelyet az isten a Jézus Krisztusban nekem felkínált. Hogy a letűnő év fájdalmas emlékeket éb­reszt föl sokakban, az természetes, En is fajdal ntMgn gondolok vissz;, az év elmúlt napjaira, de ^ nemcsak azért, mert az Isten tolom sok kedves embert vett el> hanem azért, mert én mulasztot­tam el sok alkalmat, olyat, melyben az Isten töb­bet adott, mint amennyit elvett. De a fájdalmat is azért adta. hogy ez legyen az öröm ágya. Az idő múlását csak az veszi észre, aki az Istent hagyja figyelmen kívül! Az utolsó szám Az ,,Evangélikusok Lapja“ ezzel a számmal lezárja az 1924-ik esztendőben végzett munká­ját, illetve azt a nehéz harcot, melyet nem is annyira a közönnyel, a terméketlen negativ kri­tikával, a rajtunk kívül álló és támadó szellem mel, mint inkább a szegénységgel kellett megvív­nia, azzal, mely a lap fenmaradását nem egyszer veszélyeztette és a lapfentartó szövetséget sok­szor leküzdhefcetlennek látszó akadályok elé állí­totta. Hála — Isten után — a Luther-Szövetség elnökségének, egyetemes egyházunk felügyelőjé­nek, kerületeink elnökségeinek és ha nem is sok, de annál tiszteletreméltóbb s minden áldozatra kész barátainknak, akik a bajba jutott „Evangé­likusok Lapja“ számára az utolsó pillanatban min­dig rendelkezésére bocsátották a további megje- lenhetését biztosító eszközöket, azokat, amelyek előteremtését a sajtónaptól vártuk. A küzdelmek­ben os a csalódásokban gazdag, de mögöttünk levő esztendő most, hogy az utolsó számot adjuk át olvasoKözönsegunkneK, megállásra és száma­dásra kötelez. Alegszámadoltatja mindenekelőtt a lelkusmeretet. Es itt — nem szépítjük a helyzetet és nem mentegetjük ön magi intőit — beismerjük, hogy nagyon messze elmaradtunk attól a céltól, meiyet ez év elejen magunk elé tűztünk. Az „Evangélikusok Lapja“ célja pedig az evangé­liumi öntudat felébresztése, a felebresztettnek, fo­kozása és ennek az öntudatnak a magyarhoni ág. hitv. ev. kér. egyetemes egyliáz érde&obeu való munkába állítása volt. Nem mintiia ilyen ennek az egyetemes egyháznak keretei közt nem lett volna, hanem mert már a habom,előtt is gyen­gülő tendenciát, a habom alatt erőtlenséget, a bábom utáni időben dekadenciát mutatott és pe­dig olyat, mely a rém. kai. restaurációt tormé- • é, egyházaink anyagi erejét léieknélkttlivé, erkölcsi energiáit pedig meddővé tette. Nem mi állapítjuk meg ezt. Megállapították ezt azok a Ijajok, hiányok, tények, melyek a tanácskozások zöldasztala köré gyülekezettek felelősségérzetét, súlyos keresztté változtatták át és munkájukat, minden szent akarásuk dacára, megkötötte és illuzóriussá tette. Mert ez volt az 1924. esztendő uralkodó jelensége, szerettünk volna mindenütt ott lenni és mindent megsarkautyuzni, munkára kényszeríteni és hivatására ráébreszteni. Ez voll az oka, de magyarázata is annak, hogy szétfoly«* munkát végeztünk, amit azok róttak fel hibánkul, akik a kevesebbet markolástól több eredményt várnak. Nem mondjuk, hogy nincs igazuk. De ha ők látták volna ;izt, amit nekünk meg kellett lát­nunk, ma* az év végén, bizonyára korrigálnák vé­leményüket és kritikájukat. Hogy munkánk így sem volt teljesen hiábavaló és felesleges, azt az előfizetők száma bizonyítja, mely jóval nagyobb ma-, mint volt az év elején. De munkánknak volt egy másik látható eredménye is, amelyre persze nem dicsekedésből hivatkozunk. Észrevették ben­nünket és figyelembe vették megjegyzéseinket ott is, ahol eddig evangélikus sajtóról mit sem tud­tak. Azokkal szemben kényszerít lelkiismeretűnk ennek megállapítására, akik munkánkat lekicsi­nyelni tudják, igaz, hogy néha kellemetlen utó- hangokat váltott, ki ez a megszólalásunk, de csak azokban, akik megszokták, hogy a lutheránus megnyilatkozás amolyan se hideg,, se meleg bátor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom