Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-23 / 12. szám
Budapest, 1924. március 23. 12. szám evangélikusok lapja SZERKESZTŐSÉG: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Or. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelős: nr.KIRCHKXOPF GCWZTAV Fömunkatárs Dr. CSENGÖDY LAJOS Előfizetési ár negyedévre 5000 K Egyes szám ára 500 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque>szám: I2Q0. Vallás Az evangélikusok lapjában közölt „Lutheri igék“ fölött elmélkedve, lelkiismeretem kényszerít, hogy e fogalomról írjak. Vallás: ez a szó, mint avultnak látszó fogalom a mai emberek előtt annyira jelentéktelennek látszó, hogy kilencven százaléka nem tartja érdemesnek, hogy a róla irt gondolatokat elolvassa: annál kevésbbé, hogy annak mély értelmét és jelentőségét fontogatva, róla elmélkene. Mert mi is hát az a vallás? Araikor vallomást teszünk arról, amit hiszünk, érzünk, vagy tudunk. Tud-o hinni a mai ember, a bálványimádás posványába sülvedt ember egy szebb és jobb életben? Fajának dicső jövendőjében? Melyben az egyéni boldogság belső erőkből táplálkozva, független az anyagi dolgok változásától; hiszi-e azt, amit az isteni nagy mester oly biztos valóságként tanított, hogy annak a valóságnak meg- pecsétéléséért kereszthalált halt? Sőt ama kevesek, akik jó lélekkel hinni merik; legtöbb helyen élcelődés és gúny tárgyai! A mai emberiség a vegeta bili 8 (állati) élet tülekedésében kevés gondot fordít a lelki életére, hogy a legfőbb lénnyel, az örök életet sugárzó Istennel összeköttetést keressen. aki szunnyadó lelkiismeretét felkeltené és éreztetné vele az örökké tartó javak — a lelki javak — kimondhatatlan kedvességét és ez érzés révén az ember hite tudássá változna. Bizony mondom, ez a tudás az, mely megnyitja előttünk a menyország kapuit, s akkor vallomást tehetünk arról, amit érzéseink utján tudunk, ami tudatunkká lett. Vájjon felébred-e nemzetünk lelkiismerete és fog-e hallgatni ennek szavára? Én nemzetem testének egy élő atomja, egy porszeme vagyok; az örök élet határáról visszapillantva látom nemzetünk nyomorúságát és sülyedését; közeledni érzem az időt, melyben sáfárkodásunkról számot kell adnunk! Készen leszünk-e? Hol késik nemzetünk vezérlő csillaga, ki fényes tehetségével, tiszta leikével felébresztené a lel ki ismeretet és a nagy tömeget egységes magyar nemzeti társadalomba tömöritené? Avagy miféle csapásnak kell még jönni, hogy egységessé kovácsolja ezt a sokat szenvedett és mégsem ébredő nemzetet? Avagy a javulás utján van-e az, aki nem él az észszerüség természetes törvényei szerint? És józanul észszerűnek mondhatunk-e olyan életet, mely tele van gőggel, kevélységgel és gyűlölködéssel? A kevélység magába hordja a megaláztatást, a gyűlölködés, a rothadás és bomlás csiráit!. Nekünk igen sokat kell tanulnunk és munkálkodnánk, hogy pusztuló fajunkat olyua szellemi magaslatra emeljük, hogy az egységesség érzete, mint nemzeti életfeltétel áthassa fajunk minden o&ztályát, A vezetésre hivatottak jó példával kell, hogy előtárjanak, mert most a tettek beszélnek, ha a vezetőkből őszinte jóakarat és szeretet árad ki. bizonnyára ténykedésüknek bő aratása lészen már e földi életükben, mert nem is sejtett erők fognak segítségül érkezni. e^ok fölött elmélkedve, úgy vélem, hogy a vallásosság és ebben a tiszta hitélettel kapcsolatban érhtnónk el legtöbb eredményt, hogy Isten igéje ne csak a templomban elhangzott intelem legyen, hanem a lelkiismeret fölkeltésével azok az igék valóra váljanak, illetve minden jó lelkiismeretű keresztyén testvérünk, legjobb tehetsége szerint igyekezne a krisztusi igék valóra váltására. Célunk Isten országának elérkezését előkészíteni, melyben az emberek tökéletesebbek, jobbak és boldogabbak lesznek. Hogy az egész nemzet újjá teremtődjön, ahhoz elsősorban az egyes emberek újjá teremtése szükséges, ez pedig a lelkiismeret felkeltésével és az értelem felvilágo- sodottságával lehetséges. Ha körülnézünk, ugyanazon tüneteket látjuk, mint izrael népének pusztulását megelőzőleg; a nemzet zömén végig vonul legnagyobb része olyan emberekből áll. kik kóny- az élet ezer bajai miatt való panasz: a társadalom telenek egymással szemben színésztedül, mert ha igazi benső mivoltukban mutatkoznak, még elviselhetetlenebbé tennék egymás számára az együtt- létet. Elsősorban az egyének jellemének átalakulására volna szüksége a nemzetnek; csak akkor várhatunk e nemzet jövendőjétől szépet és nagyot, ha lelkében ez az átalakulás végbe megv; ezáltal erős, tiszta és boldog nemzedék fejlődik, s ily nemzedék előtt a fejlődés és tökéletesbiilés biztos és beláthatatlan időkig való dicső útja nyílik meg. Imre A., ny. raáv. felügyelő.
