Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-03-16 / 11. szám

ő evangélikusok lapja 1924 mondja, hogy a hitbeli meggyőzés erejével tesszük azt m azért bátran gondolhatunk azon módokra és eszközökre is, amelyek a reverzálisok kicsikarásánál szoktak alkal­maztatni. A követelés tehát voltiaképen az, hogy más hiten lévő hitvesünk akár ilyen fajta ráhatás alatt necsak gyermekeit, hanem önmagát is adja oda egyházunknak. Azonban ugyanakkor a reverzálistát azért, mert - csupán gyermekeit -szolgáltatja ki, önmagáról megfeledkezettnek, egyéni jellemében kevéssé diszesnek bélyegzi a szabály­zat és egyszerűen kiközösíti az egyházból. Neon hiszem, hogy ezzel a vegyesházas evangélikusok követelt térítési buzgalmát eredményesen lehetne föllenditeni. Mi evangélikusok valójában neh z időket élünk. Min­den erőnk egyesítésére lesz szükségünk, ha a viharban meg akarunk állni. Semmiképen sem engedhető meg az, hogy Ilit hűség dolgában kategóriánként különbséget te­gyünk evangélikusok 'és evangélikusok között; amivel csak egyenetlenséget kelthetnénk sorainkban s talán értékes erőket riasztanánk el az egyház épitő munkájában való lelkes részvételből. A hithüséget csak egyénenként lehet mérlegelni és a vegyes házasok értékelésében pedig nem szabad figyel­münkön kivid hagyni exponált egyházköziségeink, ver­gődő szórványaink és az ezerszám szétszórt evang. csa­ládok érdekét. E helyeken találni aránylag a legtöbb vegyesházast és éppen e pontokon van buzgó közremű­ködésükre a legnagyobb szükség. Ha ebből a nézőszög­ből formáljuk meg véleményünket a vegyesházas evangé­likusokról. akkor a szóban forgó szabályzatok szelleménél megértőbb s egyben egyházunkra is iidvösebb felfogás fog lelkűnkben -kialakulni. Vegyesházas evangélikus. Az evang. rendőrök vallásos nevelése ríj munkatér nyílott meg 1922 nov.-ben egyházunk előtt a Budapest s vidéki rendőrség vallásoktatásával. Az evang., reform, s ,róm. kath. egyház lelkészei, a főka­pitányság felkérésére ez idő óta hetenként egyszer az igazság, a becsület, a törvény őreivel kerülnek szembe s it-t csodálatos alkalom nyilik a páll mondás valóraváltha- tására: a hallgatóság s előadók egymás hite s -élete által erősödhetnek. Evangélikus. részről a munka megindítói s szervezői S/e-szl ér Hugó főkapitányhelyettes és Szenti ványi Gyula rendőrtanácsos voltak. D. Roffay Sándor püspök különös fontosságúnak tartotta s ismerte a munkát s többszöri megjelenésével s előadások tartásával megjelölte azt az utat, amelyen a munka végzője Gaudy László vallástanar megindulhat s eredményesen haladhat. Ezt a munkát nemcsak -az teszi nehézzé, hogy egy­szerre a tisztikar s legénység számára való témakört s előadási módot kellett találni, mivel egy kidolgozható egyenes vonalú témasorozat már a váltogató kirendelések miatt, is lehetetlen, hanem legfőképen a hallgatók hű és tapasztalatkörének végletei, a különböző s néha ellen tétes állandó szolgálati beosztások s a harmadévi azon tapasztalat, hogy a rendőrök hivatali beosztásuk miatt templomban alig járhatnak, a legcélszerűbb forma a házi istentisztelet mintája lehetett. Külön gazdasági része ennek a nemes munkának a raját erőnkből való az az eredményünk, hogy ma Morál­könyvünk s elegendő számú dunántúli énekeskönyvünk is van s igazi öröm hallgatni az éneket harmöniumon ve­zető előadónak azt a gyönyörű, igaz emberek komoly vallásosságától sugallt éneke, amely talán az egy-két komolytalanban is hitet éleszt. Minden nagy ünnepen urvacsoraosztás van s ibár erre előzetes napiparancs szerinti felszólítás van, mindezideig úgy történt, hogy a jelentkezőkön felül majdnem az ösz- szes résztvevők éltek azzal. A teljes történeti hűséghez, amely ennek a beszá mólónak kiegészítéséhez tartozik, közlöm a következő ér dékességet: Az első munkaév végén kérdőivet bocsátot­tak ki az összes vallásfelekezetnek között, melyet név aláírása nélkül kellett kitölteni s ezek alapján láttam azt, hogy a kb. 200 evang. rendőr őszintén vallotta, e munka szükségességét s kívánta folytatását s a legkomolyabb vallási kérdések felvetését és tárgyalását kívánta és-kérte az előadótól. Mindezek pedig azért íródtak meg', mert egyik vidéki leikész.testvérem olvasva református lapokban hasonló közleményeket, azt hangoztatta, hogy testvéreinknél több és komolyabb munka folyik. Sok minden történik csendben, amiről a világ alig tud is csak gyümölcseit látja majd. Ez a munka nemi is kívánkozhatott nagyon a világ elé. Csendben folyt s folyik ez .a munka, azt cé­lozza, hogy minden posztóié s büntető rendőrön keresztül fényeijék majd -az Isten dicsősége s szigorúsága s Ítélke­zései közben hirdessék itt azt, amit a kor zászlójára irt, de aminek betartása úgy látszik még mindig a halás-zkodó sorban levőktől várható csak. G. L. ••••»• •••••••••••••••••• •••••• IRODALOM Erős vár a mi Istenünk! Luther diadalén ekét, a német reformáció e klasszikus himnuszát tudvalevőleg többször is lefordították. Ismer­jük a Székács, Ben ka, Sántha, Gyurátz, Masznyik és F.ozma-félét. Leginkább nagy papunkét használjuk. Újabban egy ref. iró: Vargha Tamás kunszentmiklósi lel­kész is (V. Gyula Írónk fia, tehát Szász Károly püspök unokája) „Luther éneke“ c. alatt próbálkozott meg vele eképén­él mi Urunk kősziklává)', Jó fegyver védni, vágni, A bajban értünk síkra száll, A melybe most jutánk mi. Ös, vad ellenünk Nem tréfál 'irdü.nk, Jobbján csel s erő, Jő zord fegyverrel ő, A földön párja nincsen. A mi erőnk olyan hiú, « Hamar eljönne végünk, De értünk küzd a férfiú, Kit Isten kiddé nekünk. Hogy ki az, tudod, Jézus Krisztusod, Sergek Ura, lásd, Nincs Isten senki más, A harcmező övé lesz. S ha ördög volna mind a föld És ránk tátná a torkát, Mégsem vehet rajtunk erőt, Remegnünk nincsen ok hát. Sátán fejdelem, Bármi bősz legyen, Vélünk amit tehet? — Hisz’ megitéltetett; Egy szó — s lehull a földre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom