Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-16 / 11. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA erkölcsi törvényeinél fogva a bűnnek legyen szükségképeni, logikai következménye. Aki lemondott akár önmagára, akar utódaira nézve azokról a lelki javakról, amelyeknek forrásai a mi oltárainknál buzognak, az tulajdonképen önkényt kiközösítette magát a mi egyházunkból, ennek természetes következménye, hogy nem élvezheti azokat a jogokat, amelyek őt, mint egyházpolgárt megilletnék. Nem vehet részt az egyháznak, mint társadalmi egyesületnek nyilvános életében. A gyűléseken nem emelheti fel szavát, nem szavazhat, semmiféle megbízatást nem viselhet. Azoktól a jogoktól azonban, amelyekre az mint ember, mint Isten fia, igényt tarthat, semmi részben, semmiféle körülmények között nem lehet megfosztani. A templom ajtaját, nyitva kell tartani a legelveteinedettebb gonosztevő előtt is. Bármiféle vallásos szertartás után óhajtozik, szives készséggel kell azt néki nyújtani. Ezt kívánja, követeli a keresztyéni szeretet, mely mindeneket elfedez. Szigorú büntetésekkel némileg talán megtudnánk akadályozni a reverzálisok terjedését. Azonban az is bizonyos, hogy bosszuállással, büntetéssel erényes életre senkit kényszeríteni nem lehet. Az Isten törvényei iránti engedelmességnek nem félelemből, hanem gyermeki szerétéiből kell fakadni. Az egyház iránti közönyösségnek alapokát, a korszellemet kell tehát teljes erővel megtámadni, hogy egyházunk, az ő történeti hivatásának megfelelhessen. Azt a bálványimádást kell irtani, mely — lva a jelek nem csalnak — éppen most kevélykedik virágzása korában. Az erkölcsi világrend örök törvényeinél fogva a virágzás után föltételeim! hervadásnak, bukásnak kell bekövetkeznie. Ez az aranyborjú a saját kertjében fejlődő méreganyag maró hatása alatt saját életeién súlyától omlik össze. Akik tehát szivükön viselik a felebarátok üdvét, akinek lelke átérzi a protestantizmus hivatását. ebben a mai korban, különösen azok, akiket küzdő egyházunk a harcélre állított, mindenek előtt arra fordítsunk gondot, hogy minél több megtévedett lélekben gyuladjon föl a szerető mennyei Atya oltárához vezető szövetnek. Aki a iélek gyümölcseinek becsét felismerte, azt semmi hatalom nem tántoríthatja el attól a forrástól, melynek élvezése mellett ő maga is megtalálta szive leghőbb vágyainak kielégülését és azt is hiszi, hogy ott az ő vérének sarjai is megtalálják a földi élet legbecsesebb kincsét: a lelki nyugalmat és lxddogságot. Nem a vasvessző kíméletlen suhogtatása, hanem a szeretet virágaival koszoruzott és a rendíthetetlen hit acélerős fájából faragott pásztorbot intései nyomán jutunk el abba a korszakba, amikor az egyház iránti hűtlenséget úgy mint a hazaárulást itt nálunk —- névtelen bűnnek tartják. . Sass János. 1924 A régi tanári gárdából Jezsovics Károlyt értem, kir. tanácsost, nyug. Selmecbányái ev. főgimn. igazgatót, a régi .tanári (gárda (Van- drák, Hazslinszky, Pákh, Breznyik, Kramarcsik, Tatay, Benka, Ba'tizfalvy, Gombocz, Cseosetka, Markauser) egyik legismertebb, legmarkánsabb és hűséges szolgálatait tekintve tan it ványainak ezreire (Kéüer, Osztroluczky, Sárkány, Sajó, Mäkler s-tb.) leghatásosabb és legbefolyásosabb .tagját, (ki f. hó 6-itkán hunyt el csakugyan munkás élőiének 91-ik évében ritka szép munkamezején Selmecbányái). Környező szemekkel a még ott maradt egész müveit megyei és városi társadalom kíséretében temette el f. hó 8-án ia ma elveszett nagyhírű líceum épületéből régi barátja Händel Vilmos esperes. Még múlt évi jan. 28-án ülte meg ismert jó egészségben régebbi éis ujabbi tanítványaival 90 éves születése napját, kik, mivel a cseh-szlovák árulás és megszállás folytán maga is szükebb anyagi viszonyok közé került, támogatásban is részesítették. Ez a nevezetes testileg és lelkileg edzett férfiú, kinek gazdag leikébe és szellemi műhelyébe többszöri kormány- képviselőségem alkalmából magam is beletekinthettem. Született 1834-ben jan. 28. Nagyszelezsényen, Hont vármegyében. A főgimnáziumot Selmecen, a theológiát Pozsonyban, és egyetemi tanulmányait a Palugyay G. házánál töltött 4 évi nevelősködése után a természettudományok iránti hajlama által indíttatva, a berlini, göttingai és halle-wilrtembergi egyetemen végezte. Utóbbi helyen érte őt a meghívás Selmecre, ahol tanárkodása mellett a mathein. fizikai tantárgyakat magánszorgalommal későbbi barátjától Tarbaky I. és „Schwartz papa“ akad. tanároktól hallgatta. Irodalmikig is működött, amidőn Tyndol ..A hő, mint a mozgás egyik eleme“ c. müvét lefordította, mely a természettudományi társaság kiadványai között jelent meg 1874-ben. Emma nevű egyetlen leányának, később férjezett Zelenkánénak Szász Károly püspök nővére volt a nevelője. Neje korán hunyt el és így évtizedeken át özvegyi életet élt. Öccse, a cinkotai pap leányával való házassága révén Blatniczky Pál esperessel is rokonságba került. 1898-ban vette át nagynevű elődjétől, a 42 évet ta- nárkodott Breznyik Jánostól a lioeumi igazgatóságot és viselte azt 1903-ig, amikor is nyugalomba ment és hozzá méltó utódját ő maga is Király Ernőben jelölte meg, ki .ma velünk együtt itheresienstadti intemáltsága után itt Pesten eszi családjával együtt a száműzetés keserű kenyerét. Jezsovics markáns tanári egyéniség és nagy nevelő hatású pedagógus volt. Erős karakterét, természetességét, egyenességét, nyiltszivüségét s derült kedélyét már külső megjenése is elárulta. Szigorúsága dacára diákjai mindvégig a rajongásig szerették és hozzájuk való benső viszonyáról egész legendák élnek a köztudatban. Erős turista volt. ki barátjával Téry Ödönnel és őt megértő utódjával Király Ernővel a virágzás tetőfokára emelte Selmec városa és vidékén a turisztikát. Azt tartotta, hogy a természet nagy temploma nemcsak testileg, hanem lelkileg, sőt vallásilag is emeli és növeli az embert. Még 70 éves korában másztak meg együtt hóiban a remek fekvésű SzittnyáT. Benka Gyuláho® a nagy szarvasi tanárhoz hasonlóan a zenét is szerette és zongorajátékaival barát jait gyakrabban felvidámitotta. Evang. egyházszeretete is példás, hazaszeretete pedig, és itt vezető szabadelvű politikát is folytatott, országos hirü volt. Bár a tót nyelvet értette és nagyon szerette, réme volt a pánszlávoknak. Szinte derékben tört össze az ő évtizedes áldásos munkássága is a nagy összeomlás után. Egyháza azonban vele
