Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-16 / 11. szám
X. évfolyam. Budapest, 1924. március 16. 11. szám r SZERKESZTŐSÉG: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadj«: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapított«: Pr. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelős: Pr. KIRCHKIOPF GISZ14V Föinunkatárs * Dr. CSENGÖDY LAJOS Előfizetési ár negyedévre 5000 K Egyes szám ára 500 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-szám : I290. Lutheri igék Krisztus azért jött. hogy vállalja a világ- minden bűnét, azt, amely már ismeretes, de azt is, amelyet még nem ismer a világ. Olyan kereszt volt ez, mely alatt összerogyott volna, ha nem lett volna igaz és valóságos Isten és ha nem másokért vállalja. A magamért viselt kereszt elviselhetetlen. A másokért vállalt kereszt könnyű. » Valahányszor Krisztus beszélt, akkorára nyitotta ki a száját, hogy abban elfért az ég én a föld. És ez az ö szája akkor sem volt kisebb, amikor a fűszálról beszélt. Az emberek, amikor nagyot mondanak, kiesi szájat nyitnak. Sőt! ha ezek az emberek császárok, akkor mondják a legnagyobbat, mikor hallgatnak. • Krisztus rossz gazda volt. Leszegényitette magát és beállt a koldusok közé. Nem törekedett arra. hogy háza legyen. Éhezett, szomjuhozott. Mindezt azonban azért vállalta, hogy gazdagok legyünk mi és üdvözöljünk. • A bolondokat választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket. A legnagyobb bolond Jézus Krisztus volt, mert benne megszégyenült a világ minden bölcsessége. Ezért hiszek én az Istenben és hirdetem, hogy Jézus, a Mária fia, az én üdvözítőm. Hadd tartsanak lxdondnak engem is. Aki a keresztet elfogadja a Krisztus igazságának, megfizethetetlen vagyont bírt és boldogabb, mint száz doktor angelicus, akik a kereszt- let elfogadják, de dísznek, melyet a nyakukba akasztanak. Az egyház iránti hűtlenség Mióta az ember léteiét a hűbériség intézményei nem biztosítják, más szilárd alapot kellett keresni az élet küzdelmeinek győzelmes folytatására. Ezt az alapot az emlter a vagyonban találta meg. vagy vélte megtalálni. Vagyon szerzésére fordult tehát minden figyelem, erre irányult minden törekvés annyira, hogy a vagyou lett az ember imádatának tárgya. Ez a bálványimádás a mi korunknak alapjellemvonása. Eltávoztunk attól az oltártól, ahol azelőtt megnyugvást, vigasztalást, oltalmat találtunk. Ez a korszellem az oka föképjHMi annak az elszomorító jelenségnek, hogy a hűtlenség az egyház iránt, melyben kiki született és nevelkedett, igen gyakran felbukkan a társadalom mozgalmainak hullámai közül. Mert. amikor az anyagi érdekek ellentmondást nem tűrő hangos szóval követelik kielégittetésüket, a lelki élet kívánalmai csak félénken merészkednek jelentkezni, vagy egészen el is némukiak. A korszellem tenyészti a hűtlenség dudváit, ez fojtja el a kevésbbé vértezett szivekben a rendíthetetlen ragaszkodás érzelmeit. A korszellemben kell keresnünk az (Jvát. hogy még oly egyének is, kiket nemcsak a magánélet, hanem a közszereplés is hűségre kötelez, meg tudnak feledkezni az édesanyáról, melynek emlőin nevelkedtek ás könnyű lélekkel még meg sem született véreiket idegen oltár elé kényszerítik. Az egyházi hatóságoknak kétségkívül nemcsak joga, de kötelessége ez áramlat ellen küzdeni. Legközelebbi s kézenfekvő fegyvernek látszik ennek a — bizonyosan lehangoló — feladatnak teljesítéséhez a megtorlás. A hűtlenség esete azt a gondolatot ébreszti föl szivünkben, hogy a bűnnek következménye a büntetés és hogy a jövőre nézve elriasztó példát kell a közönség szeme elé állítani. Ne feledjük azonban a felháborodás első pillanatában sem, hogy a szeretet egyháza vagyunk. Az egyház ne sérelmet erezzen, mert ez ellenkeznék az ő méltóságával, hanem szánalmat a megtévedt iránt. Jusson eszünkbe tehát l'ál ajtóstól intése a rómaiakhoz: „Ti magatokért bosz- szut ne álljatok, mert meg vagyon Írva: enyém a bosszuállás, én megfizetek.“ Igaz, hogy a vétkesnek bűnhődnie kell; de a büntetés ne viselje magán a bosszuállás jellegét, hanem Istennek örök Közli: Kg.
