Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-03 / 5. szám
X. évfolyam. Budapest, 1924. február 3. 5. szám w SZERKESZTŐSÉG: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Aiapltottl: Df. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelői: Pr. CSENGÖDY LAJOS Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Előfizetési Ar negyedévre 5000 K Egyes szám éra 500 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Postatakarék cheque-szám: I290. Az élettörvény Actio lutherana „.. .annak okáéért a törvény betöltése a szeretet.“ A törvény betöltésére törekedett akkor min denki, aki az életet komolyan fogúi fel. Ennek a mikéntje foglalkoztatta őket és ennek a megoldási formája elöl nem térhetett ki maga az apostol sem. Ma ... Sokkal inkább a törvény kijátszása érdekel mindenkit, mintsem a betöltése, líendel- kezéseinek a kikerülése, intenciójának elmagya- lázáea s hatalmának, megsemmisítése az, arai az elméket foglalkoztatja. Meg van ez az állami életben, a polgári életben, a kifejezetien „törvénykönyvek“ légköréiben ép- f>enugy, mint egyházi életünkben, sőt a legmagasabb helyen: az erkölcsi világrend örök törvényeinek élete körében ís. Nincs az a bűn, amelyre valami mentséget nem tudnánk hamarosan találni, nincs az a fogyatkozás, amit eltakarni, eltussolni egy-kettőre nem lennénk képesek, örök emberi, — s tegyük hozzá — jó tuljdonság. Ez nem is lenne még bajforrás. Az csak akkor lesz, ha az emberek erre számítanak és ennek tudatában annál szabadabbra engedik a bűn paripáit fékező erkölcs és törvény- zaboláx. Ezért sülyed az evangélium egyházának szellemi nívója. Sok helyütt már olyan mélyre, hogy a beavatkozás elmulasztása válik bűnné. Ezért posványosodik társadalmi életünk, amely az erkölcstelenség mérgező bacillusaival sohsem volt annyira telítve, mint mostanában. Pedig nem nehéz a törvény betöltése. Az arcra is pir, életpir ül ki, a szív is hevesebben dobog, a szemsugár is szebben ragyog, a lélek maga is kellemesebben érzi magát, ha az élettörvény betöltője, a Szeretet érvényesül en- magunk, társadalmunk, egyházunk, államunk életében. Mint a termékenyítő, áldás thozó nílusi áradás nem keresi a tőrvényparagrafusok, a jogszabályok, a megszokott ságok csatornáit, hanem mindent ezekből betöltve, sőt mindent felülmúlva árad szerte az élet ezernyi formáin át s mindent betöltve hozzásimul a Végtelen határához s úgy érintkezik a nagy mindenséget betöltő Szeretettel. Ezt a azeretetet adja-e tovább egyházunk? E fim alatt azt étjük, ami nincs, de aminek Lennie, kell, mert van egy actio catholica Ls, melymindig volt, de sohasem dolgozott annyi öntudattal éö annyi eredménnyel, mint éppen ebben, ami jelen valóságunkban. Az acti° catholica, az ellenreformációnak ezen 19. századbeli fel támasztása X. l'ius pápa érdeme. aki az 1905-ben kiadott egységes katekizmusában (Ül. 129.) ezt inoudja: „A Protestant izmus vagy — amint azt gőgös alapítói nevezik a megjavított vallás: azon eretnekség .summája, mely már előtte is megvolt, utána is meglesz és mindig van, hogy megrontsa a lelkeket.“ Ennek kiirtása a kathoiicizmus „modem1* feladata!... A nagy liáboru előtt a róni. kath. egyház az ir ló-hadjáratot elég szelíden vezette. Csak ott tud0tt nagyobb sikereket felmutatni, ahol a prot. testvér a „megértés és megegyezés“ elvét vallotta azon az alapon: „arról ismernek meg titeket, ha egymást szeretitek“ stb. Miközben az egész világ égett, lángolt, a Vatikán elkészítette az eg}"séges római törvényt, a Codex iuris canovici-t és élet belép tette akkor, amikor a harctéri jelentéseik foglalták le minden- leié a ügyeimet (1918 tavaszán). 8öt voltak olyan protestánsok is, akik a békére való átmenet apostoli hidját köszöntötték benne. Ám harci riadó volt! XV. Benedek pápa már 1918. karácsony napján e codex alapján „elérkezettnek“ látui az időt az actio catholica egységes megszervezésére. Mig utódja XI. Pins 1922. karácsonyán megismétli a „békepápa nagyszerű felszólítását“ és 1923. május 28-án meghatározza ezen akció fogalmát és tartalmát.. A pápai konsis- torium előtt ugyanis kifejti a következőket: „a katholvkussúg igazolja a kath. egyház egyedüli jogosultságát a kereszténység terjesztésére. Ö az abszolút vallásnak egyedüli hirdetője és ő a kér. erkölcs abszolút normáinak egyedüli kifejezője. Mint ilyennek át kell -fognia az egész emberi életei: a vallást, a tudományt, a politikát és jogot, az összes jóléti intézményeket, de a szociális kér dóst is. Az emberiség egyeteme vágyik az egy akolnak és eg}' pásztornak ideálja után és azt a vágyat, a kath. képviseli és csak ez valósíthatja meg. És pedig úgy. hogy ezentúl meg fognak jelenni, sűrűbben, mint eddig, a pápai nvilatkoza-
