Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-01-27 / 4. szám
6 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 23. §“-ban azt mondja: „a különböző kultuszok közötti viszonyt külön törvény fogja szabályozni“. Az állam és a kultuszok közötti viszonyról csak annyit mond, bogy „az uralkodó vallásnak (értsd g*ör. kel.) külön törvénye van“ és hogy „a gör. kath. vallásnak a többivel szemben való kiváltságait külön törvény fogja biztosítani.“ Ezek az idézett mondatok eléggé sejtetik, hogy a kultuszok közötti „viszonosság“ azon elve, melyet ..Románia“ az 1919. dec. 9-iki párisi külön szerződésben (a kisebbségi-ben) vállalt és amelyet a „főhatalmak“ garantáltak, Írott mulaszt maradt. Ajánljuk flgvelmébe mindenkinek, akinek módjában van a főhatalmasságok közelébe férkőzni, mint olyan jóvátételt, melyet a győzők a legyőzőiteknek biztosítottak „a béke érdekében“ az „uralkodó erkölcsi felfogás és a jogTond“ alapján. Egyebet mit is tehetnénk?! Ám ez a legkevesebb, amivel nem hittestvéreinknek, de annak az igazságnak tartozunk, mely elé odatettük a fegyvert és afölé a vértől megiszonyódott lelkünket'. Nem sok ez az elvi tiltakozásunk és nem várhatunk tőle szédületes eredménveket sem, ráért a szomszéd „belügyinek minősiti a kultuszoknak egvmáshoz való viszonya rendezését, ha a „külföld“ mer szót emelni ezen rendezés ellen és ha a belföld emeli fel szavát ellene, ugv az a válasz, hogy az államot szuverénitásánál fogva illeti meg a ius reformandi. Ezt az ius-t kétségbe von ni lázadás a szuverenitás ellen! Amikor megkötöttségünk egvfelől, másfelől n garantáló hatalmak ilv kérdésekben való bámulatos közönbössége, - tiltakozásunknak a jelen oillanatban kevés súlyt ad is, ne felejtsük el. hogv ami még nincs, az előbb-utóbb meglehet és meglesz, ha ami jövő reménységeinkbe az öklöt- rázó irredentizmus rak ét ázó frázisai helvett következetesen beleneveljük azt a gondolatot, hogy nem a nemzetközi jogot tapossák meg a tőlünk keletre lakó „orthodoxok“, hanem az igazságot és ezzel döngetik a protestantizmusnak a vég- bastváíát is, mely ha összedől, nyugatra jött nem a balkáni korrupció, hanem az az erkölcs, melynek semmi köze sincs az evangéliumhoz, mert az a megizetleniilt só, melv méltó arra, hogv megtapossák' az emberek. Hátha az igv neveltekből kikerül az a ténvző, akit megértenek' nvugaton és akinek sikerül maid keletre tereim azok határos figvelmét. akik testvéreink számára biztosítják majd a viszonosság elvének helvreállitását és igy a protestantizmusnak a megtartását!... Ugyanakkor azonban a magunk számára is jegyezzük fel. — a zsinat előtt ez sem lesz felesleges — hogy az államot elvileg kétségtelenül megilleti szuverénitásánál fogva, főleg politikai és közgazdasági okoknál fogva a tus reformandi és megilleti őt ennek törvénybefoglálási joga is, de nem abban a formában, amelyben az beleütközik — a keleti szomszéd területén — a vallási kisebb ségek autonómiájába. A ius reformandi ugyanis csak 3 értelemben ismerhető el: 1. mint ama feltételek meghatározásának joga, melyek mellett az állam valamely egyházat a maga területén bevesz vagy elismer; 2. mint az u. n. szekularizáció, melynél fogva az egyházi javak rendeltetését változtathatja meg és; 3. mint az a jog’, mely az egyházi javak rendeltetését változtathatja meg, ha egy- vallási közösség vallást változtat és eddigi javait megtartva ezt uj vallásnak kívánalmaihoz képest máskép használja. Negyedik értelem nincs! (Lásd Kosutány: Egyházjog). Ahol mégis van, ott nincs vallásszabadság! Ezen az alapon tőlünk keletre nincs!! Hogy minőt biztosítanak:, érdemes lesz megismernünk. Kg. niiniiniiiiRniiiiniiiiiiiiinii IRODALOM Fényben ... Három magyar-dalmál történeti kép. Színmű. Irta : Dr. Havas Rezső. A Magyar Adria Egyesület kiadása. Ára 5000 kor. A Magyar Nemzeti Szövetség ajánlása ötlik szembe az első lapokon: „Dr. Havas Rezső „Fényben“ c. trilógiáját a magyar nemzeti öntudat erősítésére és a hazafias szellem ébrentartására kivá lóan alkalmasnak találta és mint ilyet, a magyar közönség figyelmébe a legmelegebben ajánlja.“ És méltán... Az immár megrfehéredett hajú, de törhetetlen lelkű nagy tudós, aki annyi 'sikerrel és szép ’ eredménnyel mélyedt el a geográfia világába és különösen a magyar-dalmát kapcsolatok kutatásába most egy trilógiával lép a nagy- közönség elé, egyrészt hogy a magyar tenger felé való vágyódást ébrentartani segítsen, másrészt meg, hogy ezt a nyomorult, szerencsétlen nemzedéket elvezesse abba a világba, amelyben -nagy volt a magyar.“ Mig eddigi történelmi színmüveink a magyarság szórnom korszakaiból merítik tárgyaikat, addig írónk nem a fájdalom ködeit hasogatja, Iranern fénybe vezet el... Abba a világba, amelyben a magyar a legnagyobb, a legerősebb volt. S ez az idő mindig odavezette a magyarokat a tengerhez, az Adriához, a dalmatákhoz. Ki tudta azt közülünk, hogy századokon át szájról- szájra szállt a dalmaták ajkán egy ima, amelyben a magyar királyt. Könyves Kálmánt s a magyar kormányzót is belefoglalták a „leigázott“ alattvalók? Hyen és hasonló felfedezések erősíthették írónk lelkében a dalmaták iránti Bzeretetét, akiknek a magyar annyit köszönhet, gondoljunk csak IV. Bélára vagy Nagy Lajos fénykorára! Ezekből a szálakból sző dr. Havas Rezső 3 történelmi képet szomorú sorsú magyar testvérei elé, amelyek min- denikén átsugárzik a fény. A magyar nagyság szép glóriája. Nemcsak az eseményeken, amikkel dramatizál, Iranern a személyeken is. Férfiak és nők mind a tiszta, nemes lélek hordozói, amiken mindegyiken átcsillan a fény, mintha éreztetné a mai idők gyermekével: egy nemzet csak akkor lehet nagy és hatalmas, ha fiai nagyok. „Ebben a szerencsétlen és boldogtalan korszakban indítom útnak ezt a trilógiámat — mondja dr. Havas Rezső előszavában, aki a pesti egyháznak is fáradhatatlan lelkű presbitere, — amikor Magyarország véres testtel hever a porondon, és ősz fejjel, de rendületlen hittel hirdetem a magyarság fényes múltját <és hiszek a fényben, hiszek a magyarság jövendőjében.“ — Ezzel a hittel, ami könyve olvasása után önkénytelen ébred az olvasóban, ajánljuk mi is minden érdeklődő figyelmébe a rendkívül csinos kiállitásű kötetet.
