Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-10-26 / 33-34. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA sajnálatos technikai, valamint pénzügyi okokból Óái — amint még őszintébb sajnálattal kell megállapítanom — a theológus ifjúságnak szerzett jogaira hivatkozó kérvényében kifejtett álláspontja miatt nem volt a folyó tanévre keresztülvihető. Hiszem azonban, hogy a jövő tanévre sikerülni fog megfelelő megoldást találni és ezt a lelkészeink theoretikus képzését praktikus képzéssel kiegészíteni hivatott intézményt megnyitni. Különben hála legyen az amerikai lutheránus egyháznak, amely a szeminárium érdekében nagy anyagi áldozatokat hozott és mindazoknak, akik a közös protestáns segélyzöbizottság svájci központja által hozzánk eljuttatott segélyeikkel igyekeztek egyházunk ezen egyik legsúlyosabb gondterhé* könnyíteni. Ennél a pontnál hálás elismeréssel Jcell rámutatnom a szeminárium szervezetének kidolgozása tekintetében D. Raffay Sándor püspök ur, a theológiai és lelkészt vizsgák rendjének kérdése tekintetében pedig Kapi Béla püspök ur által készített felette értékes elaborátumra, amelyek a kerületek hozzászólása alapján mai közgyűlésünk tárgyalási anyagának egyik pontját képezendik. Iskolaügy A fentiekre való tekintettel azonban nemcsak a lelkészképzés tartozik jelenünk legfontosabb feladatai közé, hanem általában az ifjúság oktatásának, jobban mondva nevelésének kérdése is, még pedig annak minden fokozatán. Luther mondása ugyanis: „Gute Juristen schlechte Christen“ nálunk eddigelé nem igazolódott be, sőt ellenkezőleg, jogászaink legértékesebb egyháztagjaink sorába tartoznak. Hogy pedig ez így van, abban nem kevés az érdeme az eperjesi kollégium jogakadémiájának, amelynek hatása alatt jogászaink kitűnő egyháztagokká nevelődtek. Épen ezért nagy aggodalommal látta egyetemes egyházunk, hogy az állam megvonta segítségét a jelenleg Miskolcon szék élő ezen egyetlen jogakadémiánktól. Annál nagyobb hálával és elismeréssel kell megemlékeznünk Miskolc városának a végsőkig elmenő áldozatkészségéről, amely jogakadémiánk fennmaradását biztosította. Ugyancsak őszinte elismerés illeti e tekintetben a tiszai egyházkerület elnökségét a felmerült akadályok leküzdése körüli fáradhatatlan közremunkálásáért. Elérni és középiskolák Még a jogakadémiai képzésnél is fontosabb szerep jut azonban elemi és középiskoláinknak, ideértve leányiskoláinkat is. Ha valaha, úgy ma van különösen szükség arra, hogy azok necsak tanítással, de jellemképzéssel is foglalkozzanak és gyermekeinkből^ ifjainkból és leányainkból egyaránt, sziklaszilárd lutheri jellemeket neveljenek. Tanítóságunk és tanári karunk válla, helyesebben lelkiismerete egyik fő- pillér, amelyen egyházunk jövendője nyugszik. Ezért jut fontos szerep a tanítóképzésnek, amelynek egyetemessé tételét nagyon kívánatosnak tartanám. Ezeknek az igazságoknak a felismerése késztet engem arra, hogy egyetemes felügyelői tisztem iskolai felügyelői jellegét minél inkább kidomborítsam és csakugyan felügyeljek arra, hogy iskoláink százados hagyományaikhoz híven teljesítsék egyházunk tanítói hivatását és valóban lutheri jellemeket neveljenek. Ezért látogattam meg a lefolyt közigazgatási év folyamán több különböző fokozatú tanintézetünket s ezért szándékozom iskolalátogatásaimat a jövőben is folytatni. Zsinat Van azonban egyházunknak egy másik nagy- horderejű belkérdése is, amelynek döntő fontossága lesz egyházunk egész jövendőjére, ez a zsinat ügye. A zsinat az egyházon belül részben meglévő, részben még csak fenyegető bajoknak kell hogy gátat vessen, illetve azoknak elejét vegye. Nem csupán tan, az irodalomtörténet előtt? Elsősorban azoknak illenék tudni ezt, akik Aszódon élnek, hangozhatik reá a felelet. Igaz. Hosszú éveken át éreztem én e várható válasz igazságát; de különösebben zaklatott a kérdés akkor, midőn a nagy költő születésének évszázados fordulója következett. S elkezdtem kutatni Cancriny Emilia ismeretlen lénye nyomát szerte az országban; mivel pedig Írva áll, hogy árva papleány volt, aki ev. lelkészhez ment nőül, különösen a lelkészek körében tudakozódtam; még megszállott területre is Írtam utána. Mind- hasztalan. • Az volt a hiba, hogy a távolban kerestem azt, aki ott rejtőzött a közelben, ahol aztán meg is találtam, az aszódi ev. egyház esketési anyakönyvében. Innen aztán könnyű volt kiolvasni, hogy Emilia, Concriny Károly hartai ev. lelkész és Greguss Terézia 22 éves leánya, 1845 május 26-án esküdött hűséget Mocskonyi József tápiószelei ev. lelkésznek. Tehát abban az esztendőben, amelynek tavaszán, április havában Petőfi a Felvidékre utazik s kocsijával Aszódon halad át. A költő Úti jegyzeteinek tanúbizonysága szerint, mikor ide éT, elborítja szivét az emlékezés árja s a képzelet átvillanó fényénél egy pillanatra újra átéli aszódi diákéveit: itt kezdett verseket csinálni, itt volt először szerelmes, itt akart először szinésszé lenni ... Van is ideje a múlton felejtkezni, mert az aszódi rettentő sár annyira marasztalja a kocsiját, hogy ki is kell szállnia belőle. Nem írja, de bizonyosan megtudja, hogy Emma menyasszony. S mig aszódi élményeiről az önmagával évődés könnyed hangján beszél, végül is az aszódi sárral fejezi be, melyről azt mondja: „mély volt, mint itt keletkezett első szerelmem“. Egy dévaj perc átsuhanó ötlete ez, mely a múlt édes emlékei közé belopja az átszenvedett keserűség gyötrelmeit is s nevetni tud már fölöttük. De amint a költő felvidéki utján Eperjesre ér, az aszódi emlék bubája ismét visszatér leikébe. S mikor Tompával és Kerényivel költői versenyre kél, Az erdei lak c. költeménye hangulatos bevezető soraihoz a hasonlatot, mintegy elégtételül azért a gunyoros ötletért, nemes gyöngédséggel feledhetetlen első szerelméről, illetve az ö szerelmes szivéről veszi: Mint a szív az első szerelemnek titkát, Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja. Mig a költő felvidéki diadalutjának emlékein mereng, Emilia már a tápiószelei lelkészlak nagytisz- teletti asszonya; itt él férjével a finomlelkü, hűséges hitves csöndes boldogságban 17 éven keresztül; fri- gyöket négy fiúval és négy leánygyermekkel áldotta meg az ég. Mikor férje meghal s ő 39 éves korában kora özvegységre jut, az igaz édes anya szerető gondjával neveli gyermekeit derék emberekké. Hartán 1823 nov. 10-én született, Petőfivel egy esztendőben; nála 10 hónappal volt fiatalabb. Alig egy esztendős' korában elveszíti édesatyját, aki tizenkét
