Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-06-01 / 21. szám

X. évfolyam Budapest, 1924. Junius 1 21. szám w SZERKESZTŐSÉG : Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapittttl: Dr. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztőiért felelőt: Pr.KIRCHKXOPF GUSZTÁV Főin unkatárs : Dr. CSENGÖDY LAJOS Előfizetési ár negyedévre I2.000 K Egyes szám ára 1000 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-szám: I290. Efez. 4, W. A ki leszállótt, ugyanaz, aki lel lm ment, lel/ebb minden egeknól, hogy mindene- két betöltsön. — ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MB Lutheri igék Egy este arról folyt a beszélgetés, hogy a császár Luther hiveinek kiirtására tett ígéretet a pápai követnek. Az asztal körül ülök egyike azt is tudni vélte, hogy e császári nyilatkozat miatt különösen a parasztok közt nagy a riadalom. Luther arra kérte asztal társait, hogy a megriadtakkal közöljék a következőket: Valószínűnek tartom, hogy a császár meg­ígérte a pápai követnek tut, amiről ti tudtok. Megígérte, de nem is azért, mert a j sipara neki szüksége vau, liánéin mert nelkünk és a ini iga­zunknak van szüksége arra, hogy neki készül­jünk a próbának, aiui törvény az Isten országá­ban és a keresztyénség történetében is. Emlékez­tetlek titeket Dioikleciánusra. Ez a császár egyike volt a római birodalom leghatalmasabb, de az Istentől legmesszebbre került császárainak. Az ő akarata a keresztyénség kiirtása volt. Attól sem riadt vissza, hogy egyetlen egy napon kerek 12.000 keresztyénnel fogyassza meg állama pol­gárait. Gyűlölje az Íróeszközökben is felette ta­lálékony volt. Különösen az asszonyokban látta a keresztyénség jövőjének biztosítékait. Ezért ezek ellen fordította válogatott eszközeit. Ha va­lahol a birodalomban volt két egymás mellett, nőtt fa, megparancsolta, hogy ezek ágait ugv hajlítsák össze, hogy a két lehajlitott ágra rá 'le­hessen kötni egy-egy asszonyt lábainál fogva. A visszapattanó ágak az asszonyt — természetesen kettéhasitották. Sok lévén a nagy birodalomban az egymás mellé nőtt fák száma, sok asszony pusztult el és velük sok anya, de bennük még több leendő támasza, hirdetője és apostola az evangéliumnak. És amikor a forró ólom sémi hasz­nált, melyet, az asszonyok szájába öntetett, és a tüzes vasrudak, melyekkel a mellüket síit.tette le, de a birodalom legelőkelőbb pogányái is arra. kér­ték ezt a vérszopó bestiát, hogy ha nem akarja a legbecsületesebb és legszorgalmasabb polgárok­tól megfosztani a birodalmat, hagyjon fel őrületé­vel, otthagyta a császári trónt és elvonult ker­tésznek. A hagyomány szerint annyi virágot ne­velt és annyi fát nemesített, amennyi keresztyén életet kioltott. Én tehát azt hiszem, hogy Károly császárunk is Dioklecianus sorsára jut, ha a pájiíi követére hallgat és elveszti épen azL aminek megtartása érdekében a kiirtást megígérte: a Németalföldet. (l’gy lett, ahogy Luther hitte. A Németalföld elve­szett. A császár önként xzánikivetéHbe ment. A hagyo­mány szerint, élte végén, örökké csak azt hajtogatta: Ha nem bántottam volna azokat, akik voltak, ma engem nem bántana az, ami voltául.) Közli: Kg. A szövetségi munka és a sajtó Ma, mikor olyan kevés a papiros, úgy érzem, csak kis töredékét szabad mások elöl elfoglalni. Kedves volna ugyan hosszasabban imi, de nagyobb kötelesség töbliet cselekedni. .Minket, világi embereket a lelkészi kar szi­ves és kitüntető bizodalma régebben is, de külö­nösen 1019-Ikmi, a bolsevizmus alatt és annak dicstelen, azonban érdeme szerint va4ó kimúlása óta azzal a megtisztelő felszólítással illetett, hogy cselekedjünk mi is, velük karöltve. Érdekes évforduló. Engem is ma, április 22-én öt esztendeje, hurcolt el egy közismert rablógyilkos a Markó-utrai „forradalmi törvény- székhezu. S miközben gálád bánásmódja ellen semmi oltalmam nem volt, sorsom iránt, semmi ag­godalmam nem volt. (Hy biztosan, oly megnyug- tatólag tudtam, hogy legnagyobb bűnöm: az Úr­isten, a Haza és az Emberszeretet, nemcsak meg­ment, de még inkább elkötelez arra, hogy ebben a megrögzött, bűnben megmaradni iparkodjam mindörökké. Hiszen lehetett volna-e igambit útmutatóm, hűségesebb vezérem, parancsolás nélküli paran­csolom, mint az egykor is és 1919-ben is megtaga­dott Ur Jézus. Megsegítette hitünket, megmentette hazánkat s kiterjesztette kegyelmét, rám, érdemetlenre üt évvel ezelőtt is. Mikor aztán a Hitnek, Hazaszeretetnek s Em­berbarátságnak napja újra felragyogott: nem kel­lett-e, még ha tán nem is meggyőződésből, de há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom