Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-01-13 / 2. szám
1994 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 minden módon támogatja x vallásszabadság és lelkiismereti szabodsójukban veszélyeztetett kisebbségeket. Végül x határozat utolsó pontjában felkérte a népeit! vétségét arra is, hogy tegyenek sürgőin lépéeeket a vallási kisebbségekhez tartozó lelkészek és hozzátartozóik védelmére ég tegyék, lehetővé e kisebbségeknek a külföldi testvérekkel, egyházakkal és egyesekkel való állandó érintkezést. Az említett kongresszus végeztével e határozatot a szövetség olelnöke személyesen vitte Párásba és juttatta el illetékes kezekbe. Az előadott tények világosan bizonyítják azt, hogy a szövetség mindenkor kifejezetten egyházi célokat szolgák és hogy minden tőle telhetőt megtett azok érdeké- ben. (Lásd ..Handbook of The Alliance 192r.“) Ait hisszük, bogv ezek után minden elfogulatlant!» gondolkodó előtt csak bölcs és hazafias dolognak fog tetszeni az az eljárás, amellyel a magyar protestánsok mint legelsők siettek fölkeresni a külföldi tstvéregy házak at és testvéreket és állandó, nagy súlyú összeköttetést tudtak teremteni oly időben, amikor még egyáltalában semmi ntáe tényezőnek sem sikerült nemzetközi plattformon a mi ügyünk iránt rokonszenves állásfoglalást kieszközölni. Végül még csak egyetlen rövid észrevételt az igen t. cikkíró urnák cikke befejező részére, amelynek egyik mondata igen alkalmas arra, bogy a magyar protestantizmus munkájának nemzeti szempontból való értékét ferde megvilágításba helyezze. Az a tény. ho© amint a t. cikkíró ur mondja, ..Róma fenséges méltóságának tudatában“ nem vesz részt a világszövetség munkájában és egyáltalában semmiféle olyan ujabh egvházi nemzetközi mozgalomban, amely az egyházak unióját célozta. -- ami elvégre is nem minősíthető efemer próbálkozásnak — tisztán a róm. bath, egyház azon tradicionális és igen tiszerre várt volna, hátrnhanyatlott a fekhelyén, egyet “óhajtott és a lelke megtért oda. ahol nincsen hontalan bujdosó, nincsen szenvedés, de van örök otthon, örök nyugalom . . . A pan meghatottan nézte a halott szenvtelenre simult nereampn-rre^t. Azután mélv. lélekből feltörő hangon elkezdett imádkozni. Az utolsó szavakat vele dörögték a bujdosók is. «... Adjon neked, megfáradt testvérünk, a nagy Úristen örök nyugodalmat és ennek a szerencsétlen magyar hazának »óbb napokat! Amen.“ Es a vad, marcona férfiak bosszút tükröző szeméből, nagy. nehéz könnvcsepoek hulldogáltik alá, mint ott künn a szélkavarta télhava, mely elfedi a bujdosók láhnvomát. hogy ne lássa senkte ée a bujdosó sirhantját, hogy ne fájjon semmise ... Hajnalodott. mikor a pap kijutott az erdőből. Gondolatokba mélyedre haladt hazafelé, volt min eltűnődnie... Közel a faluhoz, a Horog dűlőnél, német zsoldosok állták útját: — Honnét papoeska? A durva szavakra felriadt tisztelendő hidegen mérte végig a sátánfiakat és méltóságteljesen felelte: — A kötelesség útjáról... Az egyik vértől, szesztől legrészegebb martMóc a kardiához karott: — Hazudsz! A bujdosó ebekkel cimborás- kodtál! A legördögibb külsejű, akinek a fogait kockán összeveszett társai ólomkupákkal verték ki, hogy ne teletreméltó elvi álláspontjának logikus következménye, amelyet a t. cikkíró ur i» bizonyára igen jól ismer. Budapest, 1924. januáT 10. báró Radvánszky Albert sk. gróf Dt-genfeld József »k. a magyarhoni ág. h. ev. egyház a rnagy. ref.. egyház egyeteme* felügyelője. egyeteme* konveutjénck világi elnöke. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A protestáns lelkészek illetményeit is fölemeli az állam Egyik napilap nyomán A múlt pénteki minisztertanács a nem katolikus lelkészekre vonatkozókig nagyfontosságu és igen Örvendetes határozatot hozott. A lelkészek anyagi viszonyai a korona Tohamos esése következtében a muh év őszétől kezdve igen súlyosakká váltak, mert az állam a rendes lelkészek illetményeit csa1- körülbelül havi 150 koronára tudta kiegészíteni. Hogy ez az összeg a mai viszonvok között mennyire elégtelen volt. ezt maguk- a vezető katolikus egvházi tényezők is belátták. Ahol a panoknak nem volt cKiládjuk, az anyagi nehézségek mindenesetre kisebbek voltak. Ennek dacán intézkedés történt, hogy a vallásalap fölös jövedelméből a városi katolikus lelkéczeV illetményeit évi 60 métermázsa búzára, a falusi lelkészek illetményeit pétiig évi 40 métermázsa búzára egészítsék ki. Ezen a minisztertanácson gróf Klebelsherc Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával, aki ez ügy Iránt mindig a legnagvohh megértést és ióakar-tot mutatta. Petri P<1 álUm+lt^ár javaslatára kimondották, hogy a katolikus lelkészek analógiában phasson, nem szólt semmit, hanem közvetlen közelből rásütötte muskétáját a védtelen papra ... Es a kajári prédikátor. Szentmiklósy János, egy jajszó. egv sóhaj nélkül bukott a hnvas anvaföldre, amely mohón itta föl niros, fonó. magyar vérét... A marék nvi golyóbissal töltött muskéta jól talált; Szentmiklósy nem érezte már a rugósokat, amiket hegyébe kapott még az egv;k zsoldostól azért, mert prédikátor volt a másiktól, mivel magyar volt, a harmadiktól és a többiektől pedig ki tudja miért kapta ... Nem érzett ő már semmit. Arccal az égnek fordulva, szehiden mosolygott mintha azt akarta volna mondani: ..Hiszen nem tudják, hogy mit eselekesz- nek .. Most pedig a XX. század krónikása ismét átadja a tollat a XVII. század krónikásának, aki a következőképpen fejezi be a fentebb is- említett feljegyzéseit: . ,. „Szentmiklóssv. azután, hogy visszatért a gálya- rabságból, kajári prédikátor volt mindaddig, mig^az istentelen rác a kajári Horogban le nem vágta.“ Tehát amit elmondtam nem mese, hanem történet Nincs is rajta semmi csodálkozni való, mert hiszen akkor Habeburgi Lipót, e néven első, int Magyarország trónján, akinek az uralkodása alatt a tömíőcök megteltek magyarokkal, az erdők bujdosókkal, a temetők halottakkal... (Vége.) . ............... /
