Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-02-25 / 7-8. szám
6 eyAHOóuidusok uapja 1923 Specht és constanzi lelkész voltak. Két utóbbit még Pozenból ismertem. Ebédünk levesből és párolt marhahúsból állott, melyet „Wurzelbraten“-nek hívtak s egy kis sajtból. Ezért s egy pohár vízért fizettem, borravalóval, melyet ott „Holgeld- nek neveznek (ez mindenesetre helyesebb elnevezés mint a Trinkgeld) s mindjárt beszámítanak, 174 márka 50 pfenniget. Ebéd után Specht, Fränkl és a constanzi kollegámmal elmentünk a közel 400 m. magas Rothsbergre s onnan néztük meg Erlangent s Erlangennek szép vidékét. Láttuk onnan a Regnitz folyót is. Ennek a folyónak a neve, melyet a nép Rechnitznek mond, s mely tudvalevőleg Rohoncnak német neve, megerősítette bennem azt az eddig is már ismételten hallott s olvasott történeti tényt hogy, a mi hienz népünk s igy az én őseim is, a közép Frank tartományból szakadtak el s telepedtek meg hazánk nyugati részén. Utána kérdezősködtem s csakhamar megtudtam, hogy több hasonhangzásu név, mint Tiermann, Zierlein van Erlangen- ben, sőt volt egy Ziermann korcsmáros is, de szegény a háborúban elesett. Több más ismerős névre is akadtam. Az egész vidék különben is igen hasonlít szükebb hazámhoz. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy áhítattal néztem ezt a földet, melyen — úgy gondoltam — valamikor őseim járhattak. A Rathsbergen meg is uzsonnáztunk; 16 márkáért kaptunk kávét, de nem is ért többet. Bubenreuth falun át, melynek házai mind homokkőből épültek, Erlangenbe mentünk. Ezen az utón sok szó esett a német császárról is, kinek állítólag egy nagyhatalmú nemzetközi népfaj felajánlotta, hogy bizonyos feltételek mellett visszasegitik a trónra mire a császár csak ennyit válaszolt: „Ich bin kein Lump“ Kollégáim, de sokan mások is mondták, hogy kizártnak tartják, hogy a mostani császár vagy annak fia viszzakerüljön a trónra. Azt — úgy mondták — a német nép sohasem fogja elfelejteni, hogy menekült. A német császárnak az összeomlás idején is csak Németországban lett volna a helye, bármi történjék is. Ezt annyival inkább elvárhatták volna a németek, minthogy Hohenzollernek mindig is híresek voltak pontos kötelességteljesitésükről. Nagy Frigyes mondotta : „Es ist nicht nötig, daß ich lebe, wohl aber, daß ich meine Pflicht tue“ — „Az nem szükséges, hogy éljek, de az szükséges, hogy kötelességemet teljesítem.“ miiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,iiiii,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii SZÖVETSÉGI HÍREK. A pesti Deák-téri Evangélikus Szövetség harmadik működési évét úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben rendkívül kedvező eredménnyel zárta le ; a Szövetség bevételei a következőképen alakultak: Tagdijakban 11,474 korona, a gyámolitó szakosztály bevételei 263,351 K, a kulturális szakosztály bevételei 15,786 K, a gyermek énekkar 93,265 K, a főiskolai hallgatók ebédakciója 60,250 K eredménnyel zárult; segélyek fejében 5000 K folyt be. A Szövetség ösz- szes bevételei 449,126 koronát, kiadásai körülbelül 156,000 koronát tesznek ki, úgy hogy a tiszta bevétel 393,126 koronára rúg. Ezzel kapcsolatban a szövetség választmánya elhatározta, hogy 1923. évre a tagdijakat 60 koronára emeli fel; a választmány ezúton felkéri a szövetség tagjait, hogy tagdijaikat a szövetség Deák-téri helyiségében mielőbb lefizetni, vagy posta utján oda beküldeni szíveskedjenek. A Deák-téri Evangélikus Szövetség az elmúlt években elért rendkívüli sikerekre tekintettel elhatározta, hogy az idén is megrendezi böjti konferenciáit; ezen vallásos estélyek 1923. február 23., március 2-án, március 9-én, március 16-án és 23-án a Deák-téri testvéregyházak nagytermében tartatnak meg; a szövetség választmánya felkéri a híveket, hogy ezen előadásokat minél számosabban látogassák. Petőfi centennarlum. Febr. 11-ikén Pitvaros község társadalma az állami elemi iskola tantestületével karöltve ünnepelte meg a magyar nemzet legnagyobb dalnoka, Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját. Az ünnepélynek fénypontját képezte Jancsik Mihály aszódi főgimnáziumi tanár tartalmas és élvezetes értekezése Petőfi életéről és költészetéről. A felolvasó tanár egy jó szavaló diákot is hozott magával, aki értekezés közben a mondottaknak mintegy illusztrálásául Petőfinek egyes költeményeit elszavalta a hallgatóság általános tetszésére. A helybeli vegyes dalkar Petőfinek hazafias dalaiból adott elő néhányat; Rohoska nővérek pedig Herceg F. „Árva Korona“ dialógját játszották meg nagy hatással. Az ünnepély rendezése különösen Urbán József isk. igazgató buzgalmát dicséri s 20,000 koronát jövedelmezett az aszódi Petőfi főgimnázium javára. A Budai Evangélikus Szövetség február hó 18-án a budai vigadó nagytermében nagyszabású Petöfi-ünnepet rendezett. Műsora a következő volt: 1. Nemzeti Hiszekegy. Énekelte a Budai Evangélikus Szövetség Vegyeskara Irsa Béla karnagy vezetése alatt. 2. Elnöki megnyitó. Mondotta Herrmann Miksa nemzetgyűlési képviselő, a Budai Ev. Szövetség elnöke. 3. Ünnepi beszéd. Mondotta Dr. Pékár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke. 4 a) Petőfi—Irsa B.: Honfidal. b) Petőfi—Szlatinay: Virágok, c) Petőfi—Horváth: Álmodtam szépet, gyönyörűt... Előadta az Ev. Szövetség Vegyeskara. 5. Várady A : Szent nyomok. (A segesvári csatasikon.) Szavalta Dr. Kesztler Ede kir. ügyész. 6. Petőfi- dalok. Előadta P. Basilides Mária, az Operaház tagja; zongorán kisérte Mikus-Csák István zongoraművész 7. a) Wieniavszky: Souvenir de Moscou. b) Sarasaié: Zigeunerweisen. Hegedűn előadta Kernács Pál hegedűművész: zongorán kisérte Dömény Mária zongoraművésznő. 8. Petöfi- versek. Szavalta Jászai .Mari, a Nemzeti Színház tagja. 9. Petöfi-dalok. Énekelte Szemere Árpád, az Operaház tagja; zongorán kisérte Mikus-Csák István. 10. Petőfi-nép- dalok. Előadta az Ev. Szövetség Vegyeskara. Petőfi-finnepély Kétbodonyban. Magyarságáról tett tanúbizonyságot a Kétbodonyi egyházközség, midőn a halhatatlan költő emlékének áldozott egy szépen sikerült ünnepély keretében február 4-én. Az ünnepi beszédet Kümmerte Ottmár theológus tartotta, melyben különösképen Petőfi vallásos lelkületét és Istenben való hitét domborította ki. Utána a tanuló ifjúság szavalatokban s énekben mutatta be Petőfi költészetét, majd János vitézből néhány jelenetet mutatott be. Az ünnepély rendezéséért s a gyerekek betanításáért Katzián Jolánka tanítónőt illeti a köszönet. Az ünnepély jövedelme 3600 korona volt. Tokorcsujmihályfa és Alsómesteri leányegyházak ugyancsak gazdag műsorral Petőfi-ünnepélyeket rendeztek. Febr. 6-án Kemenessömjén leányegyházban, Berzsenyi Dániel szülőfalujában vallásos est volt, igen meleg érdeklődés meljett, ahol a műsor pontjai közt ott szerepelt Dr. Berzsenyi Ádám felolvasása. Az Alberti-Irsai Petőfi Bizottság az aszódi Petőfi gimnázium javára 1923. évi február 3-án fényesen sikerült Petöfi-ünnepélyt rendezett; az ünnepély keretében Dr.Kovács Sándor theológiai akadémiai tanár magasszárnyalásu emlékbeszédben ismertette Petőfi költői egyéniségét, Mágócs Károly irsai evangélikus lelkész pedig Petőfiről mint emberről emlékezik meg. végül Dr. Konkoly Elemér fővárosi ügyvéd, az albertii evangélikus egyház felügyelője, Petőfi népies költészetét méltatta. Az Alberti-Irsai daloskor Szvák János igazgató-tanitó karnagy vezetésével Petőfi-dalokat adott elő, Balázs Bözsike Petőfi „Van-e egy marok föld“ cirnü költeményét hatásosan szavalta, Mágócs Károlyné Petőfi-dalokat énekelt mély érzéssel és kiválóan képzett hangon; Mágócs Károlynét Piliszky Jánosné teljes megértéssel kisérte zongorán; Hárs János főgimnáziumi tanár Petőfinek szüleihez irt s benső szeretetről tanúskodó három versét adta elő, Czobotl Ferenc tanító pedig tilinkón és tárogatón játszotta Petőfi több szebbnél-szebb dalát. Az estély kimagasló pontja volt Petőfi „Falu végén kurta korcsma“ dramatizált előadása, amelyben Krmann Márta, Piliszky Jánosné, Szabó Bözsi, Unferdorber Kálmán, Brozik Gyula, Szentpétery Béla és Weisz László igen nívós előadást produkáltak. Az Ev. Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége február 8-án a Károlyi-palota termeiben tartotta szépen sikerült ez évi farsangi táncestélyét. Nagynevű fővédnökök és védnökök támogatásával, kik között ott láttuk Nádossy Imre országos főkapitány, Draskóczy Lajos theológiai igazgató, Dr. Rásó Lajos urakat, anyagilag is szép eredménynyel zárult mulatság volt, a tiszta jövedelem, mit szegény
