Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-06 / 18. szám
HVA|lGÉbI]{ÜSOlt LkAPJA 3 1923 egész mennyországnak hitét belévarázsolta volna, faképének átszellemült alakjaiba pedig belélehelte hivatása szentségének a tudatát. A keresztény tudatot szolgálja Camille Corot, az ő szelid tájképeiben, melyek vasárnapot, ünneplést, templomi hangulatot adnak a contempláló emberi szellemnek. Ezt szolgálja Dante, Milton vagy Klopstock Messiása A zenében Palestrina, Bach és Wagner — a szent Qraal legendája az istendicsőités harmóniája. A francia revolutió uj irányt teremtő, mindent romboló szelleme, ha másképen is, de ugyané célt szolgálja. Ezt hirdeti a protestáns világnézet, ezt az irányzatot szolgálja, egyéni szabadságért dolgozó küzdelme. Sőt öntudatlanul ezt építik a modern világ mindent destruálni látszó merész próbálkozásai is. A vihart a természet igényli. Mindössze mi kicsi emberek megörlődünk ezalatt, vagy legalább is megtévedünk, hogy ebben a világban, a midőn a rossz hadat üzent a jónak, hogy a jó erejét kipróbálja, értékét felemelje, mi a reggel és az este között a rövid napokban, főképen a jó végleges • megveretését véljük látni. Mi kicsinyek vagyunk arra, hogy meglássuk, hogy a nagy kivirágzás, élet igézete, a lombhullásból enyészetből fakad. Mi nem tudunk és nem akarunk többé primitívek lenni, mint az igazán nagyok, — kik mindég gyerekek maradtak. Pedig il primo annyit jelent, mint első, az első nagy megjelenés, az újjászületés elődje. La primavera — tavasz jelenése. Mi nem akarunk tavasz-látók lenni, tavasz köszöntői, előhírnökei. Pedig eljön a nagy ígéret s miénk lesz a primavera. Jön üdén és frissen ebbe, ami elavult, agyongondolkodott világunkba jön, a hogyan azt Boticelli művészete az ő primitiv leikével elképzelte. Jön a habok szülöttje a szép koszorudiszitette jövő, a tengereken át. Sajkája a Szent kagyló, haját a tavaszi fuvallat lengeti, virágai szerte hullanak. Országa a kék Azur, világa a napsugár, arcán az öröklétnek biztató mosolya. Kételyt nem ismer, övé a nyár a gyümölcshozó nyár, melyet számon- kér tőle a Lét szelleme. ' Legyen a miénk is, az Örökélet reménysége — a bizakodó mosolygás. A barka kifakadt, a rügyek kinyíltak, természetet átlengi a tudat, hogy a virágzás ideje elkövetkezett és a gyümölcsnek jönni kell. Közeledik a mennybemenetel ünnepe, érezni kelj minden léleknek, hogy a mennybe kell küldeni mindennap egy*egy érzését,gondolatát,előfu tárokul, útépitőkül kiket majd a lélek maga is követ. iHiiuiiiiiiiinninHiiiiiimiiimiiiiMMiiiMMiiiHiiiiiiiiiHiHinHiiiiMiimiiiimiiimiiiiii A Déák-téri templom, iskola és egyházi épület tatarozására 1923. évi április hó 30-ig adakoztak: 100,000 koronát adtak: Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete. — 25,000 koronát adott: Floderer Vilmos. — 20.000 koronát adott; Dr Halászy László, Lingel Károly. — 15.000 koronát adott: Lefeber Lajos. — 10,000 koronát adtak: Fellner Henrik, Ganz-Danubius, Lang Gusztáv és neje, Dr. Rásó Lajos, Hoepfner Guidó, Elischer János, Szukovitzky Emil, „Hangya“ fogy. szöv. (Folytatjuk.) Lelkészképzésünk és a theologíaí szeminárium. Lapunk egyik számában foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy egyházunknak milyen teendői várnak most megoldásra a lelkészképzést illetőleg. Említett cikkünkben rámutattunk arra is, hogy arra az esetre, ha az államkormány teljesítené egyházunk régi óhajtását, azaz felállítaná valamely egyetemmel szerves kapcsolatban az evang. theol. fakultást, halaszthatatlanul szükségessé válik egy lelkészképző szeminárium felállítása is. Sőt az én indítványom azt célozta már akkor, hogy a kettő, tudniillik a fakultás és a szeminárium felállítása, junktimba hozassák: amikor az állam felállítja a fakultást, ugyanakkor a lelkészképző szeminárium is kezdje meg a maga működését. Egyházunk óhajtását, mint ismeretes, a kormány teljesítette s jogilag már létezik isazErzsé- bet-tudományegyetemmel szerves kapcsolatban felállított evang. theol. fakultás Sopronban, hiszen csupán a tanárok kinevezése van még hátra. Azt lehetett volna hinni, hogy lelkészképzésünk ügyének ilyen rendezése annyira foglalkoztatni fogja közegyházunk minden néven nevezhető tényezőit, hogy se vége se hossza nem lesz a hozzászólásoy alapján megindult ama vitának, mely egyetlen egk kérdést tárgyalt volna: mit tegyen most egyházunű s hogyan rendezze — lehetőleg hosszú időre — ? lelkészképzés vajúdó, de végtelenül fontos ügyéit Sajátságos és sok tekintetben jellemző, hogy k kérdésre vonatkozólag egyetemes közgyűlésünk óla a nyilvánosság előtt, egy árva szó sem hangzott el, kivéve a márciusi rendkívüli egyetemes közgyűlést, amikor hallottuk, hogy a püspöki kar foglalkozik a szeminárium felállításának kérdésével. Ez mindenesetre örvendetes és megnyugtató nyilatkozat volt, azonban korántsem menti fel egyházunkat az alól a kötelesség alól, hogy a nyilvánosság előtt is megvitassa ezt az égető kérdést. Nézetünk szerint az állami fakultásnak felállításával kapcsolatban egyházunkra hárulnak a következő feladatok: a) a tanulmányi rend és vizsgái rend megállapítása; b) a fakultás mellett létesítendő theol. Otthon s ezzel kapcsolatban a theologus nevelés kérdése; c) az elméleti kiképzést kiegészítő, átmenetet képező szeminárium felállítása. a) Az első pont alatt azt kellene megállapítani, hogy milyen elméleti ismereteket kell a theologusoknak elsajátítatok, illetve milyen tantárgyakat kell e végből a tanároknak előadtok s milyen tantárgyak lehallgatása után s hány félév alapján lehet vizsgálatokra jelentkezniök azoknak, kik a lelkészi képesítést óhajtják megszerezni. Ez
