Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-29 / 17. szám
4 HUAriGálilltUSOft IkAFJA 1923 háborúnak és az azt követő forradalmaknak kellett bennünket az anyagiassággá sekélyesedett szabad- elvüségből felébreszteni, hogy összes testi és lelki erőnket összeszedve egy legutolsó próbát tegyünk az elpusztulás veszedelméből való menekülésre. Vissza tehát a régi keresztény erkölcsökhöz, melyeknek a Krisztusi evangéliumon nyugvó és a velőkig ható becsületesség az alapja! Mindez pedig nem az elérhetetlen magas egekben van, hanem bensőnkben, melyek felett tehát kizárólagosan mi rendelkezünk, ahová még Trianon bosszúálló keze sem ér el. Ebbe a keresztény nőhöz és férfihoz méltó, hatalmas munkába kell nekünk a testnevelést is, mint alkalmas eszközt beilleszteni tudnunk. Ez a munka pedig nem más, mint önmagunk jellemének a keresztény erkölcsökön alapuló megszilárdítása utján a nemzetnek nevelése. Ingatlan az a meggyőződésem, hogy a testnevelés a lelkeket átformáló azt a belső erőt is fejleszti, amely tulajdonképen mai műveltségünknek az alapja. Ha nem volna meg a testnevelésnek ez a lelkeket átformáló hatása, azt kérdezem, hogy a szentirásban volna-e akkor oly sok helyen a testről szó? Különösen Pál apostolnak a rómaiakhoz és a Korinthusbeliekhez Írott leveleiben találtunk Az iskolaépület a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben első volt disz- és célszerűség szempontjából a fővárosban, de a fejlődő igények gyorsan túlszárnyalták. Nem volt udvara, tornaterme, kevés volt a szertári helyisége. Gondoskodni kellett uj iskoláról Hála Góbi Imre, Zsigmondy Jenő és társaik bölcsességének, a lehető legjobb helyet, a városligeti kertváros vidékét választották ki. Itt működik az iskola most már közel két évtized óta az uj épületben is a régi szellemben Ez utolsó húsz évnek nyugodt folyását erősen megzavarta a világháború zivatara, majd a vörös-korszak garázdálkodása A nagy világpróba alatt a kötelesség és lelkűk szava öt tanárunkat és rengeteg tanítványunkat és volt tanítványunkat elhívta a harcmezőre. Az itthon maradottak a viszonyokkal küzdve, tovább dolgoztak remény és aggódás között hányódó lélekkel. Akik elmentek, megtették kötelességüket Három közülök aranysarkantyús vitéz lett (Sándor Béla, Münnich Aurél, gróf Haller Ferenc). Negyvenketten hősi halált haltak. Áldott legyen emlékük. A vörös-korszakban veszélyben forgott iskolánk léte. Épületében vörösőrök tanyáztak s tettek rengeteg kárt. „öröködbe Uram, pogányok jöttének!“ Intézetünket elvették jogos tulajdonosától, az egyháztól. Hála Isten! ez is elmúlt és pedig úgy, hogy iskolánk köréből igen kevésnek, hittestvérünknek pedig elenyészően csekélynek kellett vizsgálat tárgyává tenni a „kommunista-mulí“-ját. így jutott el ez iskola százesztendős korához. Innen, a határkőtől, anyagi gondoktól nyomva, de hivatásához való lelkes hűségben meg nem ingadozva, visszatekint múltjába, hálásan mondva: .Egész idáig segített az Ur.“ Kincse, disze kevés. Büszkesége legédesebb dísze neki is, mint Gracchusok anyjának, a fiai, a lelke méltó örökösei. A mi édes alma materünknek nem kell fiai, tanítványai miatt szégyenkeznie. Szellemi és testi tornában becsülettel megállják a helyüket, versenyekről nem egyszer jönnek haza koszorúsán. Egyetemen, műegyetemen, főiskolákon, a müveit nyugat fejlettebb kulturcentrumaiban is testünk értékességére célzó meghatározásokat. Pl. „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek és nem a magatokéi vagytok“. Vagy más alkalommal: „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára. De Máté és Lukács evangéliumában is találunk hasonló kijelentéseket. Pl. Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik. Vagy: Kicsoda közületek az, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasz- szal? Vagy: Az élet több, mint az eledel és a test, hogy nem az öl (özet. Elismerem, hogy mindezt egy katona szájából hallani legalább is szokatlan és könnyen azt az elfogult véleményt válthatja ki, hogy nem gyakorlatias gondolkozásu, az életet nem ismeri stb. Ennek a felfogásnak erélyesen ellentmondók, mertegyedül keresztény hitünknek a szentirásban foglalt elévülhetetlen igazságain alapuló tiszta erkölcs és becsületességnek kell azon ingatlan szírinek lennie, melyen minden alacsony indulat szennyes hulláma megtörik. Ha ezt nem hisszük, akkor valóban csak vízzel kereszteltek meg bennünket, nem pedig Szentlélekkel, tehát csak formailag vagyunk keresztények. kitűnnek alapos készültségükkel. Nem egynek ott tündöklik a neve irodalmunk, művészetünk, közéletünk egén. Vannak akiknek világra szól a dicsősége. Petőfin kívül irodalmunk, művészetünk annyi jelese: Győry Vilmos, Kozma Andor, Prém József, Ágai Adolf, Glatz Oszkár, Csuka Béla, Zsigmondy Gábor, Kálmán Imre, Szegheö János. Tudósok, irók, tanárok, nagy orvosok: Stein Aurél, Riedl Frigyes, Heinrich Gusztáv, Fröhlich Izidor, Dirner Gusztáv, Haberern Pál, Bókái János és Árpád, Moravcsik Géza, Pecz Samu és Vilmos, Lánczy Gyula, Herzl Tivadar, Daday Ernő, Hojtsy Pál, Császár Elemér, Haar Alfréd. Politikai, egyházi, társadalmi és gazdasági életünk annyi jelese: báró Prónay Dezső, Zsigmondy Jenő, Zsigmondy Géza, Zsigmondy Dezső és családjuk több jeles tagja, Győry Lóránd, Szelényi Aladár, Liedemann Frigyes, Kéler Napoleon és Zoltán, Osztroluczky Géza, Föld- váry Miklós, Tolnay Kornél, Walkó Lajos, Tomcsányi Vilmos Pál, Folkusházy Lajos, Walther Béla, Rakovszky Iván és István, Pósch Gyula, Gregersen, Édeskuthy, Saxlehner, Burchard-Bélaváry, Knuth Károly, Fáik Miksa, a báró Kornfeld, báró Ullmann, Fellner családok tagjai * Annak a bebizonyítására, amit e cikk elején az iskola tipikus tanítványáról írtam, legyen szabad itt a végén megemlítenem, hogy a hálás tanítványok díszes serege : Rakovszky István, Posch Gyula, Zsigmondy Dezső — közéletünk mindmegannyi jelese és több társuk vezetése alatt — igen népes gyűlésen szervezkedtek, hogy nagyobb alapítvány tételével a jubileumot ne csak elmúlandó, elröppenő hangulatot keltő ünnepéllyel üljék meg, de maradandó alapítvány összegyűjtésével feledhetetlenné tegyék. Iskolánk érdekében, melyen bizony „megnehezült az idők viharos járása“ sikert kívánunk e tiszteletreméltó urak nemes törekvésére. Szigethy Lajos. * A névsor nem teljes: ha igen értékes nevek is hiányoznak belőle, e sorok Írója a hibás, mentsége legyen e tárca megírására szentelhető idejének röpke volta.
