Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1923-04-08 / 14. szám

6 HVAflGäUIItUSOlt ÜRPÚA 1923 már benn ült a helyein, amikor egyszer csak fel­pattan az ajtó, a sorfalat álló cserkészcsapat fel- szakadoz a külső ajtókig, az utcáig s befordul a templomba a menet Elől az egyházkerületi fel­ügyelők agg Nesztora, a még mindig daliás — bár meghajlott termetű — dr. Zsigmondy Jenő és a hatalmas termetű egyetemes püspök Geduly Hen­rik. Köztük lépked pompázó diszmagyarban az uj felügyelő, báró Radvánszky Albert. Az arca sápadt, szinte a betegágyból kelt fel, de tekintete szilárd, egyháza hivó szavát követve, legyőzte a betegséget. S jön a legmagasabb egyházi állás­ban is szolgálni az Urat, s e szolgálatra letenni az esküt. Utánuk a püspöki kar, Raffay Sándor, Kapi Béla, aki szintén gyengélkedik, Kiss István beteg, nem jöhetett, impozáns alakok, felügyelők, ható­sági képviselők. Feilitsch Berchtold br., Dr. Walkó Lajos, Dr. Kéler Zoltán és Bertalan, Dr. Sztrany- kovszky István, Dr. Mágocsy Dietz Sándor, stb. fekete diszmagyarjába lágyan vegyül el báró Kaas Andor aranypaszomántos rózsaszínű ruhája a Luther- kabátos sorokban. Köztük egymásután jönnek a feketeruhás pestiek, a mindig aranykedélyü Győry Lóránt, Tolnay Kornél, Dr. Rásó stb. Dr. Halászy L., Zsongó orgonaáriák szálldos- nak a levegőben mig elhelyezkednek az ifjúság rendezői útmutatásai mellett. Majd felcsendül az Erős Várunk. Raffay püspök az oltárhoz lép. Az evangélium szavai erőteljesen töltik be nemcsak a templomot, a sziveket is. Utánuk az egyetemes felügyelő bünvalló imája. S halk, lágy melódiák közt magához veszi az Ur testét. A lélek béké­jének zálogát. „És béke a földön . . .“ Csendül fel a Lutheránia éneke. Az Isten békéje a szivébe szállt. Jöhet az eskü. És Geduly püspök nagy be­szédje után elhangzik. Az Isten és az egyház­egyetem előtt. Áhítattal hangzik fel a Hymnus mindenki ajkáról s ahogy jött újra visszavonul a menet a nagyterembe. Barátságos üdvözlések Belitska Sándor, Dr. Walkó Lajos s többek részéről, majd felharsan az elnöki csengő és felemelkedik a Nesztor, hogy a lehanyatló nap átadja helyét a felkelőnek. És ki­bontakozik az első gondolatsugárkoszoru a fehér- arcú felügyelő leikéből. Zajos éljenek, zugó tetszés­viharok mutatják, hogy az egyes sugarak éltetni tudnak. Aztán jönnek az üdvözlések. Az első szó a Főméltóságu Űré, akinek nevében Raffay püspök mond rövid hatásos üdvözlést. Utána a kultusz­minisztérium, majd a reformátusok elmélyedő lelkű püspöke, Dr. Ravasz László szólaltatja meg a testvérüdvözletet. Az unitáriusok után a gör. kel. egyházak s a fehér csipkegalléros norvég lelkész G. Johnson szólal fel. Agorasztó Tivadar az ország első vármegyéjének nevében. Az Erzsé­bet tudományegyetem, amely fakultásunkat öleli keblére, az egyházkerületek Dr. Kéler Zoltán erő­teljes üdvözletével, Dr. Mágocsy Dietz Sándor a tanintézetek, Ziermann Lajos a gyámintézet, Tau- binger Rezső a tábori lelkészek, báró Kaas Albert a Luther Szövetség támogató jobbját nyújtja az uj felügyelő felé, Kapi Béla püspök, aki erős meghűlése ellenére is részt vesz az egyházegyetem nagy ünnepén a Luther Társaság nevében és a munkatársak, az egyet, egyház tisztviselőkara ne­vében Dr. Szelényi Aladár mond üdvözlő szavakat. Ekkor láthattuk csak kidomborodni a méltó­ság nagyságát, amelyre báró Radvánszky Albert vállalkozott. S annál jobban esett, amikor láttuk, hogy a feléje hangzó gondolatáradatban milyen pompásan megállja helyét, bár a teste sokszor jelezte, hogy beteg, de a lelke, a gondolatai, atniket a válaszokra adott, azok mind azt mutat­ták, hogy báró Prónay Dezsőnek a székébe olyan valaki került, aki méltóképen fogja betölteni azt a hivatást, amire a közbizalom hívta el. Az első egyetemes gyűlésen, amelyen elnö­költ, az idők jelét mélyen megértő és régen el­hanyagolt területen munkába álló határozatot enunciált, amikor a Kapi Béla püspök által elő­terjesztett városi kis gyülekezetek egyetemes egy­házi támogatását mondotta ki, amely célra 1.200,000 koronát rögtön meg is szavaztak. Ezzel az indít­vánnyal különben a Dunántúl melegszívű püspöke is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Majd ezután az Eperjesről elűzött, most Miskolczon működő jogakadémia fenntartását mondotta ki a közgyűlés. Aztán a theol szeminárium, az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának elintézése után a Geduly püspök leikéből felszálló hálaima impozáns befejezést adott a csonka egyház, lélekben, reményben erős ünnepnek. iiiiimiiiiiiimmiiiiiiiimiiiiimiiiimmiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiíiii A keresztyénség szelleme. A ma keresztyénségére kétségtelenül nagyjelentőségű a svédországi Hälsingborgban a múlt év augusztusában lezajlott keresztyén világkonferencia. A konferencia szelle­mére teljes világot vet Jézéquel párisi lelkésznek a keresztyén egyház gyakorlati feladatairól szóló értekezése. Kifejti ebben, hogy a keresztyén életigazságoknak át kell hatniok nemcsak az egyeseket, hanem a közösségeket, az egész emberiséget is. Az evangélium szellemének kell érvényesülnie a kereskedelmi életben, a munkás- és cselédkérdésben, az ipari törekvésekben, a népek érint­kezésében, a törvényhozásban, a nyilvános életben. Az evangélium mindezekben tanításokat, útmutatásokat, sza­bályokat nyújt számunkra. Jézéquel a besangoni nemzet­közi szociális-keresztyén értekezlet (1910. jun. 16.) jegyző­könyve alapján a következő vezető gondolatokat hang­súlyozza. A polgári törvényhozásban demokratikus elveknek kell érvényesülniük. A társadalmi morált illetőleg, egy­forma erkölcs kötelezzen nőt és férfit, gazdagot és szegényt» egyént és államot. Nemzetgazdasági tekintetben a magán­vagyon tisztelete, a munkásság törvényes védelme, a szellemi és testi munka egyforma megbecsülése legyen az irányadó. Az evangélium erő és áldás, amelynek uralomra kell jutnia,y-hogy az emberiség egészséges és boldog egyen, hogy bizton haladjon'Istentől meghatározott célja felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom