Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-08 / 14. szám
1923 BVMUOäuiKUSOH ÜAPUA 3 zsinati törvények szélesebbkörü, tágabb magyarázatát tartja célszerűnek. Felvetődött a szekták kérdése is, amikre nézve kifejezte azt a felfogását, hogy bensőbbé kell tenni az egyházi életet. „Mi a szekták ereje? — fejtegette. — Az, hogy "kis körben működnek. Mihelyt elterjednek, szélesebb alapokra helyezkednek, a bomlás csirái is jelentkeznek. Kisebb gyülekezetek kellenek a mi egyházunkban is. A szektákkal szemben — igen érdekesen jelezte —, mint minden vallási dologban a türelem a fontos.“ És itt igazán egyetemes álláspontra helyezkedve említette, hogy a legtágabb értelemben vett keresztyén egyházban való elhelyezkedési törekvés jelenségét látja mozgalmaikban. „Aki — úgymond — a miszticizmusra hajlik, abból sohase lesz jó protestáns, s viszont akiben kritikai szellem is lakozik, az sohase lesz jó katholikus, de a protestantizmuson belül nagyon jó keresztyén is lehet. A katholicizmus, mint tan: intoleráns, de vannak toleráns katholikusok, a protestantizmus, mint tan: tolerál, de vannak intoleráns protestánsok. El kell ismerni, hogy egyenként és együtt mindnyájan lehetünk jó emberek, sőt tán az ecclesia invisibilis tagjai is. Lampades multae — una lux. (S kisugárzott szavaiból, hogy az ellenük való küzdelemben nem a türelmetlenségnek, hanem a szellemi és erkölcsi fölénynek a fegyvereivel lehet és kell eredményesen küzdeni.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban terelődött rá a szó a vakmerő „bravúros“ katona volt. Párkánynál például kis csapatával neki rohant a török seregnek és majdnem ott veszett. Korán árvaságra jutott: a nagy kegyben álló család fia évekig Ernő főherceg udvaránál nevelkedett. Erősen királypárti is volt. Az volt a történetpolitikai felfogása, hogy a magyar nemzet csak a Habsburg-dinasztiával való szoros kapcsolatban remélheti a sorvasztó török uralomtól való megszabadulását. Nem is csatlakozott Bocskay István felkeléséhez, sőt döntő szerepe volt a nikolsburgi béke tárgyalásakor a Mátyás-párti urak között. Nagy kegyben élt az udvarnál, el is érte a legnagyobb méltóságot, a nádorságot. De ebben a helyzetében annyira belelátott a nemzetünk legszentebb érzéseit és jogait semmibevevő bécsi politikának, hogy mindinkább erősödött lelkének, hogy úgy mondjuk „kuruc“ érzése, mely különben is ott szunnyadozott minden „labanc“ magyar szive mélyén. Igazi Zrinyi-keménységgel védte köröm- szakadtig nemzete alkotmányos jogait s az úgynevezett „sérelmr politikának hatalmas szószólója volt. Haragudtak is rá politikai ellenfelei s halála hírére legerősebb ellenfele, Pázmány Péter, azt a reményét fejezte ki, hogy Thurzó elhunytéval csönd lesz a politika berkeiben. Mint nádor, tehát a törvény őre, méltósága jogköréhez híven, erősen védte hitsorsosainak a bécsi békében megállapított jogait. Például a nagyszombati üldözött protestánsokat ö mentette meg a pusztulástól. Erre különben nemcsak kötelességérzete, de szive is ösztönözte: igen erős lutheszabadkőmüvességre is. „Igazat adok a szabadkőművesség elleni küzdelemnek, — mondotta — gyümölcseikről ismeritek meg a fát.“ Ma elfajultnak tartja. A XVIII. századbeli egészen más volt. Más ma is Angliában, a skótoknál is, ahol a bibliát még ma is kiteszik az asztalra. Ami keletkezésének oka volt, az ma nem áll fenn. Elvesztette alapját. S érdekközösségnél egyebet nem lát benne. Megemlítette, hogy amikor közpályáján olykor igen erős, szinte koncentrikus támadások irányzottak feléje, sokszor volt az a benyomása, mintha erről az oldalról indult volna meg ellene az. A fakultás ügyében azt mondta: „Egy pillanatig sem szabad feledni, hogy a lelkészképzés az egyház legbensöbb ügye. Az mellékes, hogy milyen név mellett és alatt történik ez. Fakultás vagy akadémia, stb. de ezt az egyháznak a saját kezéből kiadni nem szabad. Németországban más az általános helyzet e tekintetben, mint nálunk. Ha a fakultás állami, az utóképzést el nem szabad engedni. Nem képezni kell a lelkészt, hanem nevelni. Mi zárdaszerüleg nem nevelhetünk, mint a katholikusok. S ha ők rá is bizzák a lelkészképzést az államra, de ezt úgy teszik, hogy szemináriumokban tartják ifjaikat, sőt még az egyetemi tanárokat is kényszerítik, hogy valamelyik püspök disciplináris hatáskörébe tartozzék. így ők nyugodtan engedhetik át az államnak a lelkészképzést. S ezt az szempontot mi sem téveszthetjük szem elől egy percre sem ! * ránus volt Vallásosságát tükröztetik irodalmi éitékü levelei is, amiket feleségével, Czobor Erzsébettel, majd derék Imre fiával, neve s lelke örökösével váltott. Hírneve elterjedt a haza határain túl is. Üldözött hittestvérek messze földről hozzá folyamodtak. A Stájer- országból menekülő evangélikusok közül sokat letelepített vágvidéki birtokain. írók, wittembergi hires hittudósok, neki ajánlják műveiket mint nagyhírű mecénásnak. Jókora német fejedelemséggel felérő birtokain jó dolga volt az evangélikus népnek. Biccse. Thurzó székhelye, a magyar- országi evangélikus világnak egyik középpontja, valóságos „hegyen épült város“ volt: püspöki székhely, virágzó iskolákkal. Az evangélikus egyház történetében a legnagyobb a jelentősége az 1610-iki zsolnai zsinat összehívása és ezen való döntő szereplése által van. Itt a tiz északnyugati magyar vármegye evangélikus egyházainak képviselői szervezkedtek három püspökségben. Ennek a szervezkedésnek valóságos cgyházmegmentő jelentősége van. Nemsokára következett a vakbuzgó és türelmetlen II. Ferdinánd alatt a harmincéves háború elején meginduló ellenreformáció, a protestánsok üldözése. Milyen módon folyt ez ? Elég legyen utalni a csepregi másfélezer szerencsétlen evangélikus polgár barbár legyilkolására, majd a gályarabokra és az eperjesi vértanukra. Ezt az üldözést az egy tömegben, jórészt török uralom alatt és Erdélyben lakó reformátusok mégis kevésbé érezték, mint a Habsburgok alatt élő evangélikus világ. Hogy megfogyva bár, de mégse megtörve kibírták azt a zivataros századot, mely Thurzó halála
