Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-02-11 / 5-6. szám
6 HVA|*GÉUI«tUS01t LiAPtJA 1923 egymásnak, mind az Istennek különb-különbféle ajándékának jó sáfárai.“ A prédikáció szólt aztán a háláról és a szolgálatról. Az első rész tartalma: Isten eltartott eddig s továbbra is el akar tartani, dacára annak, hogy mi azt nem érdemeltük meg. Szólt itt aztán bűnös voltunkról, különösen a termelők és a spekulánsok s pazarlók bűneiről. Isten mégis kegyelmet gyakorolt s kegyelemből adta nékünk az idei aratási áldást is. Erre gondoljunk mi, megalázott nemzetség és adjunk hálát Istennek. A második részben a nagy és kis termelők, az iparosok, kereskedők lelkiismeretére apellált s kérte őket, hogy ne zsarolják ki embertársaikat. Intette híveit, hogy legyenek megelégedettek s éljenek egyszerűen, tartózkodjanak minden tékozlástól s akkor a német nép lassanként megint talpra fog állni. Ebben a részben aztán utalt a küszöbön levő ünnepekre is s kérte, intette híveit, hogy Gusztáv Adolf s őseik, akik idefogadták a francia menekülteket, szellemében szolgáljanak a még nagyobb nyomorban levő ev. hittestvéreknek. A beszéd után elénekeltük a főének négy versét. Ez alatt a szónok a külső olvasóállvány elé ment és ott felolvasta a bajor ev. lutheránus egyház zsinatának hirdetményeit, melyben az különösen a részegség, könyelmüség, pénzsovárgástól óv és irgalmasságra -buzdítja a hiveket. Ez az országos zsinat igen komolyan gyakorolja az egyházi fegyelmet is. Azokat, akik gyermekeiket nem keresztelték meg, vagy nem engedik hittanra járni, akik házasságukat egyházilag nem áldatják meg, vagy nem keresztyénnel lépnek házasságra, vagy reverzálist adnak más felekezet javára, megfosztják az egyházi választójogtól s nem engedik, hogy keresztszülők lehessenek,' vagy pedig egészen kizárják őket az egyházból. A zsinat hirdetményei után az egyéb hirdetések következtek. Mikor evvel is végzett a lelkész, felszólította a híreket, hogy most csendben imádkozzanak. Halotti csend lett erre. Megszólalt az imaharang és vitte, vitte az ezrek csendes imáját, a sok kérést és könyörgést, hálát és magasztalást, bűnbánatot s kimondhatatlan szivbeli indulatot ég felé. Erre aztán az oltár elé lépett s most az egész gyülekezettel a nagyharang szava mellett, hangosan elimád- kozta a miatyánkat. A záróliturgiával befejeződött aztán ez a felemelő s épületes istentisztelet. (Folytatjuk) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllll IIIII1IIIIIIIIIIII1IIII1IIIMIIIIIII Könyvek és folyóiratok Dr. Vértes 0. József: Az ideges gyermek. Budapest, 1922. 144 lap. Ára: 250 K. Napjainkban szülők, tanítók egyaránt tele vannak panasszal a gyermekek idegessége miatt, mely legnemesebb törekvéseiket megbénítja. Valóban, korunk egyéb elnevezések mellett nagyon is rászolgált az „idegesség századának“ a nevére és nincs ember, kinek e betegséghez nincs valami köze. E tekintetben aligha ajánlhatunk jobb kalauzt, mint Vértes fenti jeles munkáját, mely az idegesség fogalmának megvilágítása után részletesen tárgyalja a gyermekkori idegesség mivoltát, annak okait, tüneteit a gyermek testi és lelki világában, végül pedig ismerteti a gyermekkori idegesség kezelését gyógyítás, nevelés és oktatás formájában, mindezeket a legújabb kutatások, meg saját észleletei és kísérletei gondos feldolgozása alapján. Vértes gazdag tartalmú, világosan megirt munkáját minden hivatása magaslatán álló szülő és tanító bő okulással fogja forgatni. Sz. Ö. Schian : Der evang. Pfarrer der Gegenwart wie er sein soll. Leipzig (Hinrichs). 1921. II. verb. Aufl. 163 lap. Ára 11 márka. A nagyhírű giesseni gyakorlati theoló- gusnak klasszikus szépségű és erős evang. tartalmú műve, amelynek minden németül tudó gyakorlati lelkészünknek az íróasztalán volna a helye. A lelkészi hivatal a Kér. vallásos közösségnek s az egyháznak hivatala s igy életkérdései közösségi és egyházi kérdések egyaránt. Vallásos nieggyőződése és tud. theol. képzettsége megkívánják tőle, hogy örömét lelje evang. hitében és szeretettel gondozza evang. egyházát, mely valóságát és személyes ideálját képezze az ö szónoki és lelkipásztori működésének. Mindenekelőtt erős tudata legyen a ö hivataláról („Amtsbewusstsein“) és magasztos hivatásáról. Erős keresztyén meggyőződése érezze hivatalának szükségességét és szépségét, mely neki tág tért nyújt bizonyságot tenni arról, hogy mint vélekedik arról, mi az Isten és a világ, az idő és az örökkévalóság, a vallás és az erkölcsiség, a kultúra és a munka, a művészet és a tudomány, a személyiség és a tömeg? Hivatala és hivatása az élet legfőbb feladatai elé állítja, amelyeknek gyupontja az emberiségnek az élő Istenhez való vezetése. Feladatainak sikeres megoldása erős személyiséget igényel. Személyes meggyőződéssel kezelje hivatalát. Ne legyen fonográf, színész vagy sablonos ember, hanem szavában és viselkedésében erős keresztyén személyiség; pap, szónok és lelkipásztor. Korunk, vallásunk és egyházunk érdeke ez erős személyisége. Áztán vallásossága legyen mély, benső, közvetlen és határozott, s amellett tapintatos és tiszta, mely megérti kora és hívei vallásos szükségleteit és követelményeit, anélkül, hogy különös inspirációval biró prófétának kellene lennie. Legyen továbbá alapos tud. theol. képzettsége, de ne feledje Wernle szép szavát: hogy kevésbé hivatalnok, tudós vagy pap, mint inkább hivő kér. ember. Theol. műveltségénél fogva hirdesse alkalmas és alkalmatlan időben, hogy a keresztyénség történeti vallás, szellemi vallás, az egy és igaz vallás, amelynek a modern világban is helye és rendeltetése van. Mély, alapos és komoly theol. műveltség nélkül nincs papi hivatal. De általános műveltsége is legyen, mely kiegészítő része az ő szakműveltségének. Forgassa gyakran Pfennigsdorf: „Christus im modernen Geistesleben“ c., magyarra is átültetett művét. „Fromm und frei!“ legyen itt a jelszava. Némi technikai ismeretek mellett főleg tájékozott legyen a filozófia, a történet és az irodalom terén. Erő, mélység és önállóság az ő műveltségének, de egyúttal papi hivatásának is az alapja. Aztán modern ember is legyen a szónak igazi, erkölcsileg megtisztult értelmében. Okokkal érveljen és ne szavakkal. A modern korszellemmel élő személyes kontaktusban legyen. Amellett legyen, ami szinte természetes, egy- házias is minden szavában és ténykedésében. Szeresse egyházát, mint történeti szükségességet s mint legfőbb munkakörét. Hisz az egyház a szeretetben való és abban élő munkaközösség. Ne feledje, hogy a keresztyénség nem lehet egyház, az egyház hivatal s a hivatal rend és rendezet nélkül. Egyháza hitvallásaihoz és szervezeteihez személyes, morális és ne jogi törvényszerű viszonyban álljon. Csak mint igaz ember lehet jó pap és jó keresztyén. Az idealizmus és realizmus kérdéseiben Jézust kövesse, mert a kettő kölcsönösen kívánja, feltételezi és áthatja egymást az emberek és viszonyok értékélésében és megítélésében. Távol álljon minden illúziótól és pesszimizmustól. Reálisan meghatározott,, de remélő ideálizmus hassa át minden működését. Életideáljait valósítsa meg kellő tapintattal és bölcseséggel a valóságban. A kompromisszumok terén jó kér. lelkiismerete és szilárd kér. élet- felfogása vezérelje. Főleg óvakodjék a pártoskodástól, mert a pártok „közéletünk keresztjei s egyházi életünk Achilles- sarkai“. Erős szociális érzéke is legyen a társas közösségi élet javai és bajai iránt. Az általános emberszeretet s a különös testvéri szeretet legfőbb parancsa kívánja azt tőle. Hisz az egyház szervezete szeretetközösség és Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk. Stöcker és Naumann ker.- szociális müveit forgassa szorgalmasan. Magánéletében mintaképe legyen a benső vallásosságnak s a komoly, tiszta erkölcsiségnek. Hisz személyisége és hivatala elválaszthatatlan egymástól. Óvakodjék minden - pietista-methodista szükkeblüségtől, de egyúttal epikureusi világi viselkedéstől. Ne feledje, hogy a pap „minden hívéé“ magánérintkezésében is. A pap mint lelkész elsőrangú kulturiényező úgy a városban s még inkább a faluban, de csak úgy, hogy folyton az örökkévalóra, a mennyeire s az erkölcsi követelmények feltétlenségére irányítsa figyelmét minden realizmussal és brutális egoizmussal szemben. Hisz keresztyénség és kultúra kívánják egy-
