Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-12-30 / 35. szám
4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1923 tagjainak az önkormányzati jogban való részesedésével s lényegét abban látom, hogy nemcsak az egyházi tisztviselő követhet el egyházi vétséget (relativ vétség), hanem az egyháznak minden tagja már ebbeli minőségénél fogva az egyházzal szemben fennálló általános erkölcsi és anyagi kötelezettségeinek megsértése révén (abszolút egyházi vétség). Alkotmányunk 36. §-a megemlékezik ugyan az egyházközség tagjainak egyházuk iránt tartozó kötelezettségeiről, de csak szelíd kívánság formájában és minden szankció nélkül. Nem gondolok itt a kath. egyházjogból ismert kiközösítésre, hanem az állam büntető hatalmának az állampolgári politikai jogok felfüggesztésében megnyilatkozó megtorló eszközét vélem megfelelő analógiával alkalmazandónak. Alapos felfrissítésre szorul egyházi törvénykezésünk is, még pedig mind az egyházi vétségek, mind az egyházi közigazgatás terén felmerülő ügyek tekintetében. Az alaki (eljárási) jog terén kész mintánk és forrásunk van e reformhoz a világi biróságok bűnvádi és polgári perrendtartásában, amelyeknek rendszerét és elvi alapját egyházi törvénykezésünk is bizvást elfogadhatja, hiszen az egvházi igazságszolgáltatásnak is ugyanazt a célt kell szolgálnia. — jó, gyors és olcsó legyen. Az egyházi törvényszékek megalakításánál, az eldöntésre kerülő ügyek jogi vonatkozásainak túlsúlyánál fogva, töt'b helyet, nagyobb teret- kell biztosítani a gyakorlati jogászok közreműködésének, sőt a tárgyalásvezetés jogkörét — ha csak maga a bíróság világi elnöke nem jogász — egyenesen a bírósági jogi képzettségű tagiának tartanám fenn. Mindezek a kérdések csi'k példaképpen kiragadott reformötletek, rendszeres s alkotmányunk minden intézményét és rendelkezését felölelő zsinatelő- készitő munkáról csak szakszerű munkafelosztással lehet szó, ahol azután a részletkérdések konkrét javaslat alakiában való kidolgozása kapcsán a kimeri tő indokolásra is ki lehet és ki kell terjeszkedni. Végezetül még csak egyet, de talán a legfontosabbat: Az a lelkes hangú cikk, amely engem a zsinat- elökészitő munkálatokhoz való* hozzászólásra késztetett, többek közt kifeiezést ad annak a kívánságának is, hogy: .,magyarabbá kell tenni az egész szervezetet“. A legőszintébb, a legmelegebb eervüttér- zéssel társulok ehez a kívánsághoz s megvalósitását abban szeretném s szeretné velem együtt bizonyára hiitestvéreim túlnyomó többségre is látni, ha megújított, megjavított alkotmányunkat nemcsak erről az oerszágról, hazánkról, hanem szelleméről nevezhet- nők el megkülönböztető jelző gyanánt. Ne legyen a mi egyházi alkotmányunk csak „magyarhoni“, hanem egyenesen magyar! Dr. Tepliczky Aladár. Önnevelés A Deák-téri Luther Szövetség- e hó 21-én öfÖméltósága Hohenlohe Egon herceg és a „Luthe - ráma“ vegyeskarának közreműködésével a Deáktéri díszteremben advent estet rendezett, mely nívós és tanulságos befejezése volt az adventi előadások sorozatának. Már maga az előadó neve is garancia erre. Hohenlohe herceg az az ember, aki a maga kedvteléséből, nem pedig a kenyér kényszerűségéből foglalkozik századunk nevezetesebb problémáival. Ezek közül a legfontosabbat, a legégetőbben szükségeset, a legnehezebbet oldotta meg. Az önnevelésről beszélt. Előadását három részre osztotta: 1. Az önnevelés a testnek és léleknek harmóniában tartása; 2. mindenki olyan, amilyennek született; 3. az önnevelés mestere maga az Ur Jézus Krisztus. I. Az önnevelés a testnek és a léleknek harmóniában tartása, örömmel látja a magyar sportnak nagy fejlődését az utolsó húsz esztendőben, de hol volna a magyar ifjúság, ha annak az időnek, amelyet futball, marathoni futás stb. címén eltölt, csak egy huszadrészét fordítaná is lelke vizsgálására, épülésére! Mi életünket az Istentől kaptuk és azzal neki vagyunk adósok. A mi vétkünk. ha adományával rosszul sáfárkodunk. n. Mindenki olyan, amilyennek születik, vagy ami ugyanaz, hogy az önnevelés ott kezdődik, amikor az ember születik. Abban a kis emberpalántában már meg van minden jó és rossz tulajdonság. Senki nem is sejti, csak amikor testet ölt, megnyilvánul, csodálkozik. A nevelőnek igen nagy, de egyben igen felelősségteljes szerepe van. És hányán, de hányán töltik be eme felelősségteljes hivatást lélek nélkül, ‘csupán kötelességből. Pedig a fejlődő léleknek minden utat meg kell adni arra, hoay egyénisége zavartalanul kifejlődhessék. De mielőtt ezt meg- tehetnők, meg kell látnunk, hogy minden ember külön egyéniség, külön probléma, hogy fejlődő lelket sablon szerint nevelni nem lehet. Hogy a növendék tisztelje a szülőt, a nevelőt, megszokott és természetes. Az azonban kissé idegenül hangzik, hogy a nevelő tisztelje a növendéket, — tisztelje benne az egyéniséget. Pedig ez szükséges. Szükséges azért, hogy lássa az a gyerek, hogy a szülője, a nevelője komolyan veszi. Hibázik a nevelés abban is, hogy a növendék cselekedeteiben mindig a negatívumot keresi. De ez már régi, ősidők óta fennálló jelenség. Maga a tízparancsolat is nagyobb részben tilalmat tartalmaz. Az orvostudomány óriásit haladt a korszakot alkotó steril gyógykezelés feltalálása óta. Hány. de hány emberi életet mentettek meg az orvosok e találmány következtében. Ugyanez az eset a nevelésében is. Tiszta kézzel, tiszta lélekkel kell hozzányúlni a növendékhez, ha azt akarjuk, hogy egyéniségének himporát megtartsa. És ebben nem siikséges az, hogy a nevelő legelőnyösebb kihelyezésre elfogad és tőzsdei megbízásokat pontosan eszközöl u Magyar Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Takarékpénztára Rt Budapest. VII. kér., Rákóei-ut 76. sz. Sürgönyeim: Cobdenbank. Budapest — Telefon: József 60—40, József 135—32.
