Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1923-12-23 / 34. szám

• #-%• ^ • ’ITlLl

.«pest, 1923. december 23.

34. szám

e7CDircc7TÖc^ß •

Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR

Előfizetési ér negyedévre 3000 K Egyes szém éra 500 korona.

Hirdetési árak megegyezés szerint.

Budapest,

IV., Deák-tér 4. sz.

Szerkesztőiért felelő* : Or. CSENGÖDY LAJOS

Megjelenik

minden vasárnap.

Kiadja: A LUTHER-SZÖVÉTSÉG.

Postatakarék cheque-szám : 1200.

Krisztus-várás

Irta: Kaas Rózsa bárónő.

..Nicht mit zu hassen — mit/.uli. tn n Ián icJi «la** , (Antijtonc <.

A gondolatok a történelein mérföldkövei. A gondolatok a hadak útja ideiont, a földön, mint ahogyan a mennyboltozaton a tojni, millió nagyságok és pa- rányok útja. Sötétségen keresztül ók a világi tó erők, nekünk eligazodást nyújtó útmutatók.

A történelemben a gondolatok korszakokat alkotnak. Vagy egyes nagy egyének nagy akarása, vagy az egy és ugyanazon időben több bolyon megjelenő rokon gondolatnak egyesült kialakulása által.

Ha végigtekintünk a világ történetén a teremtés óta, legelőször is azzal a két meghatározással találkozunk: Krisztus előtt — és KriszMis után. Mindennapi szóvá vált fogalmak, és nekem mégis elemi erővel megragadja a lelkemet ez a gyönyörűen mélységes meghatározás. Úgy tetszik nekem, hogy ebbe ,\ négy szóba hídé van zárva létünknek, a múltnak és a jövőnek minden titokszerüaége, bizonytalansága, vágya teljesülése, eligazodásra való törekvése.

Krisztus előtt . . . És úgy tetszik nekem, hogy látni kezdek! Látom az évezredek hatalmas népgörge- tegeit; — az ó-világ, az Atlantis ar.ny országait; a történelem kimagasló periódusait: a káprázatos va- rázsddőket. Látom a népek nagy felvonulását, törekvéseit, küzdelmét, kulturális próbálkozásait, a nagyság felé. Felkutatom az emlékek közt az egyiptomi sírhelyeket; az asnyr művészet szárnyas oroszlánjait, melyek a szentélyek kapuit őrizték; a görögök hideg szépség-kultuszát: az indusok »kőben csipkézett Kai- lasíi templomának a romjait; a kínai ős-kultusz szörnyetegeit; a pekingi sárga város pagodáit; Japán hihetetlen magasságú és méretű istenségeit. És hallom miud erre a tudomány egyszerű meghatározását, mindarról, ami volt: paganizmus. Pedig ők voltak valóban a Krisztus előtt járók. Az „Idol“ az „Eidolon“- jaikhan ők kerestek először képet, a ,.láthntó“-ban, a láthatatlannak, ki előtt mi is lehontlunk lélekben és igazságban. Valóban, ök Krisztus előtt járóik, mint phantómok. Nekik a nap nem elöl világított, de a hátuk megett. Ezért léptek csak mindig, mindig a maguk előrevetett árnyékába. Kegyetlen időkön, kegyetlenséggel törve keresztül, haladtak mindig előre, Krisztus — a hajnal felé, talán a miénknél még nagyobb sóvárgással, mert a sötétségük még nagyobb volt. Áldoztak az .Idol“-nak, az alvilág gonosz szellemének, a Parnassus dicsőségének, a mindent megemésztő Moloehnak, a hindu az önmagába betekintő Buddhának, az ős-magyarság a Sámánjainak, a bizonytalanság szellemének. Oda «zrnteltek kincset,

«letet — életet adván az élet megnyeréséért — kö- nyfVrteleuül, szeretet nélkül.

Mégis úgy tetszik, hogy voltak csodálatosan iga/, megsejtéseik. Látom magam előtt az egyiptomi papv- lus művészi képrajzát, melyen ott trónol Osiris, a túlvilág istene. Felvonulnak előtte az elköltözött lelkek. És mit tesz ö? A sziveket mérlegre teszi. Merre bilim a serpenyő? Így tesz igazságot! Nem a mi cré- dónknak. a lelkiismeret tanának megérzéssé ez. A sötétség tejutja a hajnal felé.

Krisztus születése a világnak eg)- megrendülése. A két legellentétesebb gondolat találkozik egymással a belvedere'i Apolló — a Krisztunsu], — a Parnas- sus ember-istene — Názáretii Isten-emberével.

Azóta Krisztus után járunk! Úgy .érezzük, hogy C) eljövetelével minket megváltott a sötétség uralma alól. De kérdem, vájjon igazán ö utána járunk-e.' Krisztus követésének szelleme és kötelezése a lelkűnkben megszületett-e? Pedig ez a mai meggyötört ü.egredük, kulturális sarkaiból kilendült világ hogy sóhajt utána.“ A jobb jövendő óhajával várja annak a karácsonynak éljövetelét, lively iuefenn is mét kihirdesse számunkra a békességet.

A várás, bizonytalanság, aggódás, töprengés! „Felicitas“ magában mindig csak végcél, ezért ido- lenn tökéletesen boldogok sohasem lehetünk. A tei- jesbülés odaát van a felhők illegett. Az élet a törekvés és törődés útja oda felé; — ebben fáradunk!

Ma is várjuk a Krisztust, a sötétség jászolába - I cdig (') soha többé nem jön el a világra gyermeknek, jóllehet az éjjel ránk borult. A kis Jézus ma is menekül, mint egykoron az üldözői elöl Egyiptomba, menekül azok elöl, kik az ártatlanok vérét ontják és az igazak élete ellen törnek. Azonban ti előttetek megyén, — ti előttetek, kik öt keresitek. A csillag az útmutató, hogy megtaláljátok. Akik nyomát veszítették, hiába keresik tulajdon .-zi veikben, ott sem találják, eltévelyedtek a tagadásban. Pedig mindnyájan megpecsételted Unk az ö vére által, az életre, mert ..a lélek a vérben van“. Mindent tőle vettünk és nyereségünkben öt akarjuk elfelejteni? Azt mondjátok-e, hogy az Ur, a Mester elaludt mi közöttünk, a háborgó tenger közepén? Talán nem nézi ezeket a rémségeket!? De mi tudjuk és valljuk, hogy „nem halt meg, csak aluszik!“ Igenis, és eljövend. nem ahogyan ti várjátok, a mi poros és posvánvos utninkon — hanem a lélek igazságában. Úgy jön el a világra, ahogyan a;: apostolok várták. Nem úgy, bog)’ megtapasztaljuk. h:.nem az ,*ev:ingolion“-ban, az „öröm-hir“-hen, mely t*em lesz többé a „könyvek-könyve“, melyben „az Isten Igéje kisebb és nagyobb, mint a Szentirás“, — hanem várhatjuk, midőn megremeg a föld alattunk, mert eljövendő a felhők felett. Először azonban meg