Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1923-05-13 / 19. szám

4 HVAfiGámFtUSOIt IkAPdA 1923 érdekel, hogy mig evang. leányok csak reversalis mellett, sőt legújabban csak áttérés mellett mehet­nek ref. lelkészekhez, tanítókhoz férjhez, addig evang. egyházunkban nem egy lelkészné, tanítónő ma is református vallásu — reversalis nélkül, mert ezt tőlük nem is kértünk, se át nem térítet­tük. Mi tehát még mindig azt a régi gyakorlatot követjük, amely szerint lehettek evang. vallásu ref. püspöknék, esperesnék s megfordítva, s nem val­lotta kárát sem az evang., sem a református egyház. Én a történtek dacára is kívánatosnak tartom, hogy ev. egyházunk továbbra is maradjon meg a ref. egyházzal szemben eddigi álláspontján, de természetesen csupán arra az esetre, ha a ref. egyház is megváltoztatja mostani tör­vényét mivelünk szemben. Ellenkező esetben nekünk is hasonlóan kell eljárnunk velük szemben is, mint ahogy ők velünk szemben. Ezt követeli egyházunk érdeke. Mert ma és ha igy marad, a jövőben is, folytonosan csak veszí­tünk s gyengeségünk folytán nyerni nem nyerünk. Evang. egyházunk részéről, tudom, ez egy fájdal­mas lépés lenne, amely szembeállítaná egyházun­kat eddig vallott s követett felfogásával Én hinni szeretném, hogy erre nem lesz szükség, de sikerülni fog a ref. egyház illetékes tényezőit meggyőzni afelől, hogy ennek a kérdésnek a m felfogásunk szerinti megoldása egyedüli és igazi érdeke a hazai reformáció mindkét egyházának. Ép azért kérem azokat, akikhez engem a ref. egyházban becses baráti kapcsok fűznek, s akikkel én e kérdésről többször beszélgettem: érvényesít­sék felfogásukat s meggyőződésüket az igazi protestáns testvériség érdekében. Ha a ref. egyházzal való viszonyunk ily módon a reversalis kérdésében is közmegnyug­vásra rendeztetnék, akkor kettőzött buzgósággal és erővel s bizonyos, hogy kettőzött eredménnyel is, vehetjük fel a harcot és versenyt a többi egyházakkal ez ügyben is. Két védekezésre lesz itt szükség. Az egyik benső építő irányú munka, mely vallásunkat tisztulttá teszi a másvallásuak előtt is s egyúttal lehetetlenné teszi azt, hogy csak kérjenek is tőlünk reversalist. De hogy a reversalis megszüntetése érdekében gyakorolt cura pastoralis bizonyos buzdítást és támogatást kapjon az egyetemes gyűléstől, kimondatnám a legköze­lebbi ülésen, — s ez a második — hogy utasítja a lelkészi kart, hogy mindent kövessen el a lelki­pásztorkodás intenzív gyakorlása által a reversalis- adás megakadályozása, illetve a javunkra adandó reversalisok érdekében s az ellenünk reversalist adókat ne részesítse egyházi áldásban. Ez a leg­kevesebb, amennyit azonnal megtennünk kell, s egyenesen végzetes mulasztás lenne egyházunk jö­vője ellen: megsem mozdulni a rever­salis veszedelemmel szemben oly időben, mikor az összes egyházak nemcsak védekeznek, de egyenesen támadnak is. Ha lel­készi karunk aztán egyházunk érdekében felveszi a harcot ilyen értelemben is, akkor majd elválik, hogy melyik egyháznak lesz több reversalis-nyere- sége. Az eredmény felől nekem nincs kétségem. Erre nézve lelkésztestvéreim bizonyára tud­nának nagyon sok bizonyítékot felhozni, én magam is rendelkezem egynéhánnyal, amelyek alapján nyugodtan állíthatom, hogy csak rajtunk múlik, hogy mi legyünk a nyertesek. nevével kapcsolatban elhangzott s egyhangúlag helyeselt kijelentés, mely őt „igen kedves emlékű felügyelődként állította elénk. Többféle minőségben vezére iskolánknak a Liede- mann-lelkü Zsigmondy Jenő is, mint az iskolafenntartó gyülekezetek közös felügyelője, egyházkerületi s rövidebb ideig helyettes egyetemes felügyelő. Nemcsak vezér, de atyja is az iskolának és tanári karnak. Hányszor elhang­zott a szó a tanárok között: ami a lelkünket nyomja, terjesszük Zsigmondy Jenő elé, bölcsessége megérti, jó szive átérzi, nagy tekintélye megvalósítja azt, aminek meg­valósítása iskolatanárok jogos vagy méltányos érdeke. Vezérembere az iskolának, mint a két iskolafenn­tartó egyház közös képviselőtestületének egyházi elnöke : Kaczián János. Mint a gimnázium-környéki lelkészi köré­nek szeretett és tisztelt lelkésze, e minőségben is szoros kapcsolatban áll az iskolával. Közvetlen gondozója iskolánknak Haberern Pál orvos- professzor, iskolafelügyelő. Időt, munkát nem kímélő gon­dosságát, a tanárok iránt tanúsított szavakba kellőkép alig foglalható jóságát szinte nem is tudjuk máskép megmagya­rázni, mint „az átöröklés elméletével“. Azzal, hogy anyai ágon a nagy Liedemann Sámuelnek az „iskola barátjának“ ivadéka. Édesatyja Haberern Jonatán utján pedig még szo­rosabban hozzánk tartozik. Hisz e tudós férfiú mint gim­náziumi tanár kezdte pályáját s mint főiskolai professzor nem kicsinyelte a középkolai munkát s több éven át mint helyettesítő tanár tanított iskolánkban. Uj egyetemes egyházi iskolai felügyelőnk báró Radvánszky Albert egyházi szereplése gyülekezetünk köré­ben kezdődött. Egyetemes felügyelősége legelső napjai egyikén felkereste iskolánkat, résztvett virágzó cserkész- csapatunk örömünnepén s nemes leikéből fakadó adomá­nyával adta jelét iskolánk iránt való jóindulatának És a nagy vezéremberek sorozatát fejezhetnénk-e be méltóbban mással, mint egyházkerületünk püspökével Raffay Sándorral. Ezekben a nehéz időkben, melyek még nehezebb idők jövetelét sejtetik velünk, megnyugtató érzés, hogy egyházunk hajóját s vele iskolánk sorsát az ő lelke irányítja s erős keze vezeti. A nagy vezetők után méltó néhány szóval a nagy jóltevőkről is megemlékeznünk. Jóltevőink száma légió; a legnagyobbak: Schedius, Glosius-Artner, Wágner János, Simonyi, Keller Terézia, Kéler Napóleon. Ez utóbbi anyagi áldozatai mellett elsősorban jól- tevőnk volt nagy szaktudásával, energiájával, mellyel uj iskolánk építésénél oly hathatósan szolgálta egyházunk érdekeit. Ez uj iskola a hozzáépített templommal igaz, hogy Pecz Samu művészeikének kinyílott kőrózsája, harmonikus alkotása, de technikai, iskolai, pedagógiai és sok más szempontból hathatósan támogatták: Kéler Napóleon, Zsig­mondy Géza és a római katholikus vallásu Czigler Géza műépítész. Általában és — jóleső érzéssel kell megállapí­tanunk — a száz év folyamán iskolánk barátai, jóltevői között tekintélyes számban voltak nemevangélikusok is. Iskolánk érezte jótékony hatását annak, hogy nem az állami hatalom parancsszavának, hanem az egyház s társadalom érdeklődésének köszönhette alapítását, fejlődését. Ez a munkától s áldozattól vissza nem riadó érdeklődés volt mindig az éltető nap, mely az iskolai munka sikeré­nek oly elkerülhetetlenül szükséges alapfeltétele. Sz- L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom