Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-01-28 / 3-4. szám
1923 HVAflGálilltUSOl{ LiAPüA 3 A „kálvinista“ lelkesei értekezlet Budapesten. Tartották f. évi jan. hó 16-19. napján a Ráday- utcai ref. theol. internátus dísztermében, körülbelül 100 vidéki lelkész részvételével a budapesti lelkes és munkás theol. tanári kar buzgólkodásából. A vendégek nagy része Hamar I. felügyelő-tanár gondoskodásából az internátusbán kapott olcsó áron szállást és ellátást. Úgy az előadások, mint az azokhoz fűződő vallásos estélyek az előkelőbb közönség köréből is mindvégig igen látogatottak voltak. Az előadásokon meggyőződtünk arról, hogy úgy az irányitó tanári, mint a gyakorlati munkát végző lelkészt kar és annak élén a konferencia lelke. Ravasz püspök, teljesen tisztában van az evangelizáció munkakörének lényegével, terjedelmével, nehézségeivel, módjaival és eszközeivel, ami mar egy hatalmas lépés a megújulás felé csonka hazánk kettős evangéliumi egyházában. De nézzük csak közelebbről, mit is végzett ez a rendkívül tanulságos egyházépitó konferencia ? Ravasz püspöknek klasszikus szépségű bibliamagyarázata, gyönyörű homiletikai keresztmetszete és intelligenciánk megnyerhetéséről szóló mélységes, korszerű fejtegetései mellett, amelyekben Jézus evangéliuma alapján Schleiermacher vallásos élménye, James vallás-pszichológiája és Böhm K. filoz. módszere volt az irányitója, ifj. Vidor J., Hamar I. és Csikesz S. élénk és magvas előadásából 9A magyar kálvinizmus hármas frontja“ c. alatt újból is n,ef>f>yözödtünk arról, hogy evangéliumi keresztvénségünk mindkét történeti egyházi alakjának a hitetlenség a legveszedelmesebb, a pápás klerikalizmus a leghatalmasabb s a szektaság a legnagyobb ellensége. Az azokat kisérő hozzászólások is, főleg a Ravaszéi, igen tanulságosak voltak és tételünket igazolták. Elméleti dogmatikai természetű előadást tartott Sebestyén J. theol. tanár .A kálv. egyház evangelizációja“ és .Újjászületés és megtérés“, nemkülönben Galambos 2 .A kálv. egyház-fogalom lényege“ cimmel, amelyek fölött azonban a holland dortrechti zsinat orthodox kálvinizmu- sának a szelleme lebegett. Mi. evangélikusok, hála Istennek e kérdésekben nem vagyunk hajlandók visszatérni a Form. Concordiae álláspontjára, hanem csak az evangélium és Pál apostol alapján maradunk. Szinte kisajátította a két előadó különben értékes előadása az újjászületés és az egyházfogalom evangéliumi gondolatát a kálvinizmus számára. Kováts I. theol. igazgató a ref. kér. ember hivatásáról s az amerikai egyházi élet tanulságairól és Uray I. debreceni lelkész a kegyesség, helyesebben a vallásosság különböző típusairól tartott gyakorlati tanulságokban is gazdag előadást. De tanulságos volt Szöcs E. előadása is -A kálv. ember kísértéseiről és szenvedéseiről.“ Sokat tanultunk, épültünk és okultunk e komoly tartalmú és magas színvonalú előadásokból és hozzászólásokból. Azok lefolyásához azonban a következő megjegyzéseket füzzük: Miért távolodunk el mi, evangélikusok és reformátusok olyannyira éppen ma egymástól és szűkítjük meg annyira a mi határvonalainkat ? Hát nincsen már szükségünk egymáshoz való viszonyunkban az evang. egyház mélységes és bensőséges vallásosságára, tud. theológiájá- nak magas fejlettségű tisztaságára, következetességére és alaposságára és másrészt a ref. egyház erős szociálethikai és politikai aktivitására ? Még az evang. és ref. jelzőt is gondosan kerülték a konferencián és előadásuk címében a legtöbben és szinte tüntetőleg csak „lutheránusokról“ és „kálvinistákról“ beszéltek. Luther ez ellen tiltakozott volna. Dicséretes kivételt képez Ravasz püspök, Kováts és Hamar tanár meg Victor}, lelkész. Pedig az előadások tartalmának kilenctized része ránk, evangélikusokra is vonatkozik, mert evangéliumi kér. és nem csupán „kálvinista“ igazságokat tartalmaztak elméleti és gyakorlati részükben egyaránt. Még Ravasz püspök és Kováts tanár is hangoztatta, hogy „a ref. vallás a legtisztább és legmagasabbrendü keresztyénség“. Jézus evangéliuma álláspontján már politikai vonatkozásainál fogva sem lehet az. Én nem tudom, hogy szükségünk van-e főleg nálunk, mégis csak protestáns diaszpórában ilyen szükebb orthodox meghatározásokra, ahol tágabb és türelmesebb lelkiismereti és evangéliumi kér. liberalitásra és szeretetéletre volna szükségünk. In necessariis unitas! — ne feledjük el csonka hazánkban különösen. Aztán pedig sok zsoltárt énekeltünk és sokat imádkoztunk — és ez helyes is, de nekem, ki soha kálvinisták között nem éltem, föltűnt, hogy az egész konferencia alatt az imák imáját, az Ur imáját, a Miatyánkot egyszer sem hallottuk. Mi evangélikusok azt soha el nem hagyjuk ilyen értekezleteken. S végül még egyet nekünk tanulságul. Mikor tartunk mi, evang. theol. tanárok és többi kartársaink itt, Budapesten ilyen kiválóan érdekes, értékes és tanulságos lelkészi értekezletet, mint amilyet ref. kollégáink rendeztek ?! De ehhez egy kis áldozat kellene, amelyre mi, menekült vagy kitaszított tanárok, egy-két kivétellel már igy magunkra hagyatva néni vagyunk képesek. Sapientis sat! Dr. Szlávik Mátyás. A pozsonyi evangélikus diakoníssza-anyaház. A sok mindenféle között, amiről szegény Magyar- országnak a világháborút követő szerencsétlen békekötések következtében le kellett mondania, nem utolsó helyen áll a pozsonyi evang. diakonissza-anyaház. A kétemeletes, impozáns, közel 300 helyiséggel biró épületet éppen csak a háború előtt (1914-ben) építették fel kb. egy millió korona költséggel, Állami célokra való lefoglalását csak nehezen sikerült megakadályozni. Van abban az épületben 50 beteg számára teljesen berendezett kórház Röntgen-laboratóriummal és operációs- teremmel, de mindig túl van zsúfolva, hogy máris kibővítésére kellene gondolni, de nincs miből. Van fiú- és leányárvaház 24 — 24 gyermek számára, hol jobb ellátásban részesülnek, mint amilyenben bármelyiknek otthon része lett volna, a szülői szeretetet pedig a kedves nővérek igazán anyai szívvel iparkodnak pótolni. A II. emeleten vannak a nővérek apró, de végtelenül kedves és barátságos szobái, az I. emelet homlokzatán pedig az öregek penzio- nátusa; 2000 évnél több lakik e néhány szobába, mert ritka az a nő vagy férfi, aki még 80 esztendő alatt van. Leadják csekélyke — ha nem lenne olyan könnyetfakasztó, azt mondanám, nevetségesen csekély — nyugdijukat és kapnak napos, barátságos szobát, melyet berendeznek saját bútoraikkal, emléktárgyaikkal, kapnak teljes ellátást és élnek csendesen és jobb dolguk, jobb gondozásuk van, mintha kegyelemkenyéren saját gyermekeiknél lennének. Vannak aztán a földszinten egészen szegények, félkegyel- rnüek, nyomorékok, siketnémák, szóval mindenféle megfáradtak és megterheltek, kik itt megértő szeretetben és testi-lelki gondozásban részesülnek. És az a szellem, mely az egész intézményt áthatja! Csendesen, céltudatosan járnak-kelnek az oda beosztott nővérek, mindig azzal a barátságos, kedves, boldog és megelégedett kedélyre valló mosollyal az arcukon. Mint az angyalok kara, úgy énekelnek az ájtatosságokon, az énekórákban és vasárnap délutánonként a kórházban a szegény betegeknek. Amellett dolgoznak szorgalmasan, mert sok, igen sok a munka és kevés a nővér — és kiki a természetének és hajlamának legmegfelelőbb helyen; és dolgoznak örömmel és azzal a boldogító érzéssel, hogy az Urnák szolgálnak és az ő szőlőjét művelik És ezt az óriási gépezetet Billnitzer Matilda főnöknö vezeti nőnél ritka energiával és amellett azzal az évek tapasztalatai árán leszürődött, minden világi gyarlóság fölé emelkedő, mindent megértő, azért mindent megbocsátó emberismerettel és emberszeretettel, aranyos kedéllyel, örökké mosolygó kék szemével, mellyel a lelkek legfene- kéig hatol. Reggeltől estig fáradhatatlanul talpon van,
