Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-12 / 11. szám
6 eVAflGálilftUSOft IkAPJA 1922 a másoknak megnyomoritásában örömet lelő nyomorultak s az evangélikus egyháznak szégyenére váló csalfalelkü „hittestvérek“ csak maradjanak távol tőlünk; mert tagjainkat Isten hivja a szövetségbe s ő nem tisztátlanságra, hanem szentségre hiv minket. Ámde az apostolkodásban meg ne lankadjunk. Zárjuk le a szövetség sorompóit mindazok előtt, akik tisztátalanok, de ugyanakkor szakadatlanul intsük s kérjük őket, hogy a tisztaság útjára lépjenek. A kizárt tagok hiányát nekünk, a mi saját énünk megsokszorozásával kell pótolnunk s ezért abban a tisztségben, hogy másokat járni tanítsunk, naponként szintén növekednünk kell. Mert vannak közöttük sokan, kik az Ur bosszuállásától megmenthetők: csalnak, lopnak, hazudnak, de azért — templomba is járnak. Szivük megkérgesedett, de hónaljuk vaskos énekeskönyvet szorongat. Bensőjükben a5kivánságok indulatai tobzódnak, de füleik — beveszik az igét. Lelkűk egy nagy talány, melynek megfejtése a mi kötelességünk. Menjünk ki tehát közéjük, az Ur nevében, mert evangélikusok vagyunk. Törjük fel sziveik rögeit s hintsük el szorgalmasan a paran- rancsolatok vetőmagjait. Akarjuk azt, amit Isten akar s törekedjünk az ő megszenteltetésükre, mert mint szövetségi tagok Isten számadó sáfárai vagyunk. iimiiimiimiiiiimmiiiiiiiiiiiiiimiuniiiiiiiiiiiumiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimiiiiiiii! Könyvek és folyóiratok. Az Akadémia kiadványai. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke Berzeviczy A. és főtitkára Balogh J. buzgóságából csaknem háború előtti, de mindeneseire háború alatti munkálkodásának stádiumába jutott. Ma már milliókra mennek azok az alapítványok és főleg adományok, amelyek az Akadémiának a vörös uralom alatt megszakított munkálkodását újból lehetővé tették. A főtitkár által szerkesztett Akad. Értesítő 1921. évi hármas füzete hű tükörképe az Akadémia ujabbi anyagi és főleg szellemi föllendülésének, bizonyságául annak, hogy csakis az egységes nemzeti kultúra művelése szerezheti vissza a megtépett magyarságnak a területi integritást is. A junius—augusztusi füzet részletes leírását hozza az Akadémia közgyűlésének s a szeptember—decemberi füzet közli Prohászka 0. remek székfoglalóját Dante művéről. Érdekes és jellemző azonban, hogy úgy ő, mint többi irótársai Dantet is, miként Augusti- nust az egyetemes keresztyénség rovására a középkori pápás katolicizmus számára foglajják le, ami nem felel meg a történeti igazságnak. Az Értesítő 3 füzete mellett az Akadémia kiadványai között szerepel Ballagi A. remek tanulmánya „XII. Károly és a svédek átvonulásáról Magyar- országon“ címmel, amelyet érdeme szerint méltatott Szász K. a „Budapesti Hírlap“ egyik vasárnapi tárcájában. Tudjuk, hogy az eperjesi kollégium fölsegitésében a mi Kerman D. püspökünk is érintkezett a svéd királylyal. Sajnos ennek nyoma sincsen szerző müvében. Ugyancsak kiadta az Akadémia a Régi Magyar Költők Tárában Badics szerkesztésében Gyöngyösi István összes költeményeinek II. kötetét, nevezetesen a Phőnixt, Thököly és Zrínyi házasságát és Proserpina elragadtatását. A hozzáfűzött jegyzetek és név- és tárgymutató nagyon megkönnyíti a testes kötet használatát. Végül az írod. Történeti Közlemények 27—31. évfolyama egy egyesitett kötetben Császár É. s a Tört. Szemle X. évf 4 egyesitett füzetben, Angyal D. szerkesztésében magvas tanulmányoknak a tárháza s a részletkutatásnál nem nélkülözhetők. A nagyobb közönségnek szóló Akad kiadványok között a következő uj ciklusban nemsokára Kemény Zsigmond regényírónak az életrajzát fogjuk olvashatni Papp szakiró tollából. Az Értesítőben még igen tanulságosak a megnyitó és üdvözlő beszédek, a nekrológok s az Akadémia régebbi és ujabbi tagjainak irodalmi munkássága. Az Akadémia kiadványaira átalánynyal is elő lehet fizetni 130, illetve 180 koronával. Melegen ajánljuk iskoláink és tehetősebb magánosaink szives figyelmébe és hathatós támogatásába. Csakis erős, öntudatos magyar nemzeti műveltséggel győzhetjük meg ellenségeinket. Az Akadémia nagyobb kiadványainak behatóbb ismertetésére a megfelelő helyen és időben még visszatérünk. De már itt is örömmel jelezzük az egyetemek mellett magyar tudományosságunk centrumának oly szépen megindult és a jövőre nézve is biztató szellemi munkásságát. Sz. M. Az uj dunántúli énekeskönyv legutóbb megjelent 14-ik kiadása két hó alatt elfogyott. A napokban már forgalomba került a 15-ik kiadás, melynek ára félvászon- kötésben 140 K, egész vászonkötésben tokkal 160 K. Kapható Kókainál és általa minden könyvkereskedésben. iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiminiiiiiiiiiiiiiiii Szociális kérdések. Atüdővész. Az evangélikus szövetség gyülekezeti szervezeteinek figyelmüket a hívek egészségügyi érdekeire is ki kell terjeszteni. Kiváltképen a tüdővész elterjedését kellene evang. orvosainknak a szövetségi munkába való bevonásával a nép rendszeres felvilágosítása és ismeretterjesztő előadások sürü rendezése utján is megakadályozni. Szép példát nyújtott erre a kecskeméti protestáns egylet, melynek keretében Dr. Szarvas András erről a bajról tartott előadásában többek között a következőket mondotta: „t tüdővészben (tuberkulózisban) évente mintegy 800.000 ember pusztul el. Rettenetes szám ! Milyen nagy dolog volna az pld. ha a földrengés minden évben egy akkora várost pusztítana el Európában, mint Budapest, v. pld. milyen borzalmasnak mondtuk a háború áldozatainak számát, pedig a Tbc. ugyanannyi idő alatt, majdnem annyi emberáldozatot követel. Hátha még hozzávesszük ehhez azt, hogy a Tbc. egy olyan lassú v. krónikus megbetegedés, amely hosszú évekig munkaképtelenné teszi szerencsétlen áldozatait, akiket a társadalom, jobban mondva az egészségesek munkája tart el. Azonkívül, azt a végtelen nagy veszélyt is magukban hordják, hogy állandóan fertőzik az egészségeseket. Hányszor hallja az ember uton-utfélen, hogy x—y kisasszony az éjszakát végigtáncolta, nincs is annak más semmi baja csak egy kis tüdőcsúcshurutja van, vagy pedig hányszor halljuk azt: úgy is hiába viszi a doktorhoz azt a beteget, hiszen az már úgy is „heptikás“ A két véglet! Pedig mi orvosok mennyire tudjuk, hogy sem az egyiknek sem a másiknak nincsen igaza, mert a legenyhébb tüdő- csúcshurut is meg nem felelő életkörülmények között igen gyorsan válhatik gonosz indulatuvá, s tudjuk azt is, hogy a már eléggé előrehaladott tüdőbaj is igen szépen rendbe jön a me^elelő életmódra. Ezen tévhit kiküszöbölésére nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy a tüdőcsúcshurut és a tüdővész között csak fokozati különbség van, mindkettő lényegileg ugyanaz, olyan a viszony közöttük, mint a terebélyes fa és azon magocska között, amelyből az felnőtt. Mindkét betegséget ugyanaz a fertőző csira: a tüdővész bacillusa okozza. A Tbc. fertőzés a legtöbbször a belégzés utján történik. Ne tessék azt hinni, hogy úgy, hogy egy tüdőbeteg ember rálehel az egészségesre. A tüdőbeteg embernek főként köpése az, amiben fertőző csirák bacillusok vannak. Ez a váladék beszáradva a söprögetés v. a szél utján a porszemecskékbe jut. Végtelenül fontos szerep jut itt a porszemecskének, mivei ez a tüdőbe jutva azt megsérti s erre a sérült helyre telepszik le a bacillus. Leginkább a kicsi, egészségtelen lakásokban élő beteg és környezete van legjobban kitéve az örökös fertőzésnek. A nagy lakásokban, a szabadban a fertőzés eshetősége sokalta kisebb, nemcsak azért, mert sokkal kevesebb bacillus jut ugyanazon térfogatra, hanem azért is, mert itt a fény, a napsugár sokkal több. A fény, a napsugár pedig ép olyan nagy ellensége a bacillusoknak, mint a tisztaság. Bebizonyított dolog, hogy a nap sugarai a bacillusokat néhány órán belül megölik.“
