Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-05 / 10. szám
4 HVfiflGElil^ÜSO^ IaAPJÄ 1922 lenni a gyengébbekkel szemben. Nem szabad erőszakot alkalmazni. „Ha mindent el akarnánk vinni — mondá — amivel visszaélnek, minő játékot kezdenénk? Vannak emberek, akik a napot, holdat és csillagokat imádják, lássunk azért hozzá, szórjuk le a csillagokat az égről és döntsük le a napot és a holdat? Ezt inkább hagyjuk! A bor és a nők sok szívfájdalmat okoznak és sokakat megbolonditanak: öntsük ki ezért a bort és irtsuk ki a nőket? Igen, ha legközelebbi ellenségünket el akarnók űzni, aki a legtöbbet árt nekünk, önmagunkat kellene elűznünk, vagy megölnünk, mert nincs ártalmasabb ellenségünk, mint tulajdon szivünk.“ így prédikált Luther. Hallgatói közül egy felkiáltott: „Mintha nem is embernek, hanem angyalnak szavát hallottam volna!“ A rombolók visszafordultak. A kedélyek lecsillapodtak. Az evangélium lelke művelte e csodát, amely Luther szavában szólott. „Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az Írástudók“. Lelkében az evangélium világokat meggyőző erejével győzött, mint előbb a maradiság szelleme, most a radikalizmus romboló szelleme felett. Az Ige kószáiként megáll, megszégyenül, ki bántja. iiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiümiiiimiiiii Beffcevícfcy Béla Kicsiny a magyar evang. egyház, de sok nagy fiat adott a hazának. Kevesen vagyunk, de nincs az a tere a közéletnek, amelynek porondján nem lenne egy egy nagy emberünk, akire büszke egyháza, aki viszont becsületet szerez egyházának. Ezeknek egyike volt berzevicei és kakas- lomnici Berzeviczy Béla altábornagy, a honvédség vezérkari főnöke, aki február 17-én kidőlt a küzdők sorából. Temetése február 20-án ment végbe nagy katonai pompával. Temetésén megjelent maga a kormányzó is, valamint az összes katonai méltóságok. Koporsója felett, az Országos Kaszinó épületében, Dr. Raffay Sándor püspök a következő beszédet mondotta. „Midőn e koporsó mellett megállók, akaratlanul is elszáll a lelkem egy másik koporsóhoz, melybe a világ isteni megváltóját helyezték. Két csoportot látok a koporsó mellett. Egyik az öldöklő hatalmasok poroszlóinak a csoportja, akik gyűlölködő szívvel és félő tekintettel merednek a sirra, nehogy valamikép uj életre támadjon fel halottaiból, akit elmúlásra szántak. A másik, a szolgálatra kész siratók kicsiny csoportja, akik epedő vágyással tekintettek a néma sirhalomra és szent áhítattal, rajongó hittel állták az éjszaka sötétjét, tűrték a veszteség gyászát, de törhetetlen reménységgel hitték, hogy az a sir megfog egyszer nyilni és ők meglátják a koporsóba zárt, megsiratott Mestert. S a messze régmúltból egyszerre csak visszaszáll a lelkem ismét a sivár jelenbe: És én ismét egy megsiratott, bezárt koporsó mellett állok. Kedves halott van benne eltemetve. Egy egész szép világ minden örömével, minden reményével. Ott állnak mellette a gyilkos poroszlók és őrködnek, nehogy valamikép megmozduljon a letaposott temetői rög és uj életre támadjon a halálra szánt áldozat. De ott állanak a hűséges hívek is, akik hisznek a halott feltámadásában, akik készen állanak minden áldozatra, hogy szolgálhassanak annak, akinek ébredését várják és akarják. Ez a sir a halálra szánt magyar nemzet sírja. És a hűséges őrködök, a nemeset szolgálók között ott látom a hívek egyik leghívebbjét, Berzeviczy Bélát. Az őrködök és reménykedők kisded hűséges táborának nagy a bánata, nagy a vesztesége s velük együtt gyászol nemcsak a testvérek és bajtársak meghitt köre, hanem az egész magyar nemzet, hogy egy igaz magyarral ismét kevesebb van a megárvult haza földjén, aki áldozatra kész önzetlenséggel reményű, várja, munkálja és akarja a sírba döntött nemesek uj feltámadását. Mert Berzeviczy Béla egy ősmagyar család öröklött, hagyományos hűségével, az evangélium erejével megszentelt lélek teljes odaadásával, az önzetlen szív osztatlan rajongásával igyekezett szolgálni hazáját a véres harcok mezején bátor halálmegvetéssel s a nehéz felfordulás napjain józan bölcsességgel, a tétlen tespedés zűrzavarában munkás alkotni-akarással. Ezért siratjuk most mind az ő korai távozását. Testvéreim, jer, ejtsünk mindnyájan egy forró könnyet erre a koporsóra s küldjünk mindnyájan egy áldó imát a távozó után. Lehullott egy szép, színes levél egy ősrégi magyar család fájáról. Felfogom a pihenni földre hullt levelet. Minden levélen van irva egy-egy üzenet az ittmaradóknak. És elolvasom az üzenetét. Egyik oldaláról ezt olvasom: Véreim, magyarok, őrködjetek híven a szent halott, a nemzet csukott sirja mellett és várjátok és akarjátok a feltámadást. Mert egy nemzet csak a tulajdon fiainak a lelkében halhat meg és támadhat uj életre. Legyetek hát készen a nagy feltámadásra, mert a magyar nemzetnek meghalnia nem szabad soha. A levél másik oldalán pedig egy álmot látok feljegyezve: Berzeviczy Béla rajongó lelkinek az álmát. Azt az álmot, hogy visszatér még egyszer teljes fényében a magyar dicsőség. Gyászoló testvéreink, szerezzünk nyugalmat ez álmodó, elköltözött léleknek azzal a kegyeletes, szent fogadással, hogy álmát valóra váltjuk, hadd pihenjen elfáradt teste boldog, szabad földben, az Ur oltalmában a nagy feltámadásig“. A kerepesi temetőben Taubinger Rezső tábori esperes, ezredes-lelkész igy imádkozott: „Élet és halál szabados Ura, örök Isten ! Alázattal hajiunk meg szent kézed megmásíthatatlan végzése előtt, mely visszatérni készteti földi gyermekeidet a porba, melyből vétettünk, de magasztaljuk is szent nevedet, hogy a porszülte embert, mig él és munkálkodhatik, a Lélek által magasztos eszmék harcosává és szent feladatok munkatársává avatod Hála Néked, hogy ezt a vezérlő szellemet, melynek porhüvelyét most temetjük, egy ősi nemzetség minden kiválóságaival kifejlődni s nemzeti hagyományaink öröklött tiszteletében s hadi tapasztalások gazdagságával haderőnk javára szervezőleg működni engedéd a keresz- tyénileg fundált egyéniség teljes hűségével. Nem embert dicsőítünk a te követednek, a halálnak komorságával szemben, mely törpévé tesz emberi nagyságot és erényt, de a Te kegyelmedet dicsőitjük, ki őt felelősségteljes nehéz munkájában segítetted és erősítetted, hogy a hiv sáfárkodás példáját szolgáltathatta nekünk. Munkái honvédségünk anna- lesei s egyúttal Belőled táplálkozó hűségének annalesei is. Szent igéd tanítása szerint a sáfároktól az kívántatik meg, hogy híveknek találtassanak. A halál ideje, helye és mikéntje a Te szabados rendelésed dolga: a hűség a mi kötelességünk, óh, bizonyítsd meg a hűség jutalmának Ígéretét e drága halottunkon, kinek megfáradt testét pihentesd az anyaföld lágy ölén, a földi gyarlóság kötelékeiből kibontakozott lelkét pedig vezesd be mennyei örök országodba
