Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-19 / 8. szám

4 EVÄflGElilFJÜSOK MPtJÄ 1922 omlani. Se nem egységes, se nem keresztyén többé. Nem egységes, mert a katolikus templomokban széliében prédikálnak ellenünk, protestánsok ellen. Nem is keresztyén, mert nincsen benne sem szeretet, sem igazság. Szeretetre nem is számítot­tunk mi soha. Az eretnekités kizárja a szeretet- érzést. A szerétéiről Pál apostol zengett az első korinthusi levélben fenséges éneket. Ezt a levelet és ennek a hangját Róma és egyháza soha nem ismerte. De ha szeretetre nem is, legalább némi igaz­ságra, valamiféle méltányosságra számíthattunk volna azért a testvéri készségért, mellyel a nehéz próbáltatások alatt fátyolt vetettünk a százados sérelmekre s nem akartunk emlékezni a vallási viszonosság máig fennálló csorbáira, hanem hátsó és mellékgondolat nélkül odaálltunk a szorongatott katolikus testvérek mellé és megcsináltuk az „egységes kér. frontot“. Ennek a frontnak könyelmü és erőszakos megbontása érthetetlen badarság, mert a kér. front szétbomlása után próbás idők jönnek mindnyá­junkra. Mi szegények vagyunk, mindig üldözöttek voltunk, egyebet sem tettünk amióta élünk, mint sze­gény zsellér módjára viaskodtunk a puszta életért. De a kát. egyház gazdag és hatalmas s mint ilyen, önző is, neki sok a veszteni valója. És ezt a harcot egyedül nem lesz képes diadalmasan megvívni a katolicizmus. Pedig nem hiszem, hogy ha egyszer elmar bennünket, protestánsokat, az egységes kér. frontról, lehet még reménye, hogy valaha vissza­édesgessen. Az idők természetes folyása mindig előre és nem hátrafelé halad. Az előrehaladás pedig a for­mákhoz és magánigazságokhoz rögződőknek nem szokott kedvezni. S mert nekünk nincsenek rögzítő formáink és kizáró igazságaink, ezért mi a hala­váltak a tömegek világszemléletének. Világos dolog, hogy bár a pogány eredetű tanok némi változást szenvedtek is a keresztény miszticizmus hatása alatt (jó és rossz szellemek, a jó és rossz szembe­állítása, Isten és az ördög harca), a természet objectiv szemléletével szemben elfoglalt álláspont mégis ezekben az elemekben gyökerezik. Az orvosi tudomány ezen az alapon ma már kellőleg tudja értékelni II. Lothar császár és a rheimsi érsek, Hinkmar pőrét és a XIV. század­beli vitustáncepidemia idején elkövetett egyházi rendszabályok bővebb fejtegetése is idetartozik. E tekintetben azonban a szakkönyvek adhatnak részletesebb felvilágosítást. Tekintve pedig azt, hogy a középkori, szabad fejlődésnek indult természettudományok alapján álló orvosok is nem ritkán igen szivesen menekültek az Egyház hivatalos felfogásához olyankor, midőn a hiányos megfigyelések és elég­telen következtetések nem bizonyultak elégségesek­nek, valamely jelenség megmagyarázására, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy az elvontabb gondolatkörben mozgó Luther a természetszemlé­letben nem tudta szabaddá tenni magát az dással szembe nem kerülhetünk. De nem is alkot­hatunk egységes frontot azokkal, akik csak a szükségben akarnak kihasználni, de annak a múltával magunkra hagynak, sőt oldalba támadnak. És ha emiatt felbomlik az egységes kér. front, azért nem bennünket terhel a történelem előtt a fele­lősség. És most még csak két újságcikkre irányítom a figyelmet. Mindkettő ugyanaz napon jelent meg. Az egyik a klerikális irány harcos lapjában, a „Nem­zeti Újságban“. Felpanaszolja, hogy az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjai tulnyomólag protes­tánsok. Hát bizony baj, hogy a protestáns anyák több tudóst szülnek. De hát az Újság szerint ezen is segít majd a „Pázmány-egyetem“. A másik cikk rövid hir. Szószerint igy hangzik: „Egységes keresztény front Németországban. Nemrégiben leégett a németországi lindaui kato­likus plébániatemplom, egy régi szép gótikus épít­mény. Erre másnap az ottani evangélikus egyház- község ülést tartott, amelyen nemcsak részvétét fejezte ki, hanem fölajánlotta a katolikus istentisz­telet céljaira az evangélikus templomot, amig a leégett templom ujraépülhet. Ugyanekkor bejelen­tették, hogy egy magát meg nem nevező egyház- községi tag 100,000 márkát adományozott a tem­plom restaurálására. A katolikus plébános elfogadta a nemeslelkü ajánlatot és hirlapilag mondott köszönetét az evangélikusoknak. Megegyeztek az istentiszteletek sorrendjében s azóta fölváltva evan­gélikus és katolikus istentiszteleteket tartanak a lindaui evangélikus templomban. A kereszténység egységes frontjának ezt a nagyszerű példáját a magyarság figyelmébe ajánljuk.“ Azt kérdezem még: melyik hir és melyik Egyház megmerevedett neoplatonismusa alól. Hiszen mindazok a káros eltévelyedések, melyek­nek eredetét a legfiatalabb középkor bölcseleti elveiben kell keresnünk, oly mélyen gyökereztek az egyén lelkében még a XIX. században is, hogy akadt orvos (Joh. N. von Ringseis), aki könyvé­ben (System der Medizin, München 1840) a gyógyítás eszközeiben egyenlő szerepet juttat a gyógyszeres és operativ beavatkozásoknak a min- dennapi -gyónással! Hirdetés. A PESTI DEÁKTÉRI EVANG. SZÖVETSÉG A „HOLMI VÁSÁR” vezetésére jó erőben levő, ügyes, megbízható hölgyet keres, kinek a tárgyak elárusitásához is hajlama van. Bővebb felvilágositást ad Dr. Soly- mossy Sándorné Budapest, VII., Mexikói-ut 52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom