Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-12 / 7. szám
\m BVANOÖüIKUSOn UAMA 5 egyházban csakugyan áldozat, — hogy a Corpus juris Canonici túlzó és embertelen értelmezésétől és végrehajtásától álljon el. Ha ezt a magyar római katolikus főpapság ki nem eszközli, ha erre az uj pápa nem hajlik, akkor nem történt semmi a keresztyénség történetében: csak egyik gyarló ember beleült a másik gyarló ember hivatalába. Az uj pápától azonban mi protestánsok is várunk valamit: krisztusi lelket és testvéri megértést. R. iiaiMimiiutiiuiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiMiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiimifi KÜLFÖLD. Gisle Johnson norvég lelkész, misszionárius, Budapesten. Gisle Johnson, norvég lelkész, misszionárius viszonyaink tanulmányozása és fontos tárgyalások megejtése céljából az elmúlt hét utolsó napjaiban több heti tartózkodásra Budapestre érkezett. Az érdekes és értékes egyéniség típusa a fanatikus hittl, fáradhatatlan buzgalmu misszionáriusnak. Krisztiániában, Leipzigben és Londonban folytatott theológiai és filozófiai tanulmányainak befejezte után beutazta hazájának, Svédországnak és Dániának egyházait, majd lelkésszé avattatván, a zsidómisszió szolgálatába állott s a norvég Gjessieng, majd a német Harting által megszervezett galatzi (Románia) missziói állomásra került, amelyet virágzó missziói teleppé fejlesztett. A vezetése alatt álló iskolát a háború előtti utolsó esztendőben 350 gyermek látogatta. Diakonisszái betegeket ápolnak, tehetetleneket gondoznak. Temploma, gyülekezetének hitbuzgalma, egyháziassága szinte közmondásossá vált azon a vidéken. Ottmúködésének húsz esztendeje alatt a telep azzá a hegyen épített várossá lett, amelyre az egész környék feltekint s amelyből mérhetetlen áldás árad szerte. Nemcsak lelki, de anyagi áldás is. , A szinte emberfeletti munka alatt megroppant testi ereje. A norvég egyház kiküldötte, aki az elmúlt nyár elején Galatzot meglátogatta, teljesen kimerülve találta őt. Valósággal erőszak alkalmazásával lehetett csak rábirni, hogy egy évi szabadságra Franciaországba menjen. A reánk, magyarokra nézve, oly gyászos emlékezetű Neuillv volt kijelölve számára üdülőhelyül. Most, egy félévi üdülés után, a fáradhatatlan apostol ismét munkába állt. Kérésemre elmondott egyet-mást a romániai evang. egyházról, az ő háború alatti és utáni munkájáról, francia- országi tapasztalatairól és nálunk eddig nyert benyomásairól. A romániai evang. egyházat a háború előtt a berlini evang. egyházi tőtanács látta el lelkészekkel és anyagiakkal. Bukarestben két lelkész volt, közülök egyik erdélyi szász. Midőn a háború kitört, a német lelkészek mind eltűntek. Egy részük elmenekült, a többit internálták. Utóbbi lett a sorsa egyidőre a bukaresti szász lelkésznek is, minek következtében Johnson maradt az egyetlen evang. lelkész az egész meg nem szállt Romániában. Volt ott tennivaló elég! Különösen az internáltakról és a foglyokról kellett gondoskodnia. Égbekiáltó volt az elhagyott családok nyomora, kiknek kenyérkeresői az internálótáborokban sínylődtek, vagy a románok ellen harcoltak. Holland részről is történt kísérlet a nyomor enyhítésére, de Galatz csakhamar front lett, s a hollandok menekülni kényszerültek. 1917-ben a románok indítottak segitőakciót az internáltak érdekében. A munka oroszlánrésze azonban a galatzi norvég misszióra várt. A lelkigondozást is ö végezte. Előfordult, hogy a haldoklónak Úrvacsorát adott, de a halottat eltemetnie nem volt szabad. A temetés előtt civilben bemehetett a gyászházba és megáldhatta a koporsót, de a temetést gör. keleti lelkészek végezték, akik nem mertek lutheránus pappal mutatkozni az utcákon, bár okuk nem volt rá, miután a románok maguk hívták őt a betegekhez és a koporsókhoz. Magyar hadifoglyoknak és internáltaknak is osztott többizben Úrvacsorát. Emlékezik egy esetre, amidőn a funkciót egy róm. kát. apácakolostorban végezte, ahol német szavait a magyarultudó apácák tolmácsolták az Úrvacsorával élő magyaroknak. A háború után az amerikai vörös-kereszt élelmiszer elosztó központot létesített Galatzban. Ezt később Johnson vette át és norvég pénzen ma is fenntartja. A romániai egyházakba most fiatal erdélyi szász papok kerültek. A berlini evang. egyházi főtanács protektorátusa megszűnt, magukat kell fentartaniok az egyházaknak, amelyek elhatározták, hogy az erdélyi szász egyházhoz csatlakoznak. Csak a bukaresti diakonissza anyaház őrizte meg függetlenségét, hogy pedig esetleges kellemetlenségeknek elejét vegye, norvég védelem alá akar helyezkedni. Johnson lelkész franciaországi üdülése alatt sem volt tétlen. A vallásos élet általában volt az, amit behatóan tanulmányozott. Anélkül, hogy felfedte volna kilétét, sikerült bejutnia római katolikus és református vezetőkőrökbe. Mély benyomást tett rá a katolikus Franciaország vallási ébredése a sacré coeur nevű hatalmas dóm is, mint a megujhodó francia katolicizmus impozáns protes- tációja a vallástalanság ellen. Fájdalommal látta, hogy a protestántizmusnak ott óriási nehézségekkel kell küzdenie. A legnagyobb probléma az, sikerül-e a protestántizmusnak az ifjúságot megtartania. Féló, hogy nem. Annyira hatalmas a katolicizmus, hogy a protestáns ifjúság iskolákban, egyesületekben, kaszárnyákban, mindenütt, ahol a fiatalság összejön, szinte vonakodik protestáns voltát hangoztatni. A másik nagy’ baja, gyöngéje a francia protestántizmusnak, hog> csupán az arisztokrata polgárságra támaszkodik. Szellemi tekintetben magasan áll, de igen kevéssé népszerű, mig a katolicizmus erősen az. Viszont vannak a protestántizmusnak Franciaországban kiváló közéleti egyéniségei, akik büszkén vallják magukat protestánsoknak. Első vezérférfia Wilfred Monod, párisi ref. lelkész. A luthcránizmusnak Franciaországban nem igen van talaja. Az evang. egyházközségek száma igen csekély, azok is leginkább elzásziakból állanak. Arra a kérdésemre, milyen benyomásokat nyert itt nálunk ittlétének rövid ideje alatt, Johnson testvér igy felelt: „Az a benyomásom, hogy itt minden sokkal inkább nemzeti jellegű, mint bárhol, ahol eddig megfordultam! Ha szabad lenne egy szerény óhajomnak kifejezést adnom, úgy ez az lenne: vajha nagyobb lenne itt az érdeklődés a külmisszió ügye iránt s vajha állna a magyar egyház is saját nemzeti misszionáriusaival a külmisszió szolgálatába. Biztosra veszem, ugyanaz lenne a hatása ennek a magyar vallásos és egyházi életre, mint volt a skandináv országokban. A külmisszió a mi egész egyházi életünk szive! Annak köszönjük életbenmaradásunkat.“ Eszembe jutott óhajának hallatára az a kemény Ítélet, amelyet a greizi általános lutheránus konferencián hallottam: „Az az egyház, amely külmissziót nem folytat, nem is egyház.“ Vajha ne illethetne minket ez a kemény Ítélet s norvég vendégünk óhaja teljesedésbe mei\ne. Vájha hozzánkjötte közelebb vinne óhaja 'teljesüléséhez.. Köszöntjük őt a zsoltáros áldásávál, az Ur áldja meg bejövetelét és kimenetelét! K. D. tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiHii Olvasóinkat ismételten arra kérjük, hogy amennyiben előfizetésük dec. 31-én letelt — az 1922. évi előfizetési dijat egészben vagy részben a kézbesített befizetési lapok felhasználásával sürgősen beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében zavar álljon be.
