Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-12 / 7. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 február 12. 7. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal * Budapest, VHI., Szentkirályi-utca 51 (Ollói-nt 24). Lapreklamációk ,rj. n.im.r tmó k»«yv nyomdájába Budaptat, ¥., Caáky utca 10 klMandik. alapította Dr. Rafffay Sándor Kiadja Előfizetési ér évi ISO korona. ■eV** szám éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelőt azerkesztA éa kiadót Fómnnkatára: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. A* üldözött katolicizmus. Bangha Béla páter, miután lázas antiszemita propagandával alapított lapjait „liberális“ tőkével megmentette a bukástól, egy kis jótékony levegő- változásra Amerikába ment, amig financiális műveleteinek kedélyeket felzavaró viharja lecsendesedik és nem kell már magát áldásos munkájában rendőri készenléttel védelmeznie a felháborodott kér. közvéleménnyel szemben. Most, miután azt gondolta, hogy eltelt a megfelelő idő. ami szükséges ahhoz, hogy a cél kellőleg szentesíthesse az eszközöket, szépen visszajött megint és megtartotta első beszédet az egyetemi templomban, olyan nagyszámú hallgatóság előtt, hogy maga is kiérezte: Nem az áhitat hozta ide ezt a tömeget, hanem a szenzációéhség. Mit tud mondani Bangha a történtek után ? Hogyan ft lel a támadásokra ? Nos hát nem felelt. Nem mondott semmit. Az is jellemző, hogy a prédikációról hivatalos tudósítást adatott ki. Ezt közölte lapja, a „Nemzeti Újság“, hozta ismertetésképen a „Budapesti Hírlap“, de részletesen beszámol az istentiszteletről a „Festi Napló“ és „Az Újság“, amely lapok tehát tudósítóikat küldték oda, annyira fontos volt a dolog az ő szempontjukból. Ezeknek a részletesebb tudósításoknak köszönhetjük, hogy nyomtatásban olvashatjuk azt is, amit a színtelen hivatalos jelentés elhallgatott. Beszédének érdemleges részében a pápa halálából indul ki. Mi sem természetesebb, mint a kegyeletes megemlékezés arról a derék emberről, aki nemes békeszeretetével lankadatlanul fáradozott a világháború borzalmainak megszüntetésén és akinek emlékét minden jóravaló ember tisztelni fogja. Annál visszásabbul üti arcul az Ízlést Banghának e mondata: „Nem egy bájos idegen, nem a dalai láma elhalálozásáról van szó.“ Nem tudom, hogy hol él az az elfacsarodott eszü ember, aki egy hatalmas egyház tisztes fejéről azt mondaná, hogy „bájos idegen ?“ Vagy illik-e még tagadásképen is, egyházi szónoknak a maga szent felsőbbségét ilyen gúnyszóval illetni, hogy „dalai láma?“ Persze, ahol a templomba beviszik a demagógiát, annak a saia odaföcskend a szószékre is. Miután a pápát igy elbucsuztatta, a pápaság intézményéről beszélt és ezeket mondta: „Az őskeresztyénség a pápaság talapzatán áll. Hogy ma Európa egy Istent imád, ez a pápaság eredménye. Hogy ma az emberek imádkoznak az a pápaság érdeme. A keresztyénség egy holt könyv, egy elvont életfilozófia volna, ha a pápák nem léteznének.“ Ez a néhány mondat iskolás példája annak, hogy egy rendszer zsarnoksága hogyan tudja megölni az eszmét. Arról kár beszélni, hogy az őskeresztyénség nem ismerte a pápaságot, ez olyan kétségtelen történelmi igazság, hogy mindenki tudja. Azért nem is állhatott az őskeresztyénség a pápaság talapzatán. Az evangéliumok és az apostolok nem pápai bullákat hirdettek, hanem valakinek másnak a tanítását. Hogy ma Európa egy Istent imád, az a pápaság eredménye. Igen, a pápaság intézménye átvette és céljai szerint átalakította a rómaiak hatalmas organizációját, de nem ő teremtette meg a fejleményeket, hanem a fejlemények teremtették meg őt. Amit pedig igy egyszerűen fejleményeknek nevezünk, az nem kapta erejét és irányát se a Vatikánból, se a Louvreból, Burgból, téli palotából vagy a fehérházból, hanem a mi jámbor szegény hitünk szerint a Gondviseléstől, aki mindeneket igazgat és akinek a vezetésében meg is nyugszunk. Miután Bangha páter Jézustól elválasztotta az őskeresztyénséget, a Gondviselés világvezető trónusára felültette a pápaságot, hogyan kegyelmezne meg az evangéliumnak ? Kimondja hát róla
