Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-05 / 6. szám
2 HVAflGÉliIftUSOlt liAPJÄ 1922 Olvasóinkhoz! Püspöki titkári állásomból kifolyó más irányú ujabbi lekötöttségem miatt lapunk felelős szerkesztői tisztét nem tudom ellátni azzal a megkívánható gondossággal, amire eddig gyenge erőmtől telhető leg törekedtem. Ezért is lapunk felelős szerkesztői tisztétől vissza kell lépnem. De nem búcsúzom végleg kedves Olvasóinktól, mert amint lekötöttségem alól felszabadulok, ismét kész leszek ez irányban is szolgálni egyházunkat. Lapunknál a kezdet nehézségein már túl vagyunk és biztató jeleit látjuk annak, hogy mindinkább közelebb juthat majd ahhoz a célhoz, amit maga elé tűzött. Biztosítéka lesz ennek az uj felelős szerkesztő személye is, akit munkatársaink szives támogatásába, olvasóink meleg szeretetébe ajánlok! Budapest, 1922 január hó végén. Kirchner Rezső püspöki titkár. Kirchner Rezsőnek a szerkesztőségtől történt visszalépését őszinte sajnálattal vesszük tudomásul. Amig elfoglaltsága megengedte azt, hogy a lappal behatóbban foglalkozzék, teendőit nagy körültekintéssel, páratlan lelkiismeretességgel és forró egyházszeretettel látta el. Nagy érdeme van abban, hogy az egyházi lapok olvasásától elszokott híveink közönye lassankint megtörött s hogy lapunkat ma már olyan evangélikusok is járatják és pártolják, kik ezelőtt a lapunkban szőnyegre került kérdések iránt egyáltalán nem érdeklődtek. Kivált a dunáninneni egyházkerület lelkészei, felügyelői stb. körében szerzett a lapnak sok pártfogót, kik a püspöki titkár iránt érzett őszinte nagyrabecsülésükből kifolyólag lapunkat leghamarabb felkarolták. A távozó szerkesztő különös gonddal karolta fel az egyházi tisztviselők ügyes-bajos dolgait s e részbeni fáradozásaival sokakat mély hálára kötelezett. Midőn — távozó szerkesztőnk irányában — az Országos Evang. Szövetség választmányának hálás köszönetét ez utori is tolmácsoljuk, egyben kifejezzük abbeli reményünket, hogy Kirchner Rezső az egyházi közigazgatás minden ágazatában kivált eddigi gazdag tudását jövőben a dunáninneni kerületi szövetségnél betöltött titkári tisztségéből kifolyólag egyháztársadalmi tájékozottsággal is növelni — és mint munkatársunk, lapunkat kitűnő tollával továbbra is támogatni fogja. iiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimititiiimiiiiiiiiiiiiiniiiiitH A magasabb szellemi sík. Szemelvény Hackenberger László „Az újvilág erkölcsi része“ cimu munkájából. Az ezen munkában említett magasabb szellemi sik papi síknak is nevezhető, mert a papi kötelesség nem lehet más, mint: bizonyos mértékben eltávolodni a földiektől s bekapcsolódni a mindenség örökkévalóságába, hogy ott tájékozódva meggyőződéssel hirdethessék a hiveknek az Atyával való együttmunkálkodás szükségét és lehetőségét és ily módon emelhessék a hiveket a magasabb hitélet felé. Az ebben való erős hitük bebizonyításaként pedig a Krisztusi szent életet kell példaként gyakorolniok. A mai lelkészkedés ugyanis semmi ahhoz képest, amilyennek kellene lennie, hogy a kér. hitélet uj lendületet kaphasson, hogy a társadalom előrehaladott dissoluciója megállítható legyen, amiért végül a kér. egyházak felelősek. Könnyű meglátni, hogy mi szegi szárnyát a mai hitéletnek a kér. egyházak részéről. Ugyanis: Krisztus-pappá Wallaszkay Márton levele a pesti egybáz alapításáról. Irta: Payr Sándor. Horváth Miklós győri levéltáros ur szívességéből egy igen érdekes levél került kezembe; mely a pesti egyház történetéhez s ezzel kapcsolatban Ráth Mátyásnak, az irodalomtörténetből is jól ismert győri lelkésznek jelleméhez szolgáltat értékes adatokat. Doleschall kitűnő monográfiája még nem ismerte ezt a forrást. A levelet Wallaszkay Márton győrmegyei tábla- biró irta 1787 márc. 25. Pongrácz Boldizsárnak, a pesti egyházalapitás első kezdeményezőjének és igazi vezérének. Pongrácz érdemeit kellőleg méltányolja Doleschall Ede a pesti egyház remekül megirt történetében. Nemcsak kiváló jogtudós és vagyonos földbirtokos volt a közeli Péteriben, hanem buzgó vallásos lélek* is, aki Kreuzberg postilláit 1783. tót nyelvre fordította s templomi imádságot is irt a péteri hívek számára. Nagy műveltségű férfiú széleskörű ismeretséggel, mely Kaunitz, Laudon s más osztrák előkelőségekig is kiterjedt. Mint ügyvéd sokszor járt Pestre s az itteni elhagyatott evang. hiveket látva, vállalkozott Nehemiás szerepére. Mint a pest-békési esperes- ség felügyelője, ő elnökölt azokon a tanácskozásokon, melyeket a pesti egyház ügyében Beleznay Miklós tábornok özvegyének, b. Podmaniczky Anna Máriának palotájában a Ferenciek-terén tartottak. Pongrácz 1787 febr. 19. felhívást intézett az előkelő hitrokonokhoz s elsősorban a Pestre gyakran járó jogász barátaihoz. Ezek közé tartozott Wallaszkay Márton győri táblabiró is, ki a jótékonyságáról és bőkezű alapítványairól ismeretes matrónának, Lehner Zsu- zsánnának volt a második férje. (Első férje Attin György, a harmadik Müller Eberhard.) Waliaszkay- ról bővebb adataink nincsenek. Pongrácznak ifju- kofi barátja. A jogi pályán Pesten mint kollegák ismerkedtek meg. Valószínűleg rokona volt Wal- laszky Pálnak, az irodalomtörténetből ismeretes tótkomlósi, cinkotai s végül jolsvai lelkésznek. A győri gyülekezet őt is jóltevői közé számítja. S alábbi levele szerint evang. egyházunknak erős- hitü, áldozatkész tagja volt. Pongrácz Wallaszkayhoz már előzőleg két levelet is irt. Nem csak anyagi segélyt kért tőle, hanem véleményt is az első pesti papnak kandi-
