Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-24 / 51. szám
1922 BVAflGÉLilKUSOK ÜAPUA 9 Na 1 A mi Palinkat nagy öröm érte. Levél jött az ujmalonii nagy tiszteletű úrtól: „küldjön neki a teológiai dékán ur egy teológust a karácsonyi ünnepekre kisegítőnek, mert a káplánja beteg“. A dékán ur töprengett. „A többi teológus mind haza megy ünnepelni a szüleihez. Menjen hát a Sülé. Ez apátlan-anyátlan árva.“ Megy is nagy örömmel. Hisz a nagytiszteletü asszony konyhája világra, vagy legalább is Dunántúlra szólólag hires. Hát még a kis lánya, a Rózsika, ez a kékszemü, bájos kis barna lány, festeni kezdő rózsabimbója tizenhat tavasznak ! Már utazik is a Pali, zsebében és a fejében három prédikációval. Szép prédikációk! A Györy Vilmos lelkében termettek. De most már a Palié! ügy tudja őket, hogy akár álmában is elmondaná. > Megérkezik a pápai állomásra. Repül a Madár meg a Vidám könnyű szánkóval. Imre kocsis alig tudja fékezni a táltosait. Pali lelkében,, mikor végignéz a hóval fedett ihászii síkon, csak úgy zsong-bong a Petőfi verse: „Jó kedvem, ha elvetném a hó felett, Rózsacrdö koszoruzná a telet“. Ujmalomba nem merem, nem tudom elkísérni Palit. Nagyon megfájdulna a szivem. Könnyeimtől nem is látnám a papirost — visszagondolva az én édesnél-édesebb karácsonyaimra s azokra a jó szülőkre, akik régóta pihennek már a csendes hótakaró alatt. Nem is tudom hát, milyen volt a Pali ujmalomi karácsonya? De azt tudom, mit meséltek arról a soproni pajtások Ha csak a fele igaz is, az is sok. A második ünnep estéjén János-napot ünnepeltek a nagytiszteletü uréknál. Régi magyar szokás szerint az ünnepi asztalnál a legfiatalabb férfivendégnek, tehát a Palinak kellett volna a pulykát felszeletelnie. „Nem tudom, hol kezdjem meg" — mondja Pali a szokatlan munka megkezdése előtt. „Kezdje meg öcsém, ahol akarja“. .Akkor hát, kérem, majd csak Sopronban kezdem meg*. És a templomban, a hajnalig tartó János-este után! Pali eltévesztette és a Római levél 15. fejezete helyett a 16. fejezet 14—15-ik verseit olvasta fel textusnak: „Köszöntsétek Asinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Mer- kuriust . . . Filológust és Júliát, Néreust és az ő nénjét és Olimpiást. Eddig az igék*. Bámultak a hívek és várták: milyen prédikáció lesz a folytatása ilyen szokatlan alapigének. De nem lett semmi baj, bár a szónoklat az igazi igét követte gondolatmenetével. És hogy Pál apostol helyett mindig Pál Istvánt emlegette. Meg is volt hatva ez az érdemes egyházfelügyelő ur, aki az éjjel többször kocingaíott Palival,*most pedig az első padban a nevének hallatára ébredt fel áhitatos álmából. Es hogy annyira ráfeledkezett a fialal szónok a szép kis Rózsikéra, hogy Amen helyett „kezét csókolom“-mal fejezte volna be a prédikációt. És hogy zavarában áldásmondás nélkül jött le a szószékről. És hogy délután a tanító ur imádkozott, Pali pedig, aki zeneértő is volt és szeretett orgonáin!, az orgonához ült. De a tanító ur segítségül mellé ültette a fiát, Sós Jancsit, aki elsőéves képezdész volt. És hogy Pali mégis bennemaradt az énekvezetésben: a segítsége se tudta kihúzni a bajból. Ezt Lajos teológus versbe is foglalta: Ujmalomban Sülé, Vágya teljesülé, Orgonához üle, Sóssal egyesüle, Mégis benne sülé. Különben mipdezekről semmit se szólt érdemes Kis István ujmalomi gazdaember, akivel néhány héttel karácsony után a pápai vásárban találkoztam. Ó csak annyit mondott Paliról: „Derék ember és jó a szavazatja“. Értsd : jól megtermett ember s erős hangja van. Ami igaz is. Azonban Pali, úgy látszik, meg volt elégedve karácsonyi szereplésével és élményeivel. Legalább is ezt sejtem, látva ábrándosán mosolygó arcát, amint szánja ott repül vele az országúton Pápa felé, Petőfinek ezt a nótáját dudorássza merengve: „Te vagy, te vagy barnft kis lány“. • De hogyan megváltozott a mi közlékeny Palink. Egy szót se beszélt se Ujmalomról, se Rózsikárói, akármennyit faggatták is. A Várkerületen sétáló szép leányok is hiába várták hűséges bátnulójukat. Pali a szobájában ült és készült a papi vizsgálatra. Azonban talán mégis tett ott mást is, nemcsak tanult. A szobatársai legalább is erre következtettek, mikor az itatóspapirosáról tükörből leolvasták egy készülő versének a kezdetét: Rózsikdhoz Kicsi barna, égkék szemmel: Szivem tele szerelemmel. Ugy-e egészen jól kezdődik ? Kár hogy sohse lett folytatása. Éppen azok a legszebb dalok, amiket nem tudunk szavakba foglalni, de melódiájuk ott zsong a lelkűnkben. De úgy látszik, tanult is a mi Pali barátunk, mert júniusban pompásan letette a papi vizsgát Milyen boldog volt. mikor szeretett ifjú püspöke megdicsérte. Akkor meg mintha a mennyország szakadt volna reá, mikor megkapta az ujmalomi öreg nagytiszteletü ur levelét, hogy szeptemberre menjen el hozzá káplánnak, mert a mostani káplánját Győrbe hívták meg vallástanárnak. m Eljött a szeptember és Pali nincs Ujmalomban! Mi lehet az oka? Véres szeptember volt ez az 1914-iki. A Pali tág szivében még a Rózsikáé mellett is megfért egy másik női arc, a haza géniuszának arca Hogyan maradhatott volna el ez a lelkes magyar fiú onnan, ahol a vér- rózsa k termettek. És ha a jó Pali megy, akkor a többi teológus se marad otthon. Pedig a törvény felmenti őket a katonai szolgálat alól. Néhány nappal karácsony előtt megérkezett Paiiék ezrede a galíciai frontra s azonnal a lövészárkokba vezényelték, mert egy „cselák“-ezred átszökött. Nagy volt a veszedelem, hogy az oroszok áttörik a frontot. Jött is az orosz támadás. Pali lelkében megcsendült a Petőfi verse: -Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg, Előre*. Feledve minden óvatosságot, kiugrott a lövészárokból szemben a támadókkal. Társai utána. Ez is csak Palival történhetett meg. Az első csatanap legelső órájában halálosan veszedelmes sebet kapott Az orosz támadás meghiúsult. Palit bus pajtásai karjukon vitték a kötözőhelyre. • Karácsony este van Pali lázas álmában látja, érezi, hogv egy gyönyörű szép kis kékszemü, barna angyal lebegve leszáll melléje és megcsókolja Kimondhatatlanul édes ez a csók. Megremeg rá a lelke, kiszabadul testének bilincseiből, szárnya női. Együtt repülnek a csillagtömkelegben, vigyázva, hogy valamelyik csillagot le ne söpörjék a szárnyukkal az égről. Díszes palota előtt leszállnak. Tisztes ősz alak — Szent Pétert rajzolják ilyennek — beereszti őket. Fényesen világitott nagyterembe lépnek. Emlékeztet a ^oproni alumneum nagytermére. De milyen pompás terem. Gyémánt az ablaka, arany a padlója. Középen nagy karácsonyfa, csillagok rajta gyertyák helyett . . . Sojt-sok asztal mellett ezer s ezer apróbb- nagyobb angyal ül. A két angyal megjelenésére, mert Pali is az, a kicsi angyalok asztalánál suttogó vihogás; „Itt van a Sületlcn Pali“ Palit ez semmit se zavarja: úgy tele van a szive meghatott boldogsággal. Különben is elhallgat minden suttogás Csodaédességü hang szólal meg: „Pali fiam, te itt ülsz mellettem, mert odalent megmutattad, hogy helyén van a szived“. Boldog Pali! Jobbja mellett az a fényességes alak, akire nem is meri felemelni a szemét. Odább az asztaloknál sok ismerős, kedves és szent magyar arc: a Petőfié is. Balfelöl mellette a kis kékszemü barna angyal: a legszebb az angyalok között. Megkezdődik a karácsonyi lakoma. Ók ketten egy tányérbői eszik a mennyei ambróziát. Egy tányérból esznek, mint ott az ujmalomi lakodalomban, a kurátoréknál a vőlegény és a menoyasszony 1 Angyali zenekar gyönyörűségesen muzsikál. Mindenki olyan 'nyájasan néz a kedves két fiatalra. Édes álom I Ebből szinte kár felébredni. Felébredt-e a Pali? *
