Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-26 / 48. szám
1932 ■VAflCáUlKUftOK Li Apa A 3 Sfkoaidesi: Jézus élete c. műhöz. Irta: Dr. Csengődy Lajos. (FolyUUa és vége.) A 13. oldalon szájról-szijra adott krónikának mondja Márk evangéliumát, a 37-en meg .kínos tárgyilagosságot“ állapit meg róla. — Aztán Lukácsról beszél, szintén a .majdnem“, a .valószínű“ tónusban (38. o.), kitüntetéssel tiszteli meg De ime, mig az elsó pontban tiltakozott az ellen, hogy Jézusra vonatkozólag lehetne egyáltalán más forrásunk is mint a Logia, meg Márk. a 40. oldalon mégis elismeri, hogy Pál is valami. Hogy Pál is volt, sót .neki módjában volt megtudakolni Jézus autentikus nyilatkozatait“, vagyis ö csakugyan .közvetlen forrásból ismerhette meg Jézus életét és tanítását“. És ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy ő mégis többet és igazabbat tud Jézusról Pál apostolnál, aki csak a vitatkozásból érdemel kitűnőt, de igazmondásból elégtelent sem. — Pált még csak elintézi, de János már kikap, mért merészel egészen mást is Írni, mint a szinoptikusok. Ezért aztán az a büntetése, hogy .megbízhatatlan“, félreteendó“, .nem vehető figyelembe“, stb. Mintha Iraéneusszal szemben a Wemle-féle papiasi .der älteste Johannes* teória oly biztos lenne! így elintézve az evangéliumok kérdését, csak azt kérdezhetjük a szerző által képviselt iskolától, hogy vájjon tényleg van-e legalább olyan megbízható és olyan biztos, tudományos alapokon nyugvó az ó revelációjuk, mint amit a pozitív teológia tud Jézusról és az evangéliumokról? — Mert szerintünk .alighanem“, .valószínű“, s hasonlókkal komoly tudomány nem elégedhetik meg, s ha ennél biztosabb adatokkal nem szolgálhat, mirevaló akkor ezeket a kérdéseket tudományos köntösében bolygatni, ha Iraeneus, Ignatius, a patrísztika s a heresisek adatait a szerző talán nem is ismeri. Amit a könyv e tekintetben nyújt — kimutattuk — egyáltalán nem abszolút, nem is biztos eredményeket, de még csak nem is a kérdés egészére vonatkozó .becsületes“ könyveléssel kihozott eredményeket ad, — legfeljebb csak valószínűségi értékkel bírókat, de a a valószínűségi érték még annyi sem, mint amennyivel az általa lámadott .adatok“ bírnak. Amiben könyvének igazi értéke van. az abban áll, hogy az evangéliumok mellett ismeretes töredékeket, hagyományokat ismerteti és elfogadható kritikával, mint az evangéliumtöredékeket, az ókort Jézuslegendákat, az apokrif evangéliumokat, a Pilátusról szóló történeteket, a profán adatokat, de pl. Makrobius, Phlegon, Plinius közvetett adatát nem ismeri, a Talmudot ízléstelenül színezi, nemkülönben a modem misztifikációkat. Az előbbiekben kimutattuk, hogy evangélistánk .milyen“ biztos talajon állva, próbálkozik meg Jézus megrajzolásával. — S hogy minőt fog kihozni, azt sejteti .A források feldolgozásmódja“ c. alatti fejtegetéseiben. Amíg az előbbi fejezetben Jézus első életrajzának csak Márkot fogadhatja el, addig a 96. oldalon már kijelentő mondatban állapítja meg, hogy az első Jézus-élelrajzot Pál apostol mindentudó teológiai fantáziája szülte“. Hogy mért éppen fantázia volt ez, amikor a 41. oldalon szerző is elismeri, hogy .neki módjában volt fhegtudaxolni Jézus autentikus nyilatkozatait .. közvetlen forrásból ismerhette meg Jézus életét és tanításait,“ — azt nem értjük — Majd Strauss kedvéért, önmagát kivéve, mindenkit a .megszentelt tradíciók szemétdombjára“ lökvén, megállapítja, nogy e szemétdombnak, a tradiciónak rétegei is vannak, és .minden azon fordul meg, melyik réteget tartja az ember eredetinek, melyikre helyezi a súlyt“. (105. o) — Nos ebben nagyon igaza van. De ez se hangjában, se tényében nem tudomány. Az .Élt-e Jézus4 c. fejezetben, amelyben szerzőnk, különben a maga nemében biztos kézzel szövi a fonalat, rá kell mutatnunk arra, hogyha .becsületes könyveléssel* kezelné ő és iskolája a témát, akkor nem D. Fr. Strauss igazáig j itna el. — Hanem akkor igenis meg kellene állapítania, hogy a világtörténet folyamatába akárkiken keresztül — nem a filológiai és történeti kritikával körülmetélgetctt és Összecsonkitott Jézus lépett be, az ilyen Jézus éppúgy elveszhetett volna a feledés tengerében. mint akárhány ilyen modern, liberális vallásalapitó! — hanem aki akkor belépett a történelem színpadára, az Jézus Krisztus volt! — Ami tény, az tény. Ha hiányos természettudományi ismereteinkkel nem is tudunk egészen oda felemelkedni, ahol Jézus Krisztus lelke otthon volt I De emiatt történeti tényeket letagadni, kiforgatni, szemétdomb teóriába öltöztetni ... talán csak mégsem lehet I — Ha az evangéliumnak egymásnak ellentmondó, Róla szóló tájékoztatásai a hajdani idők értelmében vett .orthodoxiát* idejét múlt álláspontnak tüntetik is fel, de azért a keresztyénség pozitívumát letagadni — szabad, de nem leheti Mindezt, — természetesen még csak megfontolás tárgyává sem téve, ad (X -f- l)-ik evangélistánk egy Jézus életrajzot A maga álláspontján belül — el kell ismerni — komoly munkásság és különösen wellhausenianismus szempontjából becsületes könyveléssel kihozott értékes dolgot. — Megtudjuk, hogy Jézus .működése néhány hónapra terjedt". (132 o) S hogy ki is volt ő, megtudjuk, hogy a psycho- lógiai alchimia lombikjába nem kell mást beletenni, Strind- berget, Tolsztojt, Kierkegaardot és Petőfit: és ime kész Jézus, s az ö összakaratuk: Jézus akarata. — Nem elég világos és egyszerű ? 1 — Hja I — A .tudomány“ mindig világos és egyszerű I — Majd azt is megtudjuk, hogy Jézus nem is tartotta magát Messiásnak (és a keresztfelirat?). Nézze meg Bonsiet I — Hasonlókép, hogy a csodák egyik csoportjánál, a gyógyításnál, a diagnózis volt helytelen (152. o.). — így pedig Harnack orvoskari diszdokto- rátusát is meg kell semmisíteni — vegyék tudomásul Berlinben ! — mert ott tudomásunk szerint Harnackot azért tüntették ki e tisztességgel, mert kimutatta, hogy Lukács evangélista tényleg orvos volt. — Aztán Jézus vizionált, hallucinált (185. o.) Azt is megtudjuk, hogy Jézus Jónás jelét csak a megtérésre és nem a feltámadásra értette (158. o.). —• Aztán amikor már nem tudja Jézus saját nyilatkozatát eldisputálni, akkor se jő zavarba. — .Képes értelemben“ kell venni őket! — (159 o) Kettős könyvelés! Végül pedig: a csodák nem Krisztus Istenségének, hanem egy minden heroizmus nélküli népréteg kicsinyes, koldus önzésének a bizonyítékai". (161. o) A „miu — lehet hogy téves — tudomásunk szerint ebből a néprétegből került ki a keresztyén egyház magvetése, a vértanuk megszámlálhatatlan serege — Istenem! — talán mégis szabad igy beszélni azokról, akiknek a vérehullása pecsételte meg hitüket. Különben kérdezze meg a szinten liberális Wernlét. A csodákra vonatkozólag Tudomásunk szerint a kommunizmusnak meglehetősen nagy érdeke volt a vallást lejáratni. S ime{mégis — a vallásoknak úgynevezett leggyengébb pontjáról, a csodákról, közrebocsátottak egy könyvet, amelyet Migray József irt .Nincsenek csodák“ címmel. —- S ha ezt a könyvet akárki elolvassa, meglepődve tapasztalja, hogy még a kommunizmus hivatalos írója sem kezeli ezt a témát oly nyers és indokolatlan elfogultságról tanúskodó modorban, mint azt szerzőnk teszi. Annál kevésbé, mert az, akinek egyenesen marsrutája volt a csodákban való hit lejáratása, még az sem helyezkedik a csodák tagadásának, az elutasításnak az álláspontjára, hanem magyarázza a csodákat, mint oly jelenségeket, amik 50 évvel ezelőtt is még csodaszámba mentek, ma már azonban nem csodák, hanem már azóta is megismertté lett természeti jelenségek. — íme egy kommunista iró honorálja a modern teológia álláspontját, — és a Jézus életrajzirója nem. Aki aztán figyelemmel elolvassa Szimonidesz evangéliumát, amit Jézus tanítása cim alatt összefoglal, az meglepődhetik azon az önkényességen, amellyel önmagát Jézusba belemagya rázni törekszik A maga álláspontjának prokruszteszi ágyába beleszoritja azt, amit beleszorithat, s amit meg nem tud, arról megállapítja, hogy prizmákon van átbocsátva, vagy ha az betoldás vagy hamisítás, kettős könyvelés. Amelynek során — érdekes — az előbbiekben csak fantasztának bemutatott Pál apostol legfőbb hittételét is rehabilitálja, mondván, hogy .a sola fide már Jézus tanításában is megcsendül“. (179. o.) — Ennek a fejezetnek a soraiban áll elő egész teológiájának faltörő kosával. Az úgynevezett .induktiv* teológiával, amely a jövő teológiájává egyedül hivatott lenni. — És pl. a szabadkai Vándorút, hasonlókép a fel
