Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-10-01 / 40. szám

1922

HVAflGálJtlltUSOlt UflPJfl

3

Ax ószövetségi történetek.

(Folytatás.)

A bűn ismerete és ismertetése a vallástanitó szájából sem erkölcsösebb az idegen szájából megismerésnél. Semmivel sem utálja meg jobban az egyszer megismertetett bűnt a gyermek a vallástanitó szájából megismertetés utján, mint idegen szájából megismertetés után. Sót megpróbálja és kipróbálja, azután önmagán utánozza a gyermeki lélek utánzó és kutató képességénél és törekvésénél fogva. Az erény erény, a jó jó, a nemes nemes, viszont a bűn bűn marad, akárhonnét tanulja is meg a gyermek. Akár a Szentirásból, akár Robinson, akár a Krisztus követéséről szóló könyvből tanulja meg a gyermek. Mindenesetre azonban jobb, ha a szépet, a jót, a flemest, a magasztost tanulja a Szentirásból. Éppen ezért a Szentirásból is*a feltétlen szépet, jót, nemest, magasztost tanítsuk a gyermeknek; a feltétlenül követendő példákat, a szeretet, a méltányosság, a megigazulás, a kísértések ellen való ellenállás nemes és magasztos példáit. Ne pedig a rosszat, a bűnt, a gyarlóságokat

így elsősorban volna tanítandó az ember fia eljöveteléről szóló gyönyörű példázat, melyet a legtöbb vallás- tanítási kézikönyvből szándékosan vagy szándéktalanul, de rendszerint kihagytak. Pedig ez egyike az újszövetség elbeszélései legbecsesebb gyöngyszemeinek. Ilyenek a tékozló fiú, a bűnös asszony, a jó pásztor, Lázár feltámasztása története, Szabadító (Jézus) főpapi imája. Ilyenek továbbá az újszövetségi történetek közül a megbocsátás eszményi tényeit elénk állitó történetek.

Nem sokkal célirányosabbnak látszik mindjárt a jónak tanítása a rossz tanítása helyett a jóra vezethetés céljából ?

. A tökéletesség eszményének, a tökéletességnek tanítása, a tökéletlenség tanítása helyett?

Majd ha ezeket mind megtanítottuk, teljesen elsajátíttattuk, a gyermek élet- és vezetőelvévé tettük: ám akkor az árnyékolás, a kidomboritás, a teljesség kedvéért néhány szemléltető példát adhatunk mutatóul, a rossz káros hatásainak szemléltetéséből, az ószövetségi történetekből is.

Elsősorban tehát minden körülmények között az újszövetségi példázatokat tanítsuk. Csak azután — ha marad rá idő — taníthatók az ószövetségiek.

3. Az ószövetségi történetek és maga az ószövetség Szabadító fellépésével egészen uj beállításba és világításba kerültek. Itt elsősorban János evangéliomát és leveleit, azután Lukács evangéliomát említem.

Ha az ószövetségi történetek, meg maga az ószövetség kifogástalanok lettek volna: nem lett volna szük- *- ség Szabaditóra (Jézusra); nem kellett volna újszövetségi történeteket, általában újszövetséget létesíteni. Akkor nem kellett volna az idők teljességében megjelenni Szabaditónak. Hanem egyszerűen maradhatott volna a régi, maradhatott volna az ószövetség és vele együtt maradhattak volna az ószövetségi történetek. Mivel azonban a régi szövetség már elavult, használhatatlanná vált, rossz volt: azért kellett más szövetséget, uj szövetséget létesíteni, alkotni, kötni. Nem a betűnek, hanem a léleknek, a lel- keknek szövetségét. Ha pedig uj szövetséget kellett kötni: akkor annak megvolt a maga igen lényeges, lényegbevágó, mélyreható oka.

Ez a lényeges, mélyreható ok szavakkal kifejeződik a Hegyi Beszédet követő szavakban: „Senki sem vet uj posztóból foltot ócska ruhára. Mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és a szakadás még nagyobb lesz. Uj bort sem töltenek ó-tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak és a bor kiömöl s a tömlők is elvesznek. Hanem az uj bort uj tömlőkbe töltik és mindkettő megmarad* (Mt. 9, 16—17.). Továbbá a Hegyi Beszéd e szavaiban: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat* (Mt. 5, 16.).

Tehát a jócselekedeteket, nem pedig a rosszcselekedeteket kellett láttatni I Mi mégis a rosszcselekedeteket akarjuk legelsőben és elsősorban a mi vallástanitásunknál a még ártatlan és tudatlan gyermekkel megismertetni.

Micsoda jogon és micsoda alapon? Miért romboljuk le erőszakkal az ártatlan naiv Gyermeki hitet?

Ez az uj beállítás és uj megvilágítás kitűnik az ószövetség és az újszövetség néhány minden kétséget kizáró párhuzamos helyéből:

*1. Vízből kiszabadított (Mózes) születése.

— Szabadító (Jézus) születése.

2 Vizbőlkiszabaditott (Mózes) menekülése.

— Szabadító (Jézus) menekülése.

3. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) a csipkebokornál.

— Szabadító (Jézus) a templomban.

4. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) küldetése.

— Szabadító (Jézus) megkeresztelése.

5. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) vonakodása.

— Szabadító (Jézus) megkisértetése.

6. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) csodatételei.

Szabadító (Jézus) csodatételei.

7. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) vezetése.

— Szabadító (Jézus) vezetése.

8. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) vendégelése.

— Szabaditó (Jézus) vendégelése.

9. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) hadakozása.

— Szabadító (Jézus) hadakozása.

10. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) tízparancsolata.

— Szabadító (Jézus) Miatyánkja-imája.

11. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) tízparancsolata bevezetése.

— Szabaditó (Jézus) Miatyánkja-imája bevezetése

12. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) I. parancsolata.

— Szabadító (Jézus Miatyánkja II. kérése.

13. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) II. parancsolata.

— Szabadító (Jézus) Miatyánkja I. kérése.

14. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) 111. parancsolata.

— Szabaditó (Jézus) Miatyánkja III. kérése.

15. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) IV. parancsolata.

— Szabadító (Jézus) Miatyánkja IV. kérése. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) V. parancsolata.

— Szabadító (Jézus) Miatvánkja IV. kérése. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) VII. parancsolata.

— Szabadító (Jézus) Miatvánkja IV. kérése.

16. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) Vili. parancsolata.

— Szabaditó (Jézus) Miatyánkja V. kérése.

17. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) IX. parancsolata.

— Szabaditó (Jézus) Miatyánkja VI. kérése. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) X. parancsolata.

— Szabaditó (Jézus) Miatyánkja VI. kérése.

18. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) VI. parancsolata,

— Szabadító (Jézus) Miatyánkja VII. kérése.

20. Vizbőlkiszabaditott (Mózes) befejezése.

— Szabadító (Jézus) Miatyánkja befejezése.

A tízparancsolatnak tulnyomólag negativ parancsai s a Miatyánknak többnyire pozitív kérései közötti ellentétek különösen szembeötlők. Az egyikben a rossz kerülése, távoztatása, a másikban a jó kérése a vezető gondolat.

A megértés világosabb lesz, ha a szeretet (Dávid) fogalmából indulok ki.

Szeressed az Urat, a te Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédból. Szeresd felebarátodat, mint magadat (Mt. 22, 37) Szeretetteljes testtel, teljes szellemmel, teljes lélekkel. Szeretetteljes érzelemmel, teljes értelemmel, teljes akarattal. Szeretetteljes gondolattal, teljes szóval, teljes cselekedettel.

Ezek a meghatározások a szeretet (Dávid), vagy szeretet alanya megnyilatkozásai. Meg pedig háromféleképpen : testtel, szellemmel, lélekkel; érzelemmel, értelemmel, akarattal; gondolattal, szóval, cselekedettel. A szeretet tárgya: Isten, felebarát és én magam. Tehát szintén három.

A tízparancsolat parancsolatai, meg a Miatyánk kérései egyaránt és egyformán Isten, felebarát és enmagam fogalmai között oszlanak meg, a szeretet tárgya; — gondolatom, szavam és cselekedetem között a szeretet alanya tekintetében. E megállapítás szerint a tízparancsolat és Miatyánk a következőképen tagolható:

A tízparancsolat: — A Miatyánk:

Bevezetése: Én vagyok a te Urad Istened;

— Miatyánk, ki vagy a mennyekben;