Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-13 / 32-33. szám
1922 HVAriGábll{USOK UAPdfl 5 élünk. Vigyázat I Abban a pillanatban rálépünk a* egyház- liquidálás veszedelmes útjára, amint ini a kollektivitás elvetésével egyénenkénti evangélizációt kezdünk, melynek nem lehet más célja, mint a közösségbe való beleépités. A szekták terjeszkedése s a katolicizmus lélek- halászása ellen csak egy fegyverünk van: A hitvallásszerüség. Mindaddig, mig 'a lelkészt pályára lépőknél senki nem vizsgálja a meggyőződést és egyházias érzületet s a lelkészi pályán levőknél senki nem nézi: vájjon a sáfár tud-e és akar-e sáfárkodni, a pásztor tud-e és akar-e pásztorkodni, a halász kész-e a hálót forgatni, addig mit akarunk? És... megtértséggel vagy inkább csak annak képze- lésével ne emeljünk egymás Közé válaszfalakat: néha a meg nem tért, de becsületes lelkű megtérni akaró többet Tehet, mint száz rkiválasztott*, ki, mert bort nem iszik és a dohányzást kerüli, valami fölényben képzeli magát. Ez a szekták útjára vezet. Az alázatos szeretet a Krisztus hatásának titka; ezzel mi is uj életet hozhatunk a régi keretek közé. Duszik Lajos. Mi — és a biblia. Máté 7. 15-23. Hogy Jézust még most — közel két évezred után — sem értette meg az emberiség, az jórészben a hamis próféták terhére Írandó. Hamis próféták azok, kik maguk jönnek az emberek közé s a prófétaság tekintélyével maguk övezik fel magukat. Az igazi prófétát ösztönszerüleg keresik fel az emberek, mert az o lelkében égő isteni szikra saját bensőjüket is lángra lobbantja. A hamis próféták hitetlenek, nem is Istennek, hanem maguknak akarnak hivő tisztelőket szerezni. S hiába öltik fel a szelídség bárányköntösét, lelkűk álnok indulatokkal telített fekete farkaslélek. Ragadozó ösztönük féktelen erővel tör reá a hívők nyájára s ha a pásztor nem állja meg helyét, Jézus tanítványaiból uj hamis próféták lesznek. Hamisak, mert bár ajkaikon örökösen az Ur nevét hordozzák, valójában nem az ő akaratát cselekszik, hanem saját gyarló emberi akaratuk rabláncára füzetnek. A hamis próféták pedig egyházunk aklait különös előszeretettel kerülgetik; s mert mi minden munkánkat az Ur nevében végezzük s mert isteni tiszteletünk is valóságos, csak az Urat imádó istentisztelet — híveink jóhiszeműsége ellenfelünket könnyű győzelemhez juttatja. Fogadjuk meg tehát Jézus intését s a hamis prófétáktól mind magunkat, mint a reánk bízottakat őrizzük meg. Ne üljünk fel a szép szavaknak s várjuk meg, mig a fa, melynek dús lombozata oly hívogató, — gyümölcsét is megtenni. És éppen azért, mert a mi evangélikus hitünk 400 esztendőn át már sok olyan jó gyümölcsöt termett, mely az egész emberiség Udito táplálékává vált, a hamis próféták töviseiről és bojtorjánjairól pedig soha se szőlőt, se fügét nem szedtünk — becsüljük meg csak a saját fánkat, ápoljuk, gondozzuk azt s majd meglátjuk, hogy termése mindig nemes lesz. Az álprófétáknak hitvány gyümölcsü megveszett fáit pedig vágjuk ki s vessük a tűzre I. Kor. 10. 6-13. A civilizált emberiségre gonosz idők járnak; de szenvedéseit megérdemelte, mert az élő hitből fakadó jó cselekedeteket a gonosz dolgok megkivánása váltotta fel. Az Istenbe vetett hit is már-már üres szólammá fajult: a keresztyének túlnyomó része nem Isten kegyelmére, hanem saját egyéniségének képzelt erejére támaszkodik Az aranyborjú imádása minden képzeletet felülmúló mértékben terjed; s az egykor oly istenes nép biblia helyett valutát vásárol. Ha mindezekhez hozzávesszük azt a parázna hangot, öltözködést és viselkedést, mely még jobb köreinkben is egyre jobban terjed, azokat a kifakadásokat, elégületlen panaszokat, zúgolódásokat, melyeknek az evangéliumi puritánságról hallani sem akaró folytonos felfelétörtetés ad hangot, úgy joggal elmondhatjuk azt, hogy az időknek vége hozzánk is elérkezett. Mi evangélikusok még hisszük azt, hogy állunk, mert népünk a gonosz ragályra nem mindenütt inclinál. De az apostol intése nekünk is szól: meglássuk, hogy el ne essünk. Mert a mi esésünk szégyenletesebb, menthetle- nebb, mint másoké. Nekünk számolnunk kell a kísértésekkel, mert szemeinket mindig a megkísértett Krisztusra szegezzük Tehát mi Isten hűségére is kell, hogy többet építsünk s a kisértések között vigasztalást, bátorítást kell találnunk abban a tudatban, hogy Isten kegyelme velünk van s ő a kísértésekből való kimenekedést is megadja nekünk. Ápoljuk, élesszük azért az evangélikus öntudatot magunkban és hittestvéreinkben, hogy a hitben erősen megálljunk s a pusztító által el ne veszittessünk. iinnimmimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiitiiiiimiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiimimiiiiiiiii qr* 1 anugy. Negyven év a tanítói pályán. A negyven, ez a bibliai szám, mindég nevezetes eseményeket jelzett Az életévben, pályafutásban határjelző, hol megáll, hóimét visszanéz az élet vándora, mint bércről a bujdosó, kivel osztályrészes a vérző, fájó szívben. E megállás csak látszólagos azoknál, kiknek élete a munkába merült, ebből szereztek kedélyüknek derűt. A szenvedés is csak látszólagos azoknál, kik a munkában találják Cihádnak balzsamát. Negyven éve, hogy tanitóskodik Kubacska István nyíregyházai ágostai hitv. evang. igazgató. Hatvan életév alatt sok csapás érte: elvesztette első nejét, elvesztette a harctéren sok reményekre jogosított tanárjelölt, hadnagy fiát és minden csapás meghozta a maga párját, mert ez nem iár egyedül. És mégis aranyos kedéllyel, ifjú hévvel jár iskolából-iskolába, majd privátórára, gyüíésröl-gyülésre, a tanügyeken kívül a társadalmi munkákból vesz tevékeny részt. Talán nem lesz érdektelen a legmunkásabb tanítók egyikének életrajzát nagy vonásokban bemutatni. Született 1862. év december hó 20-án Nyíregyházán, hol 6 elemit, 5 gimnáziumot s Iglón a tanitóképezde 3 osztályát végezte jeles eredménnyel. Elég volt a 3 év arra, hogy az önképzés és önnevelésre az impulzust megadja. Erre pedig minden embernek, de legfőkép tanítónak szüksége van. Életünk jórészét — mondja Goethe — csak nevelésünk hiányának pótlására kell fordítanunk A miniszter a hat, most már ötosztályu tanitóképezdékkcl bizonyára a pótlástól akarja felmenteni a tanitóembert. Tanítói működését 1882-ben Nyíregyházán, mint segéd kezdte s 3 évi nevelósködés után Debrecenbe, majd 1892- töl szülővárosába kerülve, folytatta mostanáig. Tanít az elemi, az iparos-kereskedö-tanonciskolában s magán- házaknál. Két év óta igazgatja a városi és tanyai iskolákat. Vezetése alatt áll a központban 14 rendes, I osztálynélküli, 1 ének, 2 állami beosztott rendes, 1 állami beosztott rajztanitó, 2 kézimunkatanitónö, továbbá 4 oldaliskolai tanító, 21 tanyai tanitó, az érpatak-zsindelyesi és geszterédi tanítók. A tanulók száma 2551 volt e tanévben a mindennapi és 722 az ismétlő iskolában. Hogy magában véve ez is mily óriási terhet ró egy emberre csak adminisztratív tekintetben is, talán fölösleges bizonyítani, de érdemes megörökíteni, hogy ezt sok más teendők mellett egy ember végezte panasz nélkül víg kedéllyel, fürgén, korát megcáfoló energiával. Mint szervező erő erejének szép jelét adta a debreceni Munkás Dalegylet megalakításánál, úgyszintén a nyíregyházi állatvédő-egyesület létesítésével. Erőt öntött a szabolcsi tanítóegyesület nyíregyházai járás körébe, az Eötvös-alapba mint helyi bizottsági elnök. A közügyek mellett nem hanyagolta el családja ügyét sem, mert öt gyermeket nevelt mintaszerűen azzal a hitvestárssal, kinek lelkét mint tanítója formálta, ki megértette az Özvegy helyzetét, az árvákat, ki örömöt nyújtott, bánatot osztott. Kubacska István sokoldalú munkásságának nyomait ott találjuk az egyházi, városi, a tanítói, megyei, országos életében. Munkásságának egyik legszebb elismerése volt az, amidőn a zsinatnak 1913—16. évi ciklusán tagja volt... Íme egy tanitó ! (s.)
