Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-30 / 30-31. szám

6 HVAflGámi^USOft bAPtJÁ 1922 korig biztosit oly formán, hogy a kötvény keltének nap­jától a társaság kockázata azonnal életbe lép és a biz­tosított összeget elhalálozás esetén (sőt öngyilkosság esetén is) azonnal kifizeti a kedvezményezetteknek. Ha legalább 100 ilyen biztosítás köttetik, úgy ennek három százalékát még az esetben is a megajánlott díj­tételekkel biztosítja, ha netán ezekre vonatkozólag, orvosi szempontból, rendes körülmények között díjemelés vagy elutasítás esete forogna fenn. A biztositó társaság minden egyes lOOO K biztosított töke után egyszersmindenkorra 10 K-t, vagyis az egyénen­ként szándékolt 20 ezer koronás biztosításnál 200 K-t bocsát Egyesületünk céljaira s azonkívül három százalékot a min­denkor befolyó évdijak után leszámít. Az évi befizetési járulék — néhány példával meg­világítva — igy nézne ki: 20 ezer koronás biztosításnál egy 24 éves egyén után fizetendő lenne évi 458 K. Egy 28 éves után 521 K. Egy 30 éves egyén után 561 K. Egy 35 éves után 682 K. Egy 40 éves után 858 K s ezen belül a különböző korú egyének után több-kevesebb. A fenti összegben a kincstári illeték és kezelési költség is bennfoglaltatik. Miután a hivatkozott egyetemes gyűlési határozat értelmében a biztosítási dij felét az egyházak tartoznának fizetni, a fenti néhány adatból is kiviláglik, hogy ez a biz­tosítás sem a lelkészekre, sem az egyházakra elviselhetet­len terheket nem róna. Amiért is az a véleményem, hogy azt mielőbb végre is kell hajtani minden vonalon. S még egy másik dologra is terjesszük ki figyel­münket. Az idők intőjelei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy fogjunk össze s teremtsük meg magunk között anyagi téren is azt a kartársi szolidaritást, amelyről elméletileg sokat beszélünk, de amelyet megvalósitani még mindig késünk. Látnivaló, hogy belátható időn belül mi kívülről sohasem remélhetünk számbevehető alátámasztást. Pedig sokan rászorulnak ilyenre közöttünk. Betegség, sorscsapás, gyermekneveltetés felső iskolákban, árvaságrajutás, nehéz megélhetés stb. sokakra nehezedik miköztünk. Helyzetünk kiilönféleségénél fogva egyikünk-másikunk talán könnyen bir el ilyeneket, de sokan szinte tönkre mennek alattuk. Kívánatos lenne, hogy mi lelkészek is — más foglalkozású egyének mintájára — összefogjunk s egy olyan rkölcsönös segélyző* szervet alakítsunk ki körünkben, amelynek tá­mogató, bátorító kezét megérezze alkalomadtán minden felsegitésre rászoruló kartársunk, meghozván annak oltárára mindenikünk a maga évi áldozatát, olyan alakban, ahogy az legkönnyebben esik neki. Egy ilyen folyamat már meg is indult legutóbb közöttünk, abban a kartási együttérzés­ből fakadt áldozatkészségben, amellyel egyes vidéki kollégák különféle terményekkel támogatták lelkésztestvéreiket. Vál­jék ez általános törvénnyé papikarunk körében, a szeretet apostolainak mivoltához illő mértékben! Őszi gyűlésünkön erről is kívánok majd szót ejteni; nagyon leköteleznének a kedves testvérek, ha erre vonat­kozó gondolataikat, esetleg javaslataikat velem addig is közölni szíveskednének. Nagyon kérem egyúttal a Lelkész­egyesületünk körébe eső egyéb javaslataiknak, dolgozataik­nak is a beküldését. Nyíregyháza, 1922 julius 18. Testvéri szeretettel Paulik János, a MELE elnöke. lillllllllisillllllllllllllfllllllllllllllllllltlllllllltlllllllllllllll lilllllillllllllllllllllllflllllllll Könyvek és folyóiratok Hamvas József: Petőfi. Költői elbeszélés négy énekben. Budapest, 1922. 47 lap ára 50 K. Kapható szerzőnél, V., Wahrmann-utca 6, IV. em. A sok tudományos értekezés esztétikai mél­tatása mellett, melyet a Petőfi év termelt, eddigelé nem igen jutott eszébe senkinek, hogy a nagy lírai lángelmét költői formában, népszerű modor­ban vigye a nagyközönség leikéhez közelebb. Hála és elismerés illette ezért jeles poétánkat, Hamvas Józsefet, aki a Petőfi c. elbeszélő köl­teményében elénk tárja a világraszóló lángelme életének legfőbb mozzanatait és igy mintegy köl­tői egységbe önti azt, amit a köztudat csak szét­szórtan, homályosan őriz meg Petőfi életéből. Nem baj, hogy nem éppen költői elbeszélés, amit ad, hanem inkább verses krónika, másrészt azon­ban még az époszi csodálatos sem hiányzik belőle. Anyagát ügyes kézzel négy énekre osztja: Virág­fa kadás. Remények és tövisek. A régi otthon és az uj. Az aj világ vezére. — Mindegyik‘tele van szebbnél szebb részletekkel, melyek költőnk kiváló tehetségét régi fényében ragyogtatják. Csak hely­szűke miatt nem közlünk belőle néhány ilyen részletet. A Petőfi költeményeiből átvett idézetek mindig találóak, emellett a mü verselése kifogás tálán, nyelve zengzetes, ritmusérzéke élénk. Melegen ajánljuk lapunk olvasóinak a Petőfijubileum e kedves emlékét. Ifjúsági könyvtáraknak pedig tömeges beszerzése felette kívánatos. Sz. Ö. iiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiHiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiii) EGYHÁZI ÉLET. Dr. Meskó László temetése. A tiszai egy­házkerület felügyelője — kinek érdemeit vezér­cikkünkben méltatjuk — Budapesten, julius 22-én délután 1 órakor a János-szanatóriumban zárta le szemeit. Bár az elhunyt felügyelő már huzamosabb idő óta betegeskedett, halála szeretteit és tisztelőit mégis váratlanul sújtotta. Dr. Meskó nemcsak az egyházi életben, hanem a magyar közélet egyéb terén is kimagasló szerepet töltött be. Rövid meg­szakítással mintegy 18 éven át országgyűlési kép­viselő volt s e minőségében előbb a békésiek, majd utóbb szülővárosa, Nyíregyháza bizalmából szolgálta hazáját. Csaknem három évig igazság­ügyi államtitkár, majd Szabolcs vármegye fő­ispánja volt s vármegyéjében, hol közszolgálatát mint ügyész kezdette meg, több mint negyven éven át odaadó munkása volt a közügyeknek. A nyíregyházai evang. főgimnázium ügyeit mint felügyelő, s a kormányzótanács elnöke 32 eszten­dőn át páratlan odaadással intézte s a tiszai egyházmegye felügyelői székében 23 éven át működött. Ritka képességeinek, mindenkit lebilin­cselő szivjóságának és nemes gondolkodásának természetszerű folyománya volt az az egyhangú bizalom, mely őt a boldogult Szentiványi Árpád örökébe, az egyházkerületi felügyelői állás magas polcára emelte. Sajnos, a kerület már csak szörnyen megcsonkult állapotában került vezetése alá s képességeit még e szűk téren sem engedte érvényesülni a végzet. Temetése julius 25-én délután Nyíregyházán a hatalmas evang. templomból, óriási részvét mellett s impozáns gyászünnepély keretében ment végbe. Az oltár előtt felállított díszes ravatal mellett a gyászoló családon kívül Nyíregyháza társadal­mának összes előkelőségei r — többek között Miklóssy gör. kát. püspök, Énekes r. kát. prépost­plébános — foglaltak helyet. Az egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom