Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-30 / 30-31. szám
4 EVH^GÉLaIKUSOK IiAPdÄ 1922 KÜLFÖLD. Amerika. Az amerikai lutheránus egyház nagyszabású bel- missziói munkásságot fejt ki. Újabban az ijesztő mérveket öltő munkanélküliség enyhítésére az albanyi egyházközség irodát szervezett, melynek közvetlen célja az albanyi szűkölködő egyháztagoknak segélyt nyújtani és munkaalkalmat szerezni. Egyidejűleg azonban másfelekezetü szegényeken is a lehetőséghez képest segíteni akar. * A Szent Olaf egyházi énekkar, amelyről már tudnak olvasóink, Amerika legkiválóbb templomi énekkara. 65 mind- kétnembeli egyetemi hallgatókból áll, miért is tagjai évről- évre változnak. Kitűnő karmestere Christiansen tanár. A kar januári koncert-körutján a newyorki operaházban is énekelt, ahol valósággal frenetikus hatást aratott. Egyik előkelő newyorki lap zenekritikusa odanyilatkozott: „Ilyen karéneket nem hallunk addig, '■míg ez a kar vissza nem jön“. Amennyiben az iskolai fórumok beleegyeznek, a kar a jövő évben ellátogat Európába, hogy fontosabb lutheránus gócpontokban bemutassa művészetét. Vajha sikerülne a terv és eljönnének hozzánk is és ébresztenék fel itt is az éneklőkedvet, hadd alakulnának nálunk is mindenütt templomi énekkarok s karok énekében és gyülekezeteink énekében is jutna hatalmasan kifejezésre az, hogy nemcsak prédikáló, de éneklő egyház is vagyunk! * Az amerikai lutheránus egyház elhatározta, hogy nyolc hónapon át havi 30.000 dollárt bocsát oroszországi meg- bizottainak rendelkezésére, amely összegnek felét gyermekek táplálására, felét felnőttek gondozására kell felhasznál- niok. Három megbízottja van jelenleg Oroszországban. Ernst, lelkész, Saratov székhellyel a volgai mentőakciót vezeti, Beschorner, nebraskai újságíró, a novousenki kerület élelmiszerellátásáról gondoskodik, D. Morehead, tanár, pedig az egész európai akció vezetője, jelenleg fel váltva Moscowban és Odesszában tartózkodik. Az Európába küldött pénzsegélyen kívül amerikai lutheránusok adományozta ruhaküldemények is indulnak útnak az egyház newyorki raktárából Európába. Amint egy szászországi lapból fájdalommal értesülünk, D. Morehead Oroszországban röviddel ezelőtt rablók kezére esett, akik mindenéből kifosztották. * Amerikai lutheránus testvéreink a pogány-misszió ügyét nagyon a szivükön viselik. — Érdekesek a néger-misszió 1921. évi statisztikai adatai. 49 néger lutheránus egyház- községükben, amelyek 3453 lelket számlálnak, 10 fehér és 17 néger lelkész működik. A 49 gyülekezetnek 2000 úrvacsorához járuló, felnőtt tagja van. A két greensboroi (Uj-Orleans) kollégiumot 214 néger diák látogatja. — Ismeretes, hogy a németektől elvett missziói területek jórésze is az amerikai lutheránusok gondozása alá került. D. Brandell, az amerikai svéd augusztana szinódus elnöke, a keletafrikai Kilimandscharo-misszió ügyében hosszabb időt töltött Európában. * Egy amerikai, világi lap, , a „Boston Transcript“ statisztikát közölt az Egyesült Államok északi és keleti részeiben gyűjtött szeretetadományokrój, amelyek egy év alatt közel egy millió dollárra rúgtak. Átvizsgálta a lap az adakozók listáját és megállapitotta, hogy 100 név közül 78-nak a viselője egyháztag volt. Ha meggondoljuk, hogy Amerika nevezett részeiben az egyháztagok az összlakosságnak csak 41 %-át alkotják, még érdekesebbé válik ez a megállapítás. Az adakozók 78 °/0-a a lakosságnak 41 %-ából kerül ki, mig a lakosság 59%-a csak 22% adakozót produkál. Meglehetős bizonyossággal állítható, hogy azok az adakozók is, akik maguk nem egyháztagok, nagyrészt vallásos, egy- házias szülők leszármazottjai. Tehát az Isten hű gyermekei mégis csak melegebb szivü emberek! * Anderson, cincinnatii methodista püspök felhívta az összes amerikai methodistákat, hogy foglalják Harding elnököt mindennapi imáikba. E felhívás kapcsán elmond egyet-mást az elnök vallásos életéből. Elmondja többek között, hogy Marion, ohiói bankár, kevéssel elnökké választatása után felkereste Hardingoi dolgozószobájában. Rövid látogatás után távozni készült. „Ekkor igy meséli a bankár — Harding a szemembe nézett és igy szólt: „János, mi hosszú időn át barátok és szomszédok voltunk. Mondok neked valamit. Nemsokára elfoglalom uj hivatalomat, hogy olyan felelőséget vegyek magamra, amelyet önerejéből ember viselni nem képes. Hittem mindig a te vallásos életed őszinteségében. Kimondhatatlanul hálás lennék irántad, ha imádba mindennap névszerint befoglalnál és kérnéd az Istent, hogy valami módon erőt adjon nekem nagy feladatom elvégzésére“. Majd, midőn távozni készültem, vállamra tette kezét és szólt: „Sokat gondolkoztam efölött és felismertem, hogy nagy felelősség van rajtam. Meggyőződésem szerint ott van a főhiba az amerikai népnél, hogy túlságosan eltávolodott a mindenható Istentől. Hinnem kell, hogy ilyen nyugtalan korban, mint a miénk, az emberiségre nézve nagyfontosságu és parancsoló kötelesség ismét visszatérni a mindenható Istenhez“. iiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiimiiiiiiiiiiiiimiiimmiimmiiiimiiiiiiiiiiiiiii Mi — és a biblia. Máté 5. 20—26. A lutheri reformációnak s általában a protestántiz- musnak az a tagadhatatlan s ma már az elfogulatlan katolikusok által is elismert tény adta meg a létjogosultságot, hogy a keresztyén egyházba is belopózkodott és szóhoz jutott írástudók és farizeusok igazságánál több igazságot hirdetett. S az igazságnak ez az elvitázhatlan többlete mentette meg egyházunk hajóját akkor is, midőn azt a régi igazság nevében önhatalmúlag Krisztus helytartójává deklarált földi hatalmasság a viharok erejével igyekezett elsülyeszteni. A szélrohamok pedig most sem szünetelnek. Szálljunk tehát gyakran magunkba, abban a tudatban, hogyha a több igazság állandó kereséséről megfeledkezünk, akkor küzdelmünk meddő marad s a mennyeknek országába semmiképen be nem mehetünk. Erre az önvizsgálatra, töredelemre és lelki újjászületésre kiválóan alkalmas a jelen idő, midőn az egyház- megyei és egyházkerületi gyűlések megtartásával egy köz- igazgatási esztendőről tartunk beszámolót. Mert önkormányzati életünknek e rendszeres, de nem mindennapi megnyilvánulásai sok örömöt tárnak fel, de sok ellentétet is szülnek. Az igazság érdekében lutheri hévvel folytatott vitatkozás során nem egyszer oly indulatok, haragok és sértések kapnak szárnyra, melyek „méltók az ítéletre“. Midőn tehát mi, az Evangélikus Szövetség tagjai, tudásunk ajándékaival a zöld asztal elé járulunk, tekintsük azt az asztalt oltárnak, tekintsük a gyűlések napjait böjti napoknak, jóakaratunk és békés szándékaink bizonyságával csak akkor szólaljunk fel, ha panaszos atyánkfiaival már előzőleg megbékültünk. Mert ha máskép cselekszünk, ha ajkainkat ellenséges tekintetek kisérik, hiába öntjük ki tanácsainknak, bölcsességeinknek bármily bőséges tárházát is; ajándékainkban nem lesz köszönet, tanácsaink süket fülekre találnak s bizony magunk is egyházunkkal egyetemben, a biró kezébe, poroszló kezébe s tömlöcbe kerülünk. Róma. 6. 19—22. „Emberi módon“ szól hozzánk az apostol, mint aki tudja és saját gyengeségeinek súlya alatt maga is érzi azt, hogy testileg erőtlenek vagyunk. Erőtlenségünk azonban éppen azért, mert csak testi fogyatkozásokat jelent, az ezekkel járó lesújtó érzések mellett nagy felemelő érzéseknek is kútfejévé válik. Mint testi embereknek bele kell törődnünk abba a gondolatba, hogy szolgák vagyunk; de mint lelki emberek vigasztalást nyerünk abban a tudatban, hogy azt a hatalmasságot, melynek engedelmességgel tartozunk, mi magunk választjuk meg. Rajtunk áll, egyedül tőlünk függ az, hogy vájjon a hamissághoz vagy az igazsághoz szegődjünk-e be. Bármily nagyok legyenek is a kisértések
