Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-30 / 30-31. szám
HVflNGÉUIK;USO^ liAPJÄ 1922 2 * A tiszai egyházkerület közgyűlése. Szomorú akkorddal nyílt meg 13 egyházközségre zsugorodott tiszai egyházkerületünknek Debrecenben juh 26-án tartott rendes közgyűlése. A felügyelői szék üres maradt s a gyűlés tagjai Dr. Meskó Lászlónak előző napon történt temetése folytán a Duszik Lajos miskolci lelkész által a gyűlés reggelén tartott s a hirtelen elhunyt felügyelő nagyságát és evangéliumi lelkületét költői szárnyalással ecsetelő templomi beszédnek felemelő hatása alatt mélyen megindulva hallgatták meg Geduly Henrik püspöknek a kerület gyászát bejelentő szavait. A felügyelői széket egyelőre Dr. Zelenka Lajos, a tiszai egyházmegye felügyelője foglalta el, ki a kerületi felügyelőt, majd IV. Károly királyt elparentáló beszédében egyebek között a szekták térfoglalására, az ezzel szemben való védekezés szükségére is kiterjeszkedett s nyomatékosan utalt a missziók gondozására. Farkas Győző debreceni lelkész üdvözlő szavai után a püspök terjesztette elő nagy gonddal megszerkesztett évi jelentését, mely a hegyaljai gyülekezetekben a múlt évben végzett egyházlátogatás kedvező eredményeiről is beszámolt. A kerület hitéletére nézve megnyugtatóig hatott a jelentésnek az a része, mely szerint egyházunk lélekszáma a reverzálisok révén csak a szórványokban apadt s méltán remélhető az, hogy a tiszai egyházkerületben is legközelebb meginduló szövetségi szervezkedés révén szétszórtan lakó híveink hithüségükben is megerősithetők lesznek. Örömmel emelte ki a jelentés a hitbuzgóságnak Debrecenben észlelt megélénkülését is. Anyagiak tekintetében a kerület helyzete az egyes egyházak példás áldozatkészsége folytán elviselhető. Meleg szavakkal méltatta a jelentés az eperjesi teol. akadémia egyik — legutóbb már Budapesten működött s most 37 évi szolgálat után nyugalomba vonuló — professzorának, Dr. Szlávik Mátyásnak érdemeit, melyeknek hálás szívvel való megörökítését a gyűlés tagjai helyeslőig és Szlávik éljenzésével vették tudomásul. Hálával emlékezett meg a püspöki jelentés Sekkendorf bárónak 1015 holdas adományáról, melyből az örökhagyó kívánsága szerint a borsodmegyei jótékony intézmények is támogatandók lesznek. Az iskolai ügyekre s a személyi változásokra is kiterjeszkedő jelentés tudomásul vétele után a közgyűlés elhatározta, hogy a kerületi gyűléseknek két évenkint való megtartását költségkímélés szempontjából az egyetemes gyűlésnek megfontolásra ajánlja. A teol. fakultás ügye Duszik lelkész előadói jelentése nyomán hosszabb vitát keltett. A kérdést — az egyetemes gyűlésre kiküldött tagok tájékoztatása érdekében — a püspök behatóan megvilágította, előadván azt, hogy miután a fakultásnak Pécsett való felállítása nehézségekbe ütközik, az egyetemes gyűlés lesz hivatva dönteni afelett, hogy a fakultás a dunántúliak óhaja szerint s a lelkészképzés különleges követelményeinek előtérbe helyezésével Sopronban, vagy pedig Budapesten állíttassák fel. A nőknek teológiai képzése tekintetében a gyűlés magáévá tette Dómján főesperes javaslatát, mely szerint a nők előzetes vallástanári vizsga után, de lelkészi felavatás nélkül vétessenek fel az egyház szolgálatába. Dr. Foltin E. kerületi jegyző és Hronyec püspöki titkár referátumai után Moravszky, Adorján és Gerhardt igazgatók előadásában az egyházkerület tanintézeteiről szóló jelentések kerüllek szőnyegre. Minthogy a tanítóképző 79 növendéke közül csak 12 volt evangélikus és általában a jelenlegi viszonyok között egyházunk túlsók ilyen intézetet tart fenn, a tiszai kerület intézetét hajlandó átengedni az egyetemes egyháznak, melynek fentartói kötelezettsége tavaly tudvalevőleg már a bányakerület szarvasi intézetének átvétele tekintetében is tárgyalás anyagát képezte. Az evangélikus tanulók létszáma egyébként a nyíregyházai főgym- názumnál is csekély (87) a 427 tanulóhoz képest; az ottani leánygymnázium növendékei között pedig pláne csak 10 09% az evangélikus, mig a zsidók száma 49'32%-ot tesz ki. A kerületi közgyűlés azután elhatározta azt, hogy a felügyelői állást betölti s a szavazatok beküldésére határnapul dec 15.-ét tűzte ki. Az egyházak előreláthatólag rész ben* Dr. Zelenka Lajos kúriai bíró, részben Lichtenstein László főispán mellett fognak állást foglalni. A pénzügyi, számvevőszéki, levéltári stb. jelentések után az önálló hitoktatók viszonyainak rendezése keltett még nagyobb vitát. Farkas Győző előadói javaslata értelmében a közgyűlés a kérdésnek törvényhozási utón való tüzetes rendezése mellett foglalt állást s egyházi tárgyalására az egyetemes jogügyi bizottságot véli hivatottnak. A közgyűlés azután még Dr. Prok Gyula kerületi ügyész referátumát, valamint Dr. Erőss János szerencsi felügyelőnek s Hosztják Albert bányaigazgatónak előterjesztéseit hallgatta meg, — majd a püspök buzgó imája után feloszlott. iimiiiiiiumuiiiiiiiiiiiiimiiiHiummimimiümiiiiimimmiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiii Levél — olvasóink köréből. Nagytiszteletü Uram! Egy — engem mélyen érdeklő — témát tárgyal az Ev. Lap. jul. 16. sz.-ban, „Az elásott talentum..." cimü cikke. Engedje meg, hogy ezen alkalomból nagytiszteletü Urammal közöljem egy kimondásra váró, de bennem erős meggyőződésként élő gondolatomat. Az Ev. Lapnak minden cikkét olvasva, mindegyik ugyanazzal a szomorú ténnyel foglalkozik és más-más oldalról megvilágítva: keresi az orvoslását, gyógyítását korunk hitetlenségének. Főkép pedig, ami ránknézve oly szomorú, evangéliumi vallásu híveink, vagyis testvéreink közönyösségének, hitetlenségének magyarázatát. Hát engedjék meg, hogy hozzászóljak laikus létemre ehhez a kérdéshez. Még pedig kíméletlen őszinteséggel. Egyházunk és egyházi életünk elégtelensége, pangása szerintem lelkészeink igazi vallásosságán és képzettségén fordul meg. Ha már a mi Lutherünk mellőzendőnek tartotta* a kedélyre mélyen ható művészeti hatásokat az Istentisztelet keretében és egyedül összefogó erőnek a biblia szent igazságait jelölte ki: akkor kedves jó nagytiszteletü Uram, nekünk az Isten országát szomjazó, vallásos gyenge telkeknek az Ur tanításait igaz hivő lélekkel hirdető, megihletett, művelt, jó papokra van egyes-egyedül szükségünk. Ilyeneket adjanak nekünk. A lelkészképzésen kezdjék a bajok orvoslását. Mély hittel és jellemmel bíró igaz, jó férfiak vegyék kezeikbe gyermekeink hitoktatását. És ha lehet, elemi iskolákban — leányoknál — nők tanítsák a hittant. Legnagyobb súlyt helyeznék a hitoktatásra és erősen megválogatnám, kire bíznám ezt az egyházunk egyik legfontosabb ügyét. Ha az iskolázás alatt az oktató lelkész csak annyit tud elérni az ő erős hitével, hogy az érdeklődést felébreszti és az Istennel kapcsolatba tudja hozni azt a fiatal lelket — úgy, mint az áldott emlékű Győry Vilmosunk én bennem előmunkálta — akkor az a lélek már óhajtja a templombajárást is. De keresi mindig a hitet, a tartalmat, a felsőbbrendűséget a papja beszédében. Nem páthosz, nem frázishalmaz, nem költők idézetei kellenek: hanem meggyőzően áradó hit és megértő összefogó szeretet. H. * Inkább csak mi hanyagoltunk el egyet-mást, amit pedig Luther is értékesnek és szükségesnek tartott. (Szerk.)
