Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-16 / 28-29. szám
1922 HVAriGáUIKUSOlt DAPtfA 7 HÍREK. Református zs'nat lesz folyó évi október havában Léván A felsőmagyarországi református atyafiak Rimaszombatban ref. gimnáziumot és theológiai akadémiát, Komáromban pedig ref. tanítóképzőt kívánnak felállítani. A német egyetemi hallgatók száma 87.000-re emelkedett,de a teológusok száma 4370-ről 3355 re csökkent. Charitas Christi uniat corda nostra. E szavakkal mondott köszönetét az augsburgi katolikus püspök a lindaui evangélikusoknak, kik templomukat a katolikus istentiszteletekre is felajánlották. Bezzeg nem mondhatjuk el e szavakat mi magyar keresztények, mert a mi katolikus vezéreink körében most az lett a jelszó: a protestantizmusnak a magyar közéletben nincs létjoga. (L. Pezenhoffer fenti munkájának 246-ik lapját.) NMiuuuiNiiiiiMiiiiiiiiiimiiHiiiiNmiMiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHiimiiiiiiMiiiiiimiiiiiii EGYHÁZI ÉLET. A pesti Deák-téri Evang. Szövetség rendes évi közgyűlését junius hó 30-án tartotta meg. Dr. Rdsó Lajos elnök megnyitó beszédében rövid áttekintést nyújtott a szövetség 1921 — 1922. évi munkásságáról, melynek főleg a gyámolitó szakosztály által végzett része érdemel különös méltatást. A szép sikerekért főleg Télessy Dal ma tanárnőt illeti az elismerés, kinek a szakosztály vezetéséről történt lemondását a közgyűlés nem is vette tudomásul, hanem munkájának megkönnyítés« érdekében melléje Kozma Gabriella személyében társelnököt választott. Majd Landgraf János helyettes államtitkár, mint a szövetség ügyvezető elnöke terjesztette elő részletes évi jelentését, melynek tartalmából a következőket közöljük. A gyámolitó szak- oszlály-nak egész éven át fentartott cipó-, pipere- és kosár- készitö-tanfolyamdt 103 növendék, hathavi szőnyegszövő- tanfolyamát 24, a hathetes varró-tanfolyamát 10 - és a csetneki csipke-tanfolyamot 22 növendék végezte cl. A tanfolyamokat Dr. Laczkovich Elemérné, özv. László Lajosné, Mikus Juci, Torma Erzsébet és Szonlagh Aranka vezették. A szakosztály továbbá még az Alföldi-utcai Protestáns Ipa- rosképzó-Egyletben is rendezett kéthónapos ruhavarrási és kalapkészitö-tanfolyamokat, melyek Benedek Anna, illetve Thurdnszky Lehelné vezetése alatt állottak. — A karácsonyi és húsvéti vásárok tiszta jövedelme összesen 119,11552 koronát tett ki. — A Dr. Solymossy Sándorné által nagy körültekintéssel vezetett Holmi vásár, melyben az elárusitást özv. Pékár Károlyné, majd utóbb özv. Bachmann Antalné vezették Széles Irén segédkezésével, a megszorult közép- osztály érdekében végzett igazi evangéliumi munkásságával szerény kereteiben is az egész fővárosi társadalom által méltányolt szociális intézménnyé fejlődött. A kulturális szakosztály Györy Lóránt elnöklete mellett — a lapunkban már esetenként ismertetett vallásos s egyéb estélyeken kívül — főleg a fővárosi körökben már általánosan ismertté vált s Mendöl Ernő karnagy által vezetett Gyermekkórus kifejlesztésével szerzett érdemeket. A Gyermekkarnak, mely két csoportban, a Deák-téren és a Protestáns Árvaházban tanult; 252 tagja volt. A teljes kar 23 esetben, az árvaházi kar még külön 2 esetben aratott tapsokat; önálló hangversenyei, melyeken egyes gyermekek külön számokkal is szerepeltek s zenei talentumaikról is tanúságot tettek, zsúfolt termekben folytak le. Nyilvános szereplésüknek számát különféle fővárosi jóléti és kulturális szervezetek meghívása növelte. Jeles karnagyuk önzetlen buzgóságára kiváltképen jellemző az a tény, hogy a tehetségesebb gyermekek részére továbbképző-tanfolyamot is tartott s azon a teljesen szegény és kiváló énekeseket ingyenes egyéni oktatásban részesítette. Az énekkar tagjai zongorázni is tanultak. A gyermekkórusnak egyébként nemcsak erkölcsi sikerek, hanem anyagiak tekintetében is bő áldásban volt része, mert vagyona már közel 100000 koronára rúg. Dr. Varsányi Jenő egyetemi tanár 5000 koronát adott a kis énekeseknek. A közgyűlés azután még a zárszámadással és a költségvetéssel foglalkozott. majd Dr. Raffay Sándor püspök köszönő és buzdító szavaival ért véget. A szlovenszkól evangélikus egyház cimmel Lie. Fizély Ödön evang. lelkész a .Prágai Magyar Hirlap“-ba hosszabb cikket irt, melyben a felsőmagyarországi evang. egyház küzdelmeit vázolja. Az egyházat valósággal élet- elemétől fosztották meg, midőn autonómiáját felfüggesztették s az egyházat négy éven át államilag kinevezett adminisztrátorokkal kormányozták. S az egyház nyomorúságos állapotát mi sem jellemzi jobban mint az a tény, hogy most, midőn a törvénytelen utón, kellő előkészítés nélkül megcsinált egyházi alkotmányt a minisztertanács végre megerősítette, kiderült, hogy a püspökök és felügyelők választását mégis csak a régi magyarhoni egyetemes evang. egyház alkotmánya alapján lehet megejteni. Megépítettek egy házat — Írja Fizély — s most az első használatnál kiderül, hogy az épület használhatatlan. Amit most csinálnak a vezetők, azt megcselekedhették volna már 1919 tavaszán. A régi törvény alapján megkérdezhették volna az egyházi testületeket, hogy mi az akaratuk? Akkor az építést alulról kezdhették volna s ez lett volna a természetes; az egyházat pedig nem tették volna ki annyi megaláztatásnak, békétlenségnek, nyugtalanságnak. A katolikus és a református egyházak vezetőit a nyomasztó viszonyok, a kor (illetve Cseh-Szlovákia I) egyház és vallásellenes irányzata egy táborba hozta, csak az evang. egyházban van széthúzás és elégületlenség A német és magyar egyházak tiltakozó szavát nem vették figyelembe Egész természetes tehát, hogy két magyar egyház, Komárom és Somorja a hivatalos egyházból kivált és szabad egyházzá lett — De, ami tán még jellemzőbb — Sárosban és Szepesben szlovák egyházközségek is otthagyták az egyetemes egyházat; Pelikán amerikai lelkész vezetése alatt önál/óan szervezkedtek s Felkán lelkészképzóintézetet állítottak fel. Az Amerikában élő szlovák evangélikusok az itteni vezetők eljárásáról igen lesújtó ítéletet mondottak. Meit a vezetőség a protestáns egyhézalkotrrány lényegét negligálva, a helyes útról letért s az egyház érdekeit a politikai szempontoknak rendelte alá. Sajnos, a törvénytelen irányzattal sz* mben erősebb front még nem alakulhatott ki s igy a választásokból is egyelőre a mostani vezetők kerülnek ki, mint győztesek. De azért, vannak már az ébredésnek is általánosabb jelei. Pl. a felső nógrádi tótok Zoch-ot csak úgy hajlandók támogatni, ha mint püspök az egyház lutheri jellegét megóvja, más egyházakkal való egyesítésnek ellene lesz s végül gazdasági aspirációiról is — püspöki méltóságát megőrzendő — letesz. Fizély bátor szókimondása örvendetes, de bizony a vázolt kép elég szomorú. Minthogy azonban — magyarán szólva — kutyából nem lesz szalonna, mi azt reméljük, hogy a lutherizmus igazi híveinek — még a tót atyafiak között is — mielőbb kinyílik a szemük s az. evangélikus egyházat c-^ak kompromittáló Vanovicsok és Zochok igáját hamarosan lerázzák. A felsömagyarországi evang. egyházközségek — mint az .Evangélikus Lap'-ból olvassuk — nagy áldozatkészségről tesznek tanúságot. A felsöszeli gyülekezet két uj harangot is öntetett, melyek a renovált harmadikkal még április havában nagy ünnepség keretében lettek felavatva. A sajógömöri egyház templomát renováltatta. A templom kifestését Ádám Gyula rozsnyói festő végezte, ki Luthernek a wormsi birodalmi gyűlés előtti szereplését is óriási falfestményen örökítette meg. Az orgona elrekvirált sípjait is pótoltak. De legmeghatóbb az az áldozatkészség, mely- lyel Deákpál Márton, Cs. Csala András és Adorján Péter lepték meg a gyülekezetét; t. i. a templomrenoválás alkalmára saját költségükön három harangot rendeltek s ezzel állítottak maguknak és hősi halált halt kedveseiknek örök emléket. — Szép munkásságot fejtettek ki a gölnicbányai és az iglói evang. diakonissza nőegyletek is. A gölnicbányai nők vasárnapi iskolájukkal, karácsonyi gyűjtésűkkel, ingyen ebédek kiosztásával tüntették ki magukat s vallásos estélyeikkel — melyek egyikén Kintzler Árpádné színdarabját is előadták — jövedelmeiket tetemesen gyarapították. Az iglói asszonyok főleg a betegápolás terén szereztek nagy érdemeket. Diakonisszáik szolgálatát a város lakóinak minden rétege igénybe vette; a buzgó nővérek az utóbbi három évben 141 beteget gondoztak hosszabb ideig s ezenfelül 1326 rövidebb tartamú betegápolást végeztek.
