Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-16 / 28-29. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 Julius 16. 28—29. szám Sstrktiitőség és kiadóhivatalt Budapest, VII., Szentkirályi-utca 51 (Ollói-ut 24). Lapraklamódök wj. uuMI um nyomdájába Budap.lt, V., Catty utca 10 klIdáMfb. Előfizetési Ar évi 160 korona, énai szám Ara 5 korona. A> Mirdotési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG Feleik nerkeulí ti kiadó: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. FdmunkátAra: KUTHV DEZSŐ. Egy kellemetlen könyvről. Alig tettük le a tollat, mellyel a harcos katolicizmus egy támadására reámulattunk, könyvet hozott a posta. A könyvben, melyet a szerző „állam- férfiaink figyelmébe ajánl“, — mely tehát sok hivatott embert fog közéleti szereplésében irányítani — Pezenhoffer Antal: „A demográfiái viszonyok befolyása a nép szaporodására“ címmel azt igyekezik bebizonyítani, hogy a protestantizmusnak hazánkban már íétjoga nincs. A protestantizmus ugyanis — szerző szerint — a legközvetlenebb, sőt egyedüli okozója a nemzetpusztitó „egyké“- nek s az a tény, hogy nemcsak az egykések, hanem az elvált házasok, öngyilkosok és hithagyók is tulnyomólag protestánsok, azt igazolja, hogy a protestáns keresztyénségnek az erkölcsi bajokkal szemben nincs meg az az ellenállóképessége, mint aminővel a katolicizmus bír. Súlyos vádak ezek, melyeket úgy református testvéreinknek, mint nekünk ugyanolyan körültekintéssel, céltudatossággal és szorgalommal kell bonckés alá vennünk, mint aminővel a könyv szerzője statisztikai adatainak halmazát összehordotta és feldolgozta. E nehéz és sürgős feladat alól pedig nem menthet fel minket sem az a tény, hogy Pezenhoffer vizsgálatai a moralitás kérdéseinek összességére nem terjeszkednek ki, sem az a körülmény, hogy általánosításai és következtetései egyikmásik irányban kézzelfoghatólag tudománytalanok, •elhamarkodottak s nem egyebek, mint a katolicizmus reputációjának minden áron való emelését és természetesen a legitimista politika alátámasztását is hiven szolgáló elmefuttatások. A könyvvel itt részletesebben nem foglalkozhatunk, mert egy 250 oldalas munkát néhány sorban elintézni nem lehet. Egyébként is a könyv — mint bevezetése hangsúlyozza — „nyugodtan és fölényesen adatokkal cáfoló“ellenmunkát vár s ennek megírása — nézetünk szerint — a protestantizmus eminens szükséglete. A könyv — szerző szerint — „statisztikai tanulmánynak indult és apologia, hitvédelem lett belőle“. A dolog azonban nyilván fordítva áll; Pezenhoffer munkája csak úgy, mint előfutárjai, a „Magyar Kulturá“-ban stb. megjelent apróbb dolgozatok, a keresztény kurzus szikrájától uj lángra gyulladt ellenreformációnak gondosan kiválasztott s a statisztikával stb. kifényesített modern fegyverei. A jelszó ugyanis most ez lett: kompromittálni a protestantizmust — abban a reményben, hogy „legalább vezetöférfiaik — mint Pezenhoffer irja — azonnal hátat fordítsanak a protestantizmusnak, mihelyt meggyőződtek róla, hogy felekezetűk fajunknak ártalmára van“. Minthogy pedig egyházainkban — a hitélet szórványos fellendülései mellett is — sok az olyan dekadens jelenség, melynek tudományos felkészültségünk és publicistikánk hiányosságai folytán, még jóformán tudatára sem jutottunk, aligha csalódom abban, hogy a magyar protestantizmus igen vdlsdgos időknek néz elébe. És az ellenreformációnak ez az uj korszaka, mely templomainkat már nem erőszakkal, hanem a tudomány eszközeivel, a szug- geszció erejével veszi el, amely gyengeségeinket kihasználva, jól megszervezett segédcsapatai segélyével városainkat, falvainkat telekürtöli azzal, .hogy a reformáció merő hitrontds volt s a magyar faji- ság főerössége a katolicizmus, — ez a korszak annál fenyegetőbb, mennél bizonyosabb az, hogy még vezéreink egyik-másikát is egyházához csak a családi tradíció, a nemzeti érdekek szolgálata és nem a hitbeli meggyőződés köti. Itt tehát már nemcsak arra van szükség, hogy a katolikus polemisták elénk vetett keztyüit végre felvegyük és intelligenciánknak s kivált államférfiainknak katolikus irányú befolyásolta- tását a Protestáns Irodalmi Társaság által, bármily áldozatok árán is, mielőbb megjelentetendö tudományos közleményekkel ellensúlyozzuk, — hanem most már egy nagyarányú, minden személyi és dogmatikus ellentétet áthidaló protestáns összefogást kell követelnünk. Alapította Or. RafVay Sándor. Kiadja
