Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-01 / 1. szám

1922

HVAfíGÉQIKUSOK UflPüA

3

Egyházi zene.

Az orgona helyes diszponálása.

Irta: Haberehrn Gusztáv Adolf aszódi főgimn. tanár.

Abban az időben, midőn nemzetünk hősiesen küzdött létéért s szövetségeseivel három fronton is védte az országot az ádáz ellenség ellen, az egyház is kivette osztályrészét e küzdelemből. Odaadta mindazt, ami neki legdrágább és legbecsesebb volt, legnemesebb áldozatkészséggel helyezte a haza oltárára legféltettebb kincseit: a harangokat és az orgonasipokat. Talán nem is volt soha olyan szép és lélekemelő látvány, mint amikor a hívek búcsút vettek régi kedves harangjuktól, amelynek hangját annyira megszokták, ismerték és megszerették, amidőn reggel, délben és este megszólalt, hogy azokat a haza hivó szózatának parancsszavára átadják a katonai hatóságnak. Képzelhető az a fájdalom és lemondás, amely végigvonult minden gyülekezet orgonistájának lelkében, midőn látta, hogy kénytelen búcsút mondani kedvelt hangszere jobbik részének, úgy, hogy a megmaradt rész hangja már nem tudta magával ragadni az embert, mivel meg volt csonkítva s igy nem is csoda, ha minden orgonista még nagyobb fájdalmat érzett, midőn hű barátaitól, a kedvelt orgona- sipoktól búcsúzott el, mint a tömeg, amely a harangok után sirt. De mindenki szivesen adta oda, azon hitben, hogy igazságos ügyünket minél hamarább diadalra tudja juttatni.

Azóta lepergett néhány esztendő a végtelenség homokóráján s hogy mi történt, azt nem szükséges részleteznem. A hivő lelkekben az idő meghozta azt a vágyat, hogy ismét hallhassák kedvelt harangjaik ércszavát s igy mozgalom indult meg a legtöbb egyházban azon célból, hogy elvesztett kincsüket pótolhassák. Valamivel mostohábban bánt a sors az orgonával. Ennek hangja nem forrt annyiszor össze a tömeggel, ennek hiányát nem érzik annyira, mint a harangokéit s a templombajárók 95°Va azon a véleményen van, hogy az orgona igy is szól, ahogy megmaradt, minek az a sok sip benne, ha nem kell! Fájdalom, hogy ez a gondolatmenet még a magát általánosan műveltnek tartó középosztály legnagyobb részénél is megvan.

Minthogy' az egyházak zöme a harangok pótlásával máris foglalkozik és néhol már-már ráeszmélnek arra, hogy a hiányzó orgonasipokat is pótolni kell, nem lesz érdektelen és hiábavaló egyet-mástaz orgonáról elmondanom, különösen azon szempontból, hogy miképen lehetne a javításra és kiegészítésre szoruló orgonákat olyan állapotba hozni, hogy azokon nemcsak choráldallamokat, hanem művészi kompozíciókat is elő lehessen adni.

Minden orgonát diszpozíciója jellemzi, értve rajta a változatok, regiszterek, sipsorozatok illetőleg játékok és segédváltozatok számát és elrendezését A diszpozíció helyes megválasztásától függ tulajdonképen az orgona hanghatása. Minden diszpozíciót a templom, illetőleg terem stílusához és térfogatához mérten kell megválasztani. Orgonadiszpozició tervszerű elkészítésére csakis az vállalkozzék, aki ért is hozzá! Ezt rendkívül fontosnak és megszívlelendőnek tartom, mert nem minden orgonista vagy kántor rendelkezik ama képességgel, hogy képes volna helyes orgonadiszpoziciót tervezni. A helyes diszpozició- terv elkészítéséhez nem elegendő az, ha az illető orgonista chorálokat és praeludiumokat tud az orgonán előadni. Itt feltétlenül szükséges az orgonatanban való jártasság s azonkívül a praktikus tapasztalatok leszűrt eredményének a felhasználása. Igen gyakori eset, hogy minden elméleti tudást nélkülöző orgonista által tervezett helytelen diszpozíció a legjobb hangszert is tönkretette. Az orgona diszpozíciója legyen művészi s csak ott térjünk el attól, ahol kisebb művek felállításáról van szó. Ezen eltérésen a kombinált regiszterek, ikermanuálok, illetőleg transzmissziók diszponálását értem.

Minden orgonán, ha még oly kicsiny is, legyen két manuál és egy pedál. Ez szükséges, de egyszersmind elengedhetetlen feltétele és főkövetelménye a jó orgonának. Azon hangszer, amely csak egy manuálból esetleg pedálból is áll, nem érdemli meg az orgona elnevezést sem,

mert nem képes azon hanghatásokra, amelyekkel az orgonának rendelkeznie kell. A felső manuált állítsuk mindig redőnyszekrénybe és ne sajnáljuk a költségtöbbletet, mert ezáltal az orgona hangszinben rendkívül gazdagodik, mivel egy jó redőnyszerkezet minden regiszterből jóformán kettőt csinál.

A legkisebb, tökéletes hanghatásokra képes orgona következő diszpozicióju legyen:

I. manuál vagy főmű:

Principal 8'

Salicional 8'

Fuvola 8'

Oktava 4'

II. manuál vagy redónymű:

Bourdon Itv vagy Gamba 8'

Vox coelestis 8'

Bourdon 8'

Fuvola 4'

Mixtura 4-szcres 2*/,'

Trompette harmonique 8'

Pedál:

Subbass 16'

Cello 8'

Ez volna ama legkisebb követelmény, amit minden egyháznak kötelessége lenne beszerezni. Azon esetben, ha az egyház nem lenne abban a helyzetben, hogy azt pénzügyileg fedezni tudná, inkább álljon el az orgona felállításától, mert rossz hangszer sohasem pótolhatja a helyes, zeneileg tökéletes orgonát. Jobb, ha ideiglenesen, beszerez egy jó mesterharmoniumot, amilyen pl. a Mutin-féle, amivel — a dolgot zenei szempontból tekintve — sokkal többet használhat az ügynek.

Ahol a pénz nem játszik fontos szerepet, vagy aho az egyház eléggé jó anyagi viszonyok között van, ezt a minimumot, amit legkisebb követelménynek neveztem, minden esetre ki kell bővitenic, de ügyeljen arra, hogy a kibővítés arányos legyen. Az első manuálnak adjunk erőteljes alapregisztereket, a redönymúbe pedig állítsunk olyan regisztereket, amelyek a crescendot lehetővé teszik, mert csak ez a redőnymü fog tökéletesen és művészi szempontból is hibátlanul működni, amelyben van hanganyag, amelyben van megfelelő számú regiszter, hogy azok hangját hol erősíteni, hol meg gyengíteni lehessen. Azon esetbeh, ha a manuálokat regiszterekltel szaporítjuk, meg ne feledkezzünk a pedálról sem. A pedált mindenesetre gazdagabban kell diszponálni, amint ez a gyakorlatban szokásos, igy pl. Violonbass 16', Fuvolabass 8' esetleg Oktávbass 8' lenne a minimálkövetelménynél nagyobb legközelebbi kiegészítés.

Érdekes, de meg nem indokolt az a jelenség, hogy az orgonákat legtöbbnyire nyelvsipok nélkül diszponálják. A nyelvsipok diszponálására több gondot kell fordítani, ínint eddig és alapkövetelmény, hogy egyetlen egy orgonából se hiányozzanak. Téves felfogás az, amit elég gyakran képzett orgonisták is vallanak, hogy a nyelvsip nélkülözhető. A legjobb orgonát eltévesztettnek kell mondani akkor, ha nyelvsip nincsen benne. Az ne aggasszon senkit, hogy a nyelvsipok elhangolódnak, mert ezeket legrosszabb esetben egv nyomógombbal ki lehet kapcsolni a teljes műből; ha azonban az orgonista csak egy kis gyakorlati érzékkel rendelkezik, akkor ez nagyon ritkán vagy talán sohasem fog előfordulni. Az ajaksip hangja ezüstös színben sugározza be a zenei horizontot, a nyelvsip hangja pedig aranyos kerettel vonja be azt.

Az a felfogás, hogy a mixtúrák képesek a nyelvregisztereket pótolni, téves, mert ezek teljesen ellentétes jellegűek és igy lehetetlen, hogy egymás pótlására lennének utalva. Hiszen a francia és német klasszikus orgona- .tipusokat éppen a nyelvsipok vagy mixtúrák túlsúlya jellemzi. Vonós regiszterek, amelyek nyelvszerü hanghatással bírnak, szintén néni pótolják a nyelvregiszterel*et. A nyelvsipokat és mixtúrákat egyformán kell tekintetbe venni a helyes orgona diszponálásánál, mert mindkettő elengedhetetlen követelménye annak, hogy a hang nemes, telitett és orgonaszerü legyen.