Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-04 / 23. szám

1922 HVAHOÉUIKÜSOK IiAPJA 11 vizmus terjedése, az élelmiszerek és munkabérek drágulása. Szinte reménytelen az a küzdelem, amelyet az erkölcsök romlása által okozott ezen állapotok ellen folytatunk és mégis hozzá kell látnunk ezen küzdelemhez, mert a beteg társadalom csak úgy gyógyulhat meg, ha az emberek több­ségében az erkölcs legyőzi az önzést és gyökeret ver az a tudat, hogy a nagy néprétegek erkölcsi javulása állít­hatja csak helyre azt a jólétet, amelyet a háború folytán elvesztettünk Kezdjük tehát azzal, hogy lemondva az önzésről, magunk iparkodjunk a puritán erkölcs példaképei lenni. A harmadik fegyverünk a krisztusi szeretet. Krisztus urunk tanitását, hogy szeressétek ellensé­geiteket, az újkor emberei, a népek sorsát intéző hatalma­sok nem követik. A bosszuállás és a féktelen gyűlölet homályositja el lelkűk világát és észre sem veszik, hogy ezzel maguknak is ártanak, összetipornak népeket, fel­darabolnak országokat és ezzel be nem érve, a legyőzött népek utolsó betevő falatját elveszik és Das ist der Fluch der bösen That Das sie fortzeugend böses muss gebären A gyűlölet rombolást, a rombolás viszont gyűlöletet szül. A gyűlölet kicsavarja ugyan a fegyvert a legyőzött kezéből, de meg-megakadályozza azt, hogy a győztes a fegyvert letegye, mert ez méltán fél a legyőzött bosszújától. A fegyveres állapot fentartása, a gazdasági élet és a for­galom pangása pedig vagyonilag tönkre teszi a győztes államot is és igy saját gyűlölete szüli a győztes állam lerombolását így egyenlíti ki az isteni igazságszolgáltatás a bűnös emberek bűnös tetteinek következményeit. Krisztus urunk evangéliomához való visszatérés segít­het csak ki ebből a bajból. Megengedem, hogy mi nem vagyunk képesek bosszút lihegő embereket az evangélium követésére rábírni. De a krisztusi szeretet megnyilvánul máris azoknál a protestáns népeknél, melyektől segítséget várunk. A sem­leges államok, különösen a hatalmas Északamerika protes­táns lakossága oly nagyfokú jótékonyságot fejtettek ki érde­künkben, hogy nélküle alig tudtuk volna magunkat fen- tartani. A krisztusi szeretet ezen megnyilvánulása ösztö­nözzön bennünket is arra, hogy a gyülölségröl lemond­junk és hogy Krisztus tanítása szerint még ellenségeinket is az igazi vármegyében: .Zahlen und Maul halten !■* Van főispánja, alispánja, járási fóbirói, esküdtjei, mérnökei, superintendense, esperesei, papjai, még tiszti főorvosa is. Az egy időben én voltam. Hadnagya, pandúrjai, akik majá­lison kardosán, magyar ruhában jelennek meg Van valami 80 hivatalnoka a 200 tagból. Ez még Magyarországon is tisztességes arányszám. Lelkesen hódol e társaság mind-, annak ami magyar; irodalomban, divatban, táncban, zené­ben. Egy időben két magyar zenekara is volt. Egyik a nagyobb diákokból, másik kisebbekből. Ez utóbbit malac­banda névvel tisztelték meg. Volt lelkesedés a soproni diákok közt. Magas lán­got vetett ez 1848-ban. Mi az az a 48? Az, hogy akkor egyszerre 100.000 Petőfi Sándor támadt elő. Közölük egy Petőfi lángeszével, de valamennyi Petőfi lelkesedésével, sőt szertelenségével. Az iskolai élet számára szertelenkednek a soproni jó fiuk is. Csinálnak 12 pontot, sok szabad­sággal, kevés kötelességgel. t Az öreg tanárok félnek, mert az az idétlen hir van, mintha a fiuk fenyegetőztek volna, hogy aki közibük megy, lelógatják fejével lefelé az ablakon. A fiatal, derék Müllner Mátyás a szeretett professzor nem fél, elmegy a gyűlé­sükre, Miköztünk ugyan az a hir terjedt el, hogy őt csak­ugyan lelógatták volna az ablakon. Dehogy lógatták, ősi diákkuti vármegyei szokás szerint felemelték a vállukra, kapitányukká választották s kijártak a vezetése alatt a Pap­rétre egzecirozni. Később még sok derék soproni fiúból lett vitéz honvéd, köztük a korán elhunyt költő, Bozzay Pálból. A harcok elmúltával visszaszállingóztak, akik meg­maradtak. A 350 diák helyett 1850-ben csak 109 tanulója volt a líceumnak. De ez lelkes magyar volt. Ok nem tud­ták, nem akarták tudni, hogy elveszett a szabadság. Pedig a sok Bach-huszár ugyancsak éreztette velük. Még azt a szeressük. Az egyetértés fog erőt adni a magyar nemzet­nek, ha a krisztusi szeretet az Antikrisztust legyőzi, nekünk is felvirrad az igazság ege." A megilletődéssel fogadott atyai intés után Hübsch Gusztáv technikusnak orgonakiséret mellett előadott szárny- kürt-szólója gyönyörködtette a megjelenteket, majd Hanzély Tamás joghallgató szavalta el Sajó S. »Leszünk még magya­rok“ cimü költeményét. A Huszár Béla műegyetemi hallgató által vezetett férfikar azután még a Hymnust énekelte el s ezzel a számmal is beigazolta azt, hogy a vezetés jó kezekben van és az ifjak figyelemreméltó hanganyaggal és művészi érzékkel rendelkeznek. A szombathelyi protestáns diákszövetség május 21-iki vallásos estélyén Kutass Kálmán a rendkivüli költői tehetséggel megáldott zalaegerszegi lelkész tartott előadást. A szegedi evangélikus egyetemi és főiskolai hall­gatók Szövetségbe tömörültek. Az alakuló gyűlést a már tavaly megalakult szegedi Evang. Szövetség ünnepi gyűlése előzte meg, melyen Kiss Ferenc min. tan. az egyházközség felügyelője elnökölt. A róm. kát. papság közlönye, a Buda­pesten megjelenő .Egyházi Lapok“ a Szövetség megalaku­lásához azt a — kissé ideges — megjegyzést fűzi, hogy „e színtiszta katolikus város képe utóbbi időben vallási szempontból igen nagy változáson ment át“. ftttiitsiiitiaaititititiiattaattiiiiiiitiitiatiiitiiiiiiiiiiiiasiggataiiatitiiiistaaiiiAMLMiasa 111111111111 A székely egyetemi hallgatókat, kik szülőföldjükre nyáron sem mehetnek haza, a meg­élhetésnek súlyos gondjai gyölrik. Az ő nevükben tehát arra kérjük olvasóinkat — kivált a vidéki földbirtokosokat — hogy gazdaságaikban, ipari üzemeikben stb. a folyó nyár folyamán egy egy egyetemi hallgatónak alkalmazást adni, szomorú­ságukat a szülői otthont pótló családi kör melegé­vel eloszlatni és megélhetésüket biztosítani szíves­kedjenek. Elvállalnak bármiféle munkát, amire a nyári időszakban kivált képen szükség van. A meg­keresések az evang. főiskolai és egyetemi hallgatók szövetségéhez (Budapest, IV , Deák-tér 4) intézendők. 9 három diákot is elfogták összeesküvés gyanúja miatt, akik kisétáltak a Deákkuthoz és az ő forrásukat meg akarták tisztí­tani a belehullott falevelektől. Gyűlölték is a Bach-huszárokat és bosszantották őket, ahogyan csak lehetett. Éjjel a császári hivatalok két­fejű sasu címerét lelopták és áttették a csizmadiabolt fölé. Odaillett, mert ezek az urak ugyancsak politikai csizmadiák voltak. Beütötték a gyanútlanul sétáló Bach- huszár cilinderét. A tanárok helyzete kényes volt, mert félteni kellett ilyen csínyek miatt az iskola nyilvánossági jogát. Hát bün­tették is a fiukat ha muszáj volt, el is tussolták ha lehetett, s igy csak átvergődtek a nehéz időkön. Utóbb az ég derültével az iskola szép fejlődésnek indult. A soproni egyháztól átvette erősebb vállaira az egyházkerület. Az iskola a theologiájával, jogi szakaival, tanítóképzőjével,gimnáziumával majdnem miniature egyetem­nek beillett volna. Élt benne tovább is az ősök egészsége, hazafias jó szelleme. Kitűnt az a legújabb időkben is, mikor annyi tanít­ványa vérzett a hazáért. Nemcsak a világháborúban, hanem azután is, mikor ismét a hazát kellett védeni ott a soproni ligeti dombok alján és itt a budaörsi sziklák tövében. Mennyire örültünk, midőn visszakerülhetett a líceum rövid bujdosásából, Győrből, a babiloni vizek mellől, s örökébe nem jöttek pogányok. Mennyire együtt éreztünk velük, mikor épen a Karlista-puccs leglázasabb napjaiban, ünnepet ültek ősi otthonukba való visszatérésük örömére. Megértettük ez ünneplés szimbolikus jelentőségét, hogy az iskola nem egy napnak, hanem az örökkévalóságnak csinál politikát. Csináljon is politikát az örökkévalóságnak. Álljon örökké az az oltár, a haza oltára, melynek épen a a soproni liceum ápolja egyikét a legtisztább lángoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom