Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-04 / 23. szám
1922 HVANCáüIKÜSOK LiflPJA 9 nevezi ki a kánoni jog alapján. A lett kormány az érseknek és a káptajan tagjainak kielégitö fizetést garantál. A katolikus egyház saját iskolákat létesít. Rómában lett kollégium alapittatik. A katolikus lelkészek nincsenek alávetve a lett államban érvényben lévő törvényeknek. A katedrálist, amelyet a lett állam az uj érseknek Rigában állítani köteles, egyszerűen elvette az evangélikusoktól. Az evang. egyházközség, melynek a reformáció kezdete óta tulajdonát képező lutheránus templomát elakarják rabolni, elhatározta, hogy egyértelemmel ellenszegül és semmi szin alatt sem nyugszik bele az erőszakosságba, Oroszország. Hirt adtunk már arról, hogy az orosz szovjetkormány rátette kezét a templomok és kolostorok gazdag kincseire azzal az ürüggyel, hogy a nyomort enyhítse vele, valóságban azonban, hogy azokkal folytassa a különböző államokban a bolsevista propagandát és biztosítsa a szovjet főkolomposainak exisztenciáját arra az időre, ha vége lesz pünkösdi királyságuknak. Ez a szentségtörés mélyen felháborítja a vallásos orosz népet, amely az ellenszegülő papok mellé áll és fegyveresen fogadja a templomrablókat. Oroszország különböző részeiben komoly zavargások ütöttek ki, amelyekkel szemben a kormány vöröscsapatai tehetetleneknek bizonyulnak. ■maNUiiiiiiiimiiiniiiiiiiiimiimiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiinimiiuiiniiiHuimiiiiiiiiiiiiiiiii Adakozzunk az „Evangélikusok Lapja“ fenntartására. Lapunk Javára újabban a következő adományok folytak be kiadóhivatalunkba: B. A., Budapest 100, Magyarbólyi ev. egyház 100, Klinczkó Pál Csanádalberti 55, Kossaczky Mihály Luciáivá 45, Szauer Klára Budapest 40, Kalmár Ede budai presbiter gyűjtése 370, Révész Alfréd Csővár 40, Maurer Ferenc Budapest 100 korona. Ebbe a nagy magyar többségbe teljesen beleolvadtak a soproni és sopror.videki derék német fiuk s a pompás emberanyag onnan a vendségból, Vasvármegye délnyugati sarkából. Így lett a líceum a német Óceánban egy kis magyar sziget. Diákjaiban pedig kifejlődött abban a jóravaló, de mégis kivált eleinte idegenszerü környezetben, a fájdalmasan édes chovinista fajszeretet. Erre két példát is tudok. Egyik a szuperintendens Kis Jánosé, ezé a sopronmegyei rábaközi fiúé, akinek a szülőfalujában, ott az én szülőfalum szomszédságában ugyan nem láthatni más németet, mint tikászt, aki összeszedi s Bécsbe szállítja a tojást és a baromfit. Ez se igazi német, hanem wasserkrobót onnan, a Sopronmelletti Kertesről. Mikor Kis János az édesapjával a gabonás szekéren végig döcögött a Községházától a Magyarkapu felé vezető országúton s meghallotta amint az első poncichter, azon az első hallásra magyar fülnek bizony éktelen nyelven átkiáltott valamit a társának a szomszéd mezőre, hát a Jancsi gyerek sírva fakadt. „Idesapám vigyen haza, iszen ezek nem beszinek emberi nyelven“. S mennyire igaza van Eötvösnek: „Ne higgy az érzelmeid állandóságában", később 35 esztendeig lett ennek a soproni népnek a szeretett papja s lelkesen prédikált azon a „nem emberi“ nyelven, amely Luthernek a nyelve. A másik egy névtelen kis diák példája, aki ott volt •u |k's cserében a Lange Zeilén, utóbb a Sankt- michelerthornál. Eleinte valami három hónapig meg nem szolalt volna németül, részint szégyenlőségből, részint 9 esztendős szive nemzeti büszkeségéből. Végre mégis megszólalt. Az iskolába siető fiútól azt kérdi a német édesanyja : «Tu Lőj a sch, hast du deinen Kaffee schon getrunka ?" Ls visszavágja: „Ge“. Ennek az egy szótagnak a hallatára Könyvek és folyóiratok. A „Sárospataki Hírlap füzetei* elmen uj vállalat ■ indult meg, mely időhöz nem kötötten sárospataki vonatkozású közleményeket bocsát közre. Ha van a kevés megmaradt kulturhelyünk közt olyan, melyről el lehet mondani, hogy ott a kövek is beszélnek hozzánk, úgy bizonyára Sárospatak az és azért minden olyan könyvet vagy füzetet mely fényt vet e történeti jelentőségű iskolaváros múltjára, csak örömmel üdvözölhetünk. A füzetek kiadása körül, (melyeknek az ára 8—20 K közt váltakozik), Harsányi István és Gulyás József buzgólkodnak. Ezúttal az igen elŐ- nyören ismert és fáradhatatlan Harsányt István teol. tanár és főiskolai könyvtámok 2 füzetére hivjuk fel a figyelmet, melynek elsője (V. sz. Gyöngyösi István és László Sárospataki diáksága), melyben hiteles adatokkal igazolja, hogy a hires költő és annak bátyja a sárospataki ref. főiskolában tanultak, hogy érintkeztek Comcniussal, bár azt már is nem hisszük el, hogy az aszkéta hajlamú Comenius buzdította volna az Ovtdiust kedvelő Istvánt költői hajlamainak a kiművelésére; a másodikban (VII szám) pedig számos becses és többnyire ismeretlen adatot közöl Sárospatak sokoldalú jelentőségének megvilágítására. így szól pl. a sárospataki krónikáról, az ágyú- és lőporgyárról, Comenius művéről, a sárospataki hitvitákról, nyelvújítókról, Kézy Mózes költőről, Sárospatakról mint tankönyv- kiadó központról stb. Mindkét füzetet szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Snhm Rudolf: Rövid egyháztörténet. Budapest, 1922 Franklin-lársulat. 280 lap, ára 132 K. Az egyháztörténet nehány évtizeddel ezelőtt még nagyon száraz tudomány volt, sót iskolai könyvekben még ma is meglátjuk ennek nyomát, mikor különös kedvteléssel, fölös bőséggel tárgyalják a kér. egyház külső szervezetének kialakulását, a hitvitákat, a dogma fejlődését, a szekták harcát vagy pedig csak a külső eseményeket tárgyalják, holott a fő nem ez, nem is a külső egyházi szervezet fejlődése, hanem a keresztyénségnek, mint szellemi hatalomnak, mint világátalakitó eszmének a története, úgy hogy már maga az „egyháztörténet" szó is tulajdonképpen idejét multa. Sohm jeles kompendiuma ez utóbbi helyes kategóriába úgy hiszem sirva fakadt a német nyelv géniusza, de elmosolyodott a magyar nyelvé. Volt a háznak egy kis 8 éves kedves leánykája, a Marizell. Szeretett volna játszani a magyar testvérrel, de ez lenézte, hiszen csak lány és csak néniét. Végre összeszedte a kis lány minden magyar tudományát, amit az iskolában tanult s azt mondta: .Lojásch én hús te, te kása énl" Ezután megindult a játék s a beszélgetés olyan nyelven, ahogyan a soproniak mondják: „Piszli Szupni, piszli Flajs, piszli ungrisch, piszli dájts I" Bizonyára felteszik rólam a tisztelt hallgatóim, hogy nem a tréfálkozás kedvéért mondom el ezeket, hanem hogy szemléletessé tegyem : mi módon lettek magyarrá a mi német városaink, mi módon forrtak egybe örök időkre a magyar és a német szivek, úgy hogy a kis magyar fiú játszott a kis német lánnyal s a nagy magyar fiú udvarolt a nagy német lánynak. Az én időmben az idegenszerü családi környezetet pótolta különben az iskola, a Góbi Imrék. Keszler Károlyok. Thirring Károlyok, Fehér Sámuelek és a többiek lelkes magyar tanításával is. De Kis János korában máskép volt. Akkor, sőt még ötven év múlva az én apám idejében még a magyar históriát is latinul tanították. Voltak Kis Jánosnak igen jó tanárai, Sopronnak mindig voltak jó tanárai. Megtanították lelkesedni a szépért, megtanították hogyan kell önmagát tovább képezni. Schwartner Márton, Vietoris rektor, a fiatal Rajts tanár vele dolgoztak, szép könyvtárukat rendelkezésére bocsátották, de ezekben magyar könyvek nem voltak. Maga Írja, tanultam latinul, görögül, héberül, németül, franciául, angolul, olaszul, de a magyar litteratu- rában egyiptomi sötétség borult a telkemre. Pedig élt a lelkében a tüzelő vágy az ebbe az irányba való ismeret- gyarapitás. Hát nagy dologra szánta magát. Maga és négy egyérzésü társa nevében levélben megkérdezte Péceli József
