Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-14 / 20. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 május 14. 20. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, Vili., SzentkirAlyl-utca 51 (Ollői-ut 24). LapraklamAdók írj- K*iin*r Eras kt«yvnyomrfájábt Budapest, V., Caiky utoa 10 Uldandfik. Alapította Dr. RaVffay Sándor. Kiadja ■lófizetési ér évi 160 korona. Egyes szám éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelő* szerkesztő és kiadó: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Főmunka tár*: KUTHY DEZSŐ. Üzenet az erdélyi evangélikus testvérekhez. Az a politikai átalakulás, mely az ezeréves Magyarországot darabokra tépte, evangélikus anya- szentegyházunkat sem hagyta meg a maga történeti épségében. Három éve múlt, hogy az eleinte csak megszállott, utóbb azonban ténylegesen elszakított országrészek evangélikus gyülekezeteivel és hatóságaival nem érintkezhetünk. Váltottunk ugyan időnkint szóbeli vagy Írásos üzeneteket egymással, de ezek az üzenetek néha nagyon szűkszavúak voltak, máskor meg nem abban a formában jutottak el az érdekeltekhez, amelyben értve voltak és igy igen sokszor félreértésekre adtak alkalmat, a helyzet tisztázásához pedig ritkán vezettek. Különösen a Romániához csatolt magyarországi evangélikus gyülekezetek szervezkedésének kérdésében ismétlődtek meg a félreértések. Ezeknek eloszlatására én, mint az egyetemes egyház által minden külföldi vonatkozású ügy intézésével megbízott püspök, kényszerítve érzem magamat, nemcsak a Magyar- országtól elszakított evang. gyülekezetek elöljáróihoz, hanem az erdélyrészi szász evang. egyház- kerület illetékes vezetőihez is, mint a Krisztusban testvéreimhez is, a következő üzenetet küldeni. A Magyarországtól elszakított evangélikus gyülekezetek szervezkedésére vonatkozólag kezdettől fogva mind máig, az volt az álláspontunk, hogy leghelyesebb, ha négy-öt esperességbe tömörülve, megtartják különállásukat és akár fraternitást, akár egyházkerületet alkotnak, minden esetre tartsák meg autonóm életük biztosítása végett a maguk külön önállóságát. . ■ Az erdélyrészi szász egyházkerületbe való egyszerű beolvadást sem helyesnek, sem célraveze- tonek nem tartjuk. Elsőbb is, mert a mi egyházunk alkotmánya nem konzisztoriális, hanem zsinatpresbiteri szervezetet ismer. Másodszor, a szász egyház a múltban is merőben nyelvi és faji elkülönültség álláspontjára helyezkedett. Ezt az elkülönülést sem a múltban, sem a jelenben nem helyeseljük, mert a magyarhoni egyetemes egyház a gyülekezetekben a magyar, német és tót nyelvnek teljesen egyforma jogosultságot biztosított. Ezzel szemben történelmi tény, hogy a szász egyházkerületből a csángó magyar gyülekezetek, faji és nyelvi autonómiájuk megőrzése végett, a nyolcvanas években kénytelenek voltak kiválni. Tény az is, hogy például Tordán és Nagyenyeden az evang. magyar gyülekezetek a szászok gondatlansága miatt elsorvadtak. Ugyanez a faji és nyelvi elkülönülés volt az oka annak, hogy az 1893-ik évi zsinatra, ahol a testvéri együttmunkálkodást biztosíthattuk volna, a szász egyház meghívásunkat el nem fogadta, sőt még a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ünnepségünkre se küldöttek képviselőket, holott ünnepi közgyűlésünkön az osztrák evangélikusok is küldöttséggel képviseltették magukat. Végül hivatkoznom kell arra a szinte megmagyarázhatatlan politikai magatartásra, amit a szász atyafiak Magyarország legválságosabb helyzetében a med- gyesi határozattal dokumentáltak, hogy a magyar nemzettől, mely a szászoknak csaknem nyolcszáz éven keresztül, még a magyarság jogait is meghaladó, különleges jogokat és kiváltságokat adott, és épen a legszorongatott helyzetében elfordultak, hazájukat megtagadták és az ellenséghez pártoltak át. Nem tanácsolhattuk tehát a Magyarországtól elszakított területek evangélikus gyülekezeteinek, hogy a szász egyházkerületbe egyszerűen beolvadjanak, mert semmiféle biztosítékot nem láttunk arra vonatkozólag, hogy ott nemzeti és nyelvi autonómiájukat megőrizhetik. Mikor az elszakított terület evangélikusai a múlt év folyamán Kolozsvárott a szervezkedés munkáját megkezdték, tudomásukra adtuk, hogy az újonnan alakítandó egyházkerület a szász egyházkerülettel a legbensőbb testvéri viszonyba lépjen és vele esetleg egy felsőbbfoku egyházi szer
