Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-07 / 19. szám

1922

BVAffOábll^USOK üAPdA

5

1914 szeptemberében Londonban a nemzetközi bizottság néhány tagja összejött, hogy a különböző államokban végzendő csoportosításokról tanácskozzanak. A háború alatt a munka háttérbe szorult, a helyzet és a népek hangulata nem kedvezett annak. 1915 augusztusában 10 állam képviselői Bernben üléseztek, ott állapították meg véglegesen a Világszövetség nevét.

Legfontosabb volt az 1919 szept. 30-tól okt. 4-ig Wassenaarban tartott nemzetközi bizottsági ülés, amelyen Magyarországot Antal Géza, Boér Elek és Pelényi János képviselték. Ez az ülés ránk. magyarokra történelmi jelentőségű. Itt hallgatott meg minket a háború után először a külföld, itt nyilt meg előttünk először a világ hatalmainak, uj parancsoló urainak a kapuja. Hogy hálánk a Szövetséggel szemben teljes legyen, egész terjedelmében felolvasom az itt hozott határozatot, amit különösen Söderbloni svéd érsek és Cramer hágai lelkész támogatásával hoztak:

.A magyarországi evang. egyházak kérdésének és a vallási kisebbségek védelmének tanulmányozására kiküldött bizottság a következő előterjesztést tette, mely el is fogadtatott:

Magyarországnak fegyverszünet előtti határai között a reformált és más evangélikus hitvalláshoz tartozó keresztyéneknek Keleteurópában számra nézve legnagyobb egységes csoportja élt. Mintegy négymillió volt a számuk. Ezek gyülekezetei nem uj alakulások, hanem a reformációig felnyúló s szabad vallásgyakorlattal bíró ősi történelmük van. E szabad vallásgyakorlatért sokat szenvedtek és fenntartásáért századokon át nagy áldozatokat hoztak. Az országhatárok eltolódásával Magyarország eddigi politikai integritásának széttörése szükségszerűleg maga után vonia, hogy az evangéliumi egyházak némelyike uj államalakulat határai közé pl. Romániába, Csehországba vagy Jugoszláviába jut, ahol az ortodox, a görög kát. vagy róm. kát. népességben elenyésző kisebbségbe kerül. Ebből folyólag félnek, hogy nemcsak további egységük szűnik meg, hanem további fennállásuk is veszélyeztetve lesz, ha a nagyhatalmak akár közvetlenül, akár a népszövetség utján az uj

C

olitikai alakulásokban a lelkiismeret szabadságát nem iztosithatják. Ezért a következő határozatok meghozatalát javasoljuk:

1. A világszövetség intézzen sürgős előterjesztést a népszövetséghez, hogy a teendő politikai intézkedések keretében gondoskodás történjék arról, hogy az egyházakat Magyarország fennálló evangélikus központi szervezeteitől erőszakosan el ne válasszák, mert ezek egyházi autonómiája és intézményei fölötte értékes kulturjavak s azok szétrombolása vagy meggyöngitése Keleteurópa vallási ügyeire komoly csapást jelentene.

2. A világszövetség bizottsága a hozzácsatlakozott szervezetek és mindazok figyelmét, melyekkel összeköttetésbe lépni óhajt, hivja fel arra a válságos helyzetre, melybe a magyar egyházak az ország feldarabolása következtében kerültek és minden eszközzel álljon ellene a lelkiismereti szabadság korlátozásának.

3. Tekintettel a Magyarországra vonatkozó eddigi híradásokra, meg kell keresni a népszövetséget, tegye meg a kellő intézkedéseket azon lelkészek, vagy az egyházak más hivatott képviselőinek biztonsága érdekében, akik egyházuk helyzetét más államokban élő boldogabb testvéreikkel a tényeknek megfelelően megismertetik. Ugyanígy védelem biztosítandó a lelkészek és más hivatalos képviselők családjainak is!“

Ez az első védelmező szó, amely elhangzott mellettünk, még pedig a népek ligájához. Vigasztalás, bátorítás, buzdítás volt ez számunkra. Ezóta láttuk, hogy a külföldön barátaink is vannak. Ebben a tudatban nagyobb bizalommal és reménységgel jártunk ki.

1920 aug 26—28-án Beatenbergben (Svájc) tartottak ülést. A magyarság képviseletében Boér Elek. Szabó Aladár, Józan Miklós, Pelényi János és én voltunk kint. Itt ért az a kinos meglepetés, hogy a kis-ententét alkotó ellenségeink nyilvánosan megtámadtak minket. Szószólóik a csehek voltak. Megtámadták a wassenaari konferencia határozatát és kérték annak visszavonását azzal az indokolással, hogy a magyarok részéről adott információk nem felelnek meg a valóságnak. Mi három mondatban adtuk meg válaszunkat. 1. A magyar delegátusok fenntartják teljes egészükben az adott információkat és vállalják értük a felelősséget. 2. Nincs kifogásunk az ellen, hogy azoknak valódiságát a bizottság a helyszínen megvizsgáltassa.

3. Alávetjük magunkat a bíróság határozatának. E férfias viselkedés viharos éljenzést váltott ki a magyar delegáció számára és leszerelte a cseheket. Látta a külföld, hogy nekünk nincs takargatni valónk. Ekkor hozták a következő határozatot:

.Több határváltozás, melyek a világháború következményei, régi kötelékeket téptek szét. Uj csoportosítások keletkeztek, melyek hitvallás, nyelv s nemzetiség tekintetében eltérnek annak a népnek a többségétől, melynek államába kerültek. E csoportok némelyike nagyon kicsiny ahhoz, hogy önálló egyházi szervezetet fenntartson. Ha megakadályozzák őket abban, hogy a maguk anyaegyházánál szellemi és kulturális támaszt keressenek, akkor vallásos életükben és munkaképességükben szenvednek hátrányt. Annak is kedvezőtlen következményei lesznek, ha az ilyen kisebbségeket a más államokban élő hittestvéreikkel való együttműködésben hátráltatják és politikai okokból az ő szellemi tevékenységeiket elnyomják, ha igazolható, hogy a fennálló közhatóság ellen árulást el nem követnek. Azt is tartjuk, hogy a nyelvi kisebbségeknek is meg kell adni a jogot arra, hogy anyanyelvűket az istentiszteleteknél és vallástanitásnál használhassák és művelhessék és az ilyen kisebbségeknek meg kell engedni, hogy olyan lelkészeket tarthassanak, akik anyanyelvűket értik.“

E határozatnak később folytatása lett. A kis-entente hihetetlen módon áskálódik ellenünk. Horribilis pénzáldozatokkal megbizottakat tart az egyes országokban, akik érdekeit képviselik és ily értelemben informálják * a hatalmakat.

Dickinson, mint a világszövetség főtitkára, körútja alkalmával nálunk is járt. Igazainkról informáltuk. Ennek folyománya a müncheni ülés. amelyről a lapokban bizonynyal mindenki olvasott. Azon már politikai képviselőink jelenhettek meg. Ott megnyiltak igazaink iránt a szivek. Erős a reményünk, hogy az augusztusban Koppenhágában tartandó ülésen is már egész más lesz az álláspont minket illetőleg.

Mérlegeljük a mi mozgalmunknak nemzetünk életére és jövőjére kiható nagy jelentőségét. Ha élni akarunk, ha azt akarjuk, hogy a nemzetek fogékonyabbak legyenek ügyünk iránt, bele kell kapcsolódnunk ebbe a hatalmas mozgalomba.

Köszöntöm e mozgalomnak körünkben megjelent buzgó munkását, Smith B. Fred urat.

A World A. magyar osztálya nevében tisztelettel üdvözlöm és szeretettel köszöntöm önt, mint a W. A. képviselőjét ön már bejárta a világ nagy részét, hogy a nemzetek, békéjét és a népek megértését munkálja. Amiben ön fárad, az nekünk is kedves és kívánatos. Sajnos azonban, hogy egy békekötésnek nevezett embertelen Ítélettel, mely még enyhítő körülményeket sem akart ismerni, a mi országunkat és a mi népünket a békétlenség örvényébe taszították. Minket nem akart megérteni senki, mi sem igen bírjuk elképzelni, hogyan érthetnénk meg a velünk szemben csak ellenséges érzülettel, vagy legjobb esetben közönyösen viselkedő többi népeket. De megakarjuk őket érteni, mi mindenkivel békességben akarunk élni, de nem azon az áron, hogy reánk a meghalás némasága boruljon. Mi élni akarunk s történelmi hivatásunkat, miként az eddigi első ezer éven át, úgy a második ezer évben is híven akarjuk betölteni. Ezért köszöntöm én önt meleg szeretettel é? bizalommal véreim nevében, mert hiszem, hogy a* ön köztünk való megjelenése hid, melyen át letiprók és letiprottak lelke közelebb jut egymáshoz. Hogy ez a közeledés megtörténjék, mi erre nézve mindig készen álltunk. Ámde az uj államok, melyek a tőlünk elszakított országrészekkel meggazdagodtak, nem engedték s máig sem engedik, hogy a századokon át hozzánk tartozó egyházak és azok vezető emberei velünk érintkezzenek. A politikai határ lelki határrá lett. Ha ön e határon át megtudja nyitni az emberséges és a kér. népekhez illő testvéri közeledés kapuit, istenes és áldott munkát fog végezni az emberiség boldogságára. E reménységgel és e kívánsággal üdvözlöm önt a magyar osztály nevében. (Folytatjuk). K- D.