Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-08 / 2. szám
6 EVAj^GélU^USOft liAPtJA 1922 a természettel,felebarátaival, önmagával és Istenével. Ezért halad az iskola kettős pályán : a felvilágosítás és a jellemképzés pályáján. Az a jó iskola, amelyik mind a két pályán szakadatlanul párhuzamosan halad, mert ha valamikor akár az egyik, akár a másik pályát elhanyagolja, úgy nevelése egyoldalú lesz és neveltje vagy egyik, vagy másik életfeladatnak nem képes megfelelni. Lehet valaki nagyon jámbor, istenfélő, emberszerető, ha nem világosítja meg útját az értelemnek, az okosságnak fáklyája, könnyen beletévedhet azokba az örvényekbe, amelyek oly sűrűn tátongnak az életút mentén Lehet valaki nagyon felvilágosodott, nagy- tudományu ember, ha jellembeli tulajdonai hiányosak, nem lesz az emberi társadalom hasznos tagja, de még saját egyéni boldogságát se lesz képes fölépíteni. Mivel gyarló, véges teremtmények vagyunk és ennélfogva egész életünk bizonyos törvények korlátái közt* folyik le; az embernek első kötelessége az életet szabályozó törvények iránti föltétien engedelmesség. Úgy a családi, mint az iskolai nevelésnek is első feladata tehát a gyermeket fegyelemre szoktatni. (Szoktatni — mondom — nem kényszeriteni.) Aki megtanult engedelmeskedni a törvényeknek, az kitudja vívni a legnehezebb, legnagyobb győzelmet, tud uralkodni saját indulatai s kívánságai felett; az az emberekkel, önmagával és Istenével egyetértésben tud élni, az megtalálja az ember földi életének legszebb koszorúját, a lelki nyugalmat, a boldogságot. Gyarló, véges teremtmény az ember, de lelkét amellett isteni szikra hevíti, mely a végetlen- ség felé törekedve folytonosan nagyobb szabadságra, szélesebbkörü uralomra vágyik. Ezt a vágyakozást elfojtani bűn volna Isten bölcs rendelkezése ellen, szabályozni pedig máskép egyáltalában nem, egyedül vallásos érzület által lehetséges. Őszinte, hátsó gondolatnélküli engedelmesség, mely úgy az egyénnek, mint a társadalomnak javára válik, csak azon az alapon nyugszik meg- ingatlanul, abból a forrásból táplálkozik életerősen, miszerint azok az életszabályozó törvények a világot végtelen szeretettel kormányzó s végtelen bölcs mennyei Atyának törvényei. Ha ez a hit éine, épen élne az emberek szivében, nem fordulnának elő, vagy csak kivételesen bukkannának föl a társadalmi hullámok közül azok a bűnök, amelyek ma a keresztyén (sajnos a keresztyén) világ szép arculatját szinte a fölismerhetlenségig elrútítják. Ahol valóban fiúi engedelmességgel hódolnak az Isten törvényeinek, ott nincs zsarolás, nincs hatalmi gőg, nem csillog a vagyon fitogta- tása, nincs irigység, nincs gyűlölködés, álnokság, képmutatás, nincs féltékenység, nem gyuladhat ki világháború. Úgy az egyéni lélek üdvének, mint a társadalmi békének egyedül biztos és nélkülözhet len alapja a vallásos érzület. Az iskolai fegyelem, a tanitó iránti szeretet és tisztelet, az iskola iránti kegyelet is csak ott üt állandó tanyát, ahol az vallásos érzésben gyökerezik. Miként nemrég hallottuk egy megható ünnepi beszédben : „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek.“ „Mindent csele- kedhetem a Krisztus által, ki engemet megerősít/ Ezek a szavak arra a szükségképeni következtetésre vezetnek, miszerint az iskolai nevelés nélkülözhetlen kelléke a vallásos levegő, melynek át kell hatnia a tanítványok minden foglalkozását. Ha tehát minden más tekinteteket félretéve egyedül az ember testi s lelki jóléte szempontjából vesszük fontolóra a kérdést, hogy ki tanítsa a vallást, a felelet igen egyszerű s természetes. A tanitó kezében kell lenni minden tantárgynak, ami a gyermekek értelmi s jellembeli fejlődését mozdítja elő. A szorosabb értelemben hitoktatás is legjobb kezekben van tehát akkor, ha azt a tanitó végezi. Föltéve természetesen, hogy a tanitó lelkét őszinte, igaz vallásos érzület hevíti át. A felekezetnélküli iskolában is vallásosan kell nevelni a tanítónak anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik vallásos testület érzékenységét sértené. A felekezeti oktatás aztán természetesen az illető felekezet megbízottjának kötelessége marad. Olyan egyén pedig,akinek lelkét vallástalanság sivár homokja lepte be, ne alacsonyitsa le jelenlétével s működésével a fenséges tanítói pályát. Az iskola fenntartó hatalom pedig lelkiismeretes gonddal őrködjék, hogy az a tanitó, ki vallástalannak vallja magát, vagy vallástalanságot igyekszik terjeszteni, ne léphessen be az Isten kertjébe, valamint az államhatalom üldözi azt, aki a haza, a nemzet, vagy a társadalmi béke ellen izgat. Sass János. iiiiiiiimmiiiimiiiiimmiiiiiimiiiiiiiiiimmiiimiimiiiiimimiiimimiiiiiiiiimiiHii Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában,Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen niimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiaiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiii KÜLFÖLD. Lelkészképző szeminárium Posenban. A lelkészi pályára való gyakorlati kiképzés, a lengyel nyelv alaposabb tanítása és a szociális lengyel viszonyokba való bevezetés céljából Posenben evang. lelkészképző szeminárium nyílt meg. A megnyitó ünnepélyen az állami hatóságok képviselői is résztvettek. Azonban öt napra a megnyitás után a rendőrség az intézetet bezáratta. A konzisztórium közbenjárására újból engedélyezte ugyan a minisztérium a megnyitást, mégis élénk világot vet az ügy arra az izzó hangulatra amely Lengyelország bizonyos köreiben egyházunkkal szemben uralkodik és könyen komoly kultúrharcra vezethet. Amerika. Bár megkésve, talán mégis érdekes megemlítenünk, hogy Harding elnök a washingtoni konferencia megnyitása napján külön istentiszteletek tartására kérte fel az összes egyházakat. A lutheránus egyház elnöke körlevélben hívta fel gyülekezeteit a kérés teljesítésére amelyben azt mondja: „A béke Isten adománya. Konferenciák és szerződések csak az esetben hozhatják létre a békét, ha Isten szolgálatában állanak. A jelen minden borzalma, a népek fegyverkezése mögött is ott áll, mint végső ok a bűn, a nemzeti és a nemzetközi egyaránt. Bűnbánat és komoly önismeret nélkül a konferencia kudarcot vall. A legközelebbi jövő sorsa, jóléte a kiküldöttek kezébe van letéve. Tudva avagy tudatlanul Isten szolgái ők. Azért kell kérnünk Istent, hogy szivüket, gondolatukat, szavaikat irányítsa.“
